Budapest, 1977. (15. évfolyam)

9. szám szeptember - Vadas József: Ferenczy Béni művészete

ni Akadémiára jár. Ezután megy Párizsba, a modern művészet fővárosába. Ekkor — a tízes évek legelején — már túl vagyunk a kubizmuson, megtörtént a nagy áttörés. De a fiatal Ferenczy Béni — egyelőre — nem tőlük, Picassótól és Braquetól tanul, hanem a klasszikus művészet örökségét őrző Rodin tanítványának, Bourdelle-nek az iskolájába iratkozik be. Hogy mi volt — volt-e egyáltalán — Ferenczy Béninek mestermunkája, nem tudjuk. Az bizonyos: 1912-ben már felszabadult segéd: ekkor lesz tagja a Nagybányai Festők Társaságának, s ettől kezdve részt vesz kiállításaikon. Méghozzá kész művészre valló darabokkal: klasszikusan tiszta arányrendű, nem ritkán klasszikus tematikájú szobrokkal. Ekkor — kezdeti sikerei ellenére — még nem dőlt el: nagyszerű mesterember vagy nagyszerű művész lesz-e Ferenczy Béni. Hamarosan kiderült, hogy ő mégiscsak a század gyermeke. 1919-ben tagja ' művészeti direktóriumnak, ezért aztán a Tanácsköztársaság bukása után idegenben kell élnie. Idegenben — előbb Bécsben, majd Berlinben — felfedezi magának a modern művészetet. 1912-ben már tanult az orosz Archipenkótól, de a kubista szobrászat e legnagyobb mesterének hatása csak az emigráns Ferenczy Béni művészetében érik művekké. A kerek formákat keményen metszett mértani elemek, a szépség igézetében készült alakokat pedig szenvedő arcok váltják fel a húszas években. Ferenczy Béni megemésztette az őt ért hatásokat. De talán jobban kifejezi e változás mibenlétét és művészetének lényegét, ha azt mondjuk: magáévá tette az új szemléletet — ideológiában és művészetben egyaránt. Ferenczy Béniből ugyanis egész további életére szólóan elkötelezett humanista lett (nem véletlenül költözik a harmincas évek első felében a Szovjetunióba, mintáz Leninről és az 1930. szeptember 1-i tüntetésről érmet), de sosem lett belőle politikai jelszavak sablonos illusztrátora. 1938 után ismét idehaza találjuk; visszavonultan, majdhogynem elszigeteltségben él; de ismét klasszicista módon mintázott szobraiból nem hiányzik az állásfoglalás. A védtelen, esendő kisfiúkat és a munkától erős asszonyokat olyan művész örökíti meg, aki érzékeli az akkori magyar valóságban az ember kiszolgáltatottságát és aki e kiszolgáltatott emberekben is képes meglátni a jövő reményét tápláló erőt. Petőfi (1948, Magyar Nemzeti Galéria: bronzpéldánya Gyulán) Játszó fiúk (1947, Magyar Nemzeti Galéria) ypw