Budapest, 1977. (15. évfolyam)

9. szám szeptember - Vadász Ferenc: A Tompa utcai tűzkeresztség

Egy kihalt gyáripari termék utolsó emléke Járgánymalom a hengerszékek őrölték a gabonát, s őrlik napjainkban is. A hengerszék megjelenése előtt az őrlés fő eszköze — évezredeken át — a malomkő volt. Ezt kezdetben kézzel, majd állati erővel forgatták. A XIX. század második fele meghozta a malomkerekek forgatásának gépi erejű megoldását is. A malomköves őrlés legfejlettebb eszköze a járgánymalom volt, melyet egyaránt használtak darálásra és sima őrlésre. A járgánymalom egy ideig együtt futott a hengerszékkel. A XIX. század végén az ipar még mindkettőt készítette. Az őrlésből azonban a járgánymalom gyorsan kiszorult, de mint daráló alkalmatosság, évtizedekig fennmaradt. Elképzelhető, hogy az ország egy-két községében még ma is darálnak jár gánymalommal. Nevét onnan vette, hogy haj-Vannak olyan horderejű technikai találmányok, melyek életforma-változtató hatásúak. Közismert példa erre az idők távolában a kerék megjelenése, vagy a XIX. század zseniális magyar találmánya, a transzformátor, mely nélkül mai életvitelünket elképzelni sam tudjuk. A transzformátorral egyidőben, az 1880-as években tűnt fel a Ganz-Mechwart szabadalmú malomipari hengerszék, melyről ma már summásan ezt írják a tankönyvek: forradalmasította az egész világ malomiparát. A lényege az, hogy Mechwart a malomhengerek gyártásánál alkalmazta Ganz kéregöntéses eljárását. A hengerszék a transzformátor mellett a magyar ipar legsikeresebb terméke volt, mely a cári Oroszországtól kezdve egész Európán át Amerikába is eljutott. A XIX. század végétől mindenütt a Ganz-Mechwart A járgánymalom egyik örlököve (Bach Melitta felvételei) A fa és acél fogaskerék kapcsolódása A köveket forgató fa fogaskerék