Budapest, 1977. (15. évfolyam)

10. szám október - Fejér Gyula: A Gelka a Gelkáról

iránti változatlan érdeklődést. Csak példaként hadd mondjam el, hogy 1971 és 1975 között Trabantból 45 662 darab behozatalát terveztük, ezzel szemben csaknem 61 000-et, Wartburgból 26 264 volt; a-terv, s közel 40 000-et. hoztunk be. A két kiskocsi — a Trabant és a Polski Fiat 126 —, valamint a középkategóriába tartozó, de viszonylag olcsó Zaporozsec részesedése az összes keresletből valamelyest csökkent ugyan az elmúlt években, de még ma is meghaladja a 38 százalékot. A közép- és középnagy kategóriába tartozó gépkocsik iránti kereslet viszont fokozatosan növekedett az elmúlt tíz esztendő alatt. Ebben kétségkívül a Lada-családnak a hazai piacon való megjelenése játszotta a főszerepet. A Lada típusaira ma is több mint 70 000 előjegyzést tartunk nyilván, az összes előjegyzéseknek a 30 százalékát. 1975. március 4-én adtuk át a csepeli üzemünkben a 100 000-ik Ladát (korábbi nevén Zsigulit). Erre a jubileumra csak négy évet kellett várni! A Trabant 1975 júniusában érte el a százezres számot, holott már 1969-ben megjelent a magyar utakon. — Közismert a fővárosiak panasza, hogy hosszú órákat kell várakozniuk, míg átvehetik az új gépkocsit. Nem lehetne ezt" változtatni? — Ezt a panaszt jól ismerjük, s az is igaz, hogy a MERKUR van a közönségért, nem pedig fordítva. A hosszú várakozás okai között elsősorban azt említeném, hogy Budapesten évente 62 000 személygépkocsit adunk ki. Egy-egy autó kiadása mögött sok ember munkája van. Csepeli üzemünkben óránként 30—35 ügyféllel tudunk foglalkozni. De addig el kell végeznünk az összes Budapestre érkező kocsik úgynevezett nullrevízióját. Csepeli dolgozóinknak hetven százaléka ezzel foglalkozik, és tevékenységük nagy felelősséget, szaktudást igényel. A beérkezéstől számítva jelenleg húsz nap a forgási idő, vagyis ennyi idő után veheti át az ügyfél a kocsit. Két-három évvel ezelőtt ez még. 30—35 nap volt. Munkaerő gondjaink is vannak. Mindezt nem mentségként mondom, hiszen bennünket is zavar a hosszú várakozási idő. — Sajnos van azonban egy meddő várakozási idő is, amiről viszont nem mi tehetünk. Említettem, hogy óránként 30—35 ügyfelet tudunk zavartalánul kiszolgálni, s ilyen időbeosztásban küldjük ki az értesítéseket. Ezzel szemben szinte minden reggel 100—120 ügyfél adja be a papírjait már fél kilenc tájban — azután természetesen várakozhat. Mi megértjük az újdonsült autótulajdonosok türelmetlenségét, és szeretnénk a várakozási időt alami hasznos tájékoztatással kitölteni. Még az idén filmvetítéseket tartuníc; egyszerre körülbelül ötven ügyfelünk előtt bemutatjuk a nálunk átvehető különböző gépkocsitípusok helyes kezelését, bejáratását stb. Jelenleg Budapesten kívül csak Debrecenben van korszerű új autó-átadó üzemünk, ott évente már 25 000 gépkocsit adunk ki. S tovább javítja a helyzetet, hogy üzembe helyezzük az új, korszerű győri átadó telepünket, ahol ugyancsak 25 000 személygépkocsit vehetnek majd át ügyfeleink> — Tudjuk, hogy ma még nagyobbak az igények, mint az importálható gépkocsik száma. Ennek ellenére sokan úgy vélik, hogy nem is olyan sokára eljön az az idő, amikor a MERKUR nem csupán elosztja a kocsikat, hanem kereskedik is. Felkészült erre a vállalat? — Természetesen igen. Valamennyi közép- és hosszútávú tervünk ennek jegyében készül. Erre készítjük fel dolgozóinkat is. A hibák és a nehézségek ellenére kiszolgálási kultúránk már megfelel a szocialista kereskedelem igényeinek. A MERKUR vállalat 1976—1980-ra kidolgozott terve — számos belföldi piaci változás és az import lehetőségeinek mérlegelésével — kereken 440 000 új személygépkocsi beszerzésével és értékesítésével számol. Ebből a mennyiségből 400 000 autó a lakossági, 40 000 személygépkocsi pedig a közületi igények kielégítését szolgálná. De az a törekvésünk, hogy ezt jelentősen túlszárnyaljuk, a várakozási időt pedig csökkentsük. Erre bizonyság az idei esztendő, amikor 80 000 kocsi átadása szerepelt a tervünkben, ezzel szemben már bizonyos, hogy 88 000-et adunk át. További elképzeléseink szerint 1978-ban 88 000, 1979-ben 94 000, 1980-ban 100 000 darab személygépkocsi kerül átadásra. — El kell még mondanom, hogy az import növekedése ebben az ötéves tervben nem lesz olyan dinamikus, mint az előzőben volt. Ám az ismertetett előirányzatok teljesítésével a hazai személygépkocsi-park nagysága 1980 végére így is megközelíti majd az egymilliót. Az sem mellékes, hogy ez az egymilliós szám az infrastruktúrafejlesztésével — amit kormányzatunk dolgozott. ki — összhangban van. Végül, de nem utolsósorban: hazánkban közismerten nem gyártanak személygépkocsit, így importra szorítkozunk, s döntő többségében szocialista országokból származó importra. Netn árulunk túlságosan sokféle típust, de a MERKUR álta! forgalomba hozott kocsik — kivétel nélkül! — a maguk teljesítményének határán belül jó kocsik. Legfőbb törekvésünk, hogy az autóvásárlás zavaró mozzanat nélküli örömöt jelentsen. B. L. Csi^ó Lászió felvételei a MERKUR csepeli telepén készültek i 15