Budapest, 1977. (15. évfolyam)

10. szám október - Tamás Ervin: Kiskőrös

A Városi Tanács épülete árába, s 100—150 forintot adott négyszögölenként. A bíróság megítélte a 350—400 forintos megváltási árat. Lassan lecsillapodtak a kedélyek. Kinőttek a földből a lakótelepek, bár a vezetők egykor aligalig hitték, hogy gazdára találnak az OTP-lakások a családi házakat kedvelő vidéken. Korszerű a szakorvosi rendelő, nincs különösebb baj a vízellátással sem, a csatornázás pedig országos viszonylatban is jónak mondható. Áldozatot hozott az ország, a megye, a járás, hogy Kiskőrös városi rangra emelkedjék. Lakóit azonban inkább elkeserítette akkoriban az építkezés: utat, épületet bontottak, árkot ástak, kábelt fektettek, fölbolydult a község, az emberek féltették földjüket, nyugalmukat, szokásaikat. Az új tanácselnöknek 1972-ben az volt az első dolga, hogy a szarvasmarha-ki hajtást szabályozza, mert az állatok letaposták a virágágyásokat, melyeket az iskolák tanulói ültettek a „Virágos Kiskőrösért" mozgalom keretében. — A városi rang most már ösztönzi az embereket, ma már áldozatot is vállalnak lakhelyük gyarapodásáért — mondja Oláh Pál tanácselnök. — Hét éve egy lakosunkra 68 forint értékű társadalmi munka jutott, tavaly kétszáz forintnál is több. Az üzemek, intézmények vezetői az elmúlt ötéves terv idején 28 millió forintot szántak városfejlesztési célokra. Most például az Irodagépipari Vállalat helyi üzeme a régi mozi, könyvtár és OTP-épület bontási anyagából ötven férőhelyes óvodát épít. A szabadidő park építéséhez tavaly fogtunk hozzá. A budapesti Műszaki Egye-18 tem hallgatói ingyen készítették el a terveket; csak Miskolcon és nálunk épül park az Országos Ifjúsági Bizottság támogatásával. Lesz benne színpad, presszó, tucatnyi sportpálya, pihenők. 1918-ra talán el is készül, a hajdani vásárok helyén. A negyedik ötéves tervidőszak alatt Kiskőrös csaknem félmilliárd forintot fordított fejlesztésre, s 1980-ig körülbelül 850 millióért gyarapodhat, beleértve iparát és mezőgazdaságát is. A külterületet is fejlesztik; 1970—75 között a 930 tanyából 280-at villamosítottak. Épülnek a többszintes házak, s körülbelül ötszáz családi ház is fölépül ötévenként. A 15 ezer lakosú Kiskőrös népessége tovább gyarapszik, minden szeptemberben egy osztálynyival több tanuló kezdi meg a tanulást, szűknek bizonyulnak az iskolák, meg a bölcsődék, óvodák. A városi tanács tavaly készítette el középtávú településfejlesztési tervét. Lapozzunk bele: „A lakásellátás, a közművesítés, az egészségügyi ellátás további javítása, az áruellátás színvonalának emelése, az ipari és a kereskedelmi szolgáltatás továbbfejlesztése kiemelt feladataink között szerepel." Egy másik idézet, konkrét adatokkal: „A tervidőszak végén az egy lakosra jutó beruházások összege 31 480 forint, mely 85,1 százalékkal magasabb o korábbi tervciklusban egy főre jutó beruházási értéknél." — Az iskolaépítés a legsürgetőbb feladatunk — mondja a tanácselnök. — Az új iskola 12 tantermes lesz, tornateremmel, kollégiummal. De ez is csak részben javít a helyzeten, mert mire elkészül, még több kisiskolásunk lesz. Korszerűsíteni kell üzleteinket, több étterem, presszó kellene. A városi rang egyik velejárója a jövő városképének gondos megtervezése. Ezt Kiskőrös esetében a Szegedi Tervező Vállalat végezte el. Az ezredfordulón mintegy húszezer lakosra számítanak. Megszűnik a mai zavaros utcarendszer, három-négyemeletes házak, parkok, játszóterek teszik változatossá a városképet. De 2000-ben is zömmel földszintes családi házak szegélyezik az utakat. A távlati terv leszögezi: „A várossá nyilvánításhoz az előírt feltételek adottak, de a tényleges várossá váláshoz szükséges infrastrukturális feltételek megteremtése még jelentős részben az első fejlesztési időszak feladata. Így 1985-ig érvényesülni fog a település átmeneti jellege." * És mit jelent ez az átmenetiség a lelkekben? Városlakókká váltak-e a hajdani község lakói? Azt hiszem, ez megy a legnehezebben. Kiskőrös borvidék. Az ország egyik legnagyobb szakszövetkezete működik itt, csaknem 9 ezer hektáron. Borpincék, palackozók épültek. Ötévenként 5—600 hektár területre telepítenek olyan szőlőt, amely már alkalmas a nagyüzemi művelésre. Minden esztendőben 130—170 ezer hektoliter bor kerül el innen az ország minden részébe, de még külföldre is. Anekdota fűződik a kadarkához és a rizlinghez, ezeknek a nedűknek tulajdonítva, hogy nemcsak a gyorsvonat, de még a Kelebia-expressz is megáll a város vasútállomásán. Akadtak, akik amellett kardoskodtak, hogy ezt a vidéket nem szabad iparosítani, mert az csak a szőlő rovására történhet. Amikor permetezni, nyitni, csukni kell, mindenkit elengednek szabadságra, néha még fizetés nélkülire is. Amikor azonban a gyár szorul a munkaerőre, vasárnap is dolgoznak a műhelyekben. Az állam mindkettővel jól jár: a termékekkel is, a terményekkel is . . . Az ipartelepítéstől félők egyébként helyesen indokolták aggodalmukat: ha a mezőgazdaságba nem tör be mihamarabb a technika, a fiatalok az ipart választják. A szőlőművelést pedig nehéz és költséges gépesíteni. A nagyüzemi telepítés önmagában negyedmillió forintba kerül hektáronként. Régebben tíz szakszövetkezetbe tömörültek a gazdák, a hetvenes évek elején háromba — ma egyetlen közös perselybe gyűjtenek, így több lehetőségük nyílik a korszerű gazdálkodásra. Kétlaki város Kiskőrös, ami azt jelenti, hogy lakosai két keresetből élnek, de azt is — erre már jóval kevesebben gondolnak —, hogy kétszer annyi munkát végeznek. A város iparának fejlesztését 101 millió forintnyi beruházás szolgálja az V. ötéves tervidőszakban. Az iparban foglalkoztatottak száma eléri a 3800 főt, a termelési érték 723,8 millió forintra növekszik. Az Irodagépipari Vállalat mellett fejlődik a Vegyesipari Szövetkezet, a Konzervgyár, a Mezőgép. A mezőgazdaság termelése 20—25 százalékos javulást hozhat 1980-ig, a nagyüzemileg művelhető terület meghaladja majd az 1700 hektárt, befejeződik az öreg