Budapest, 1977. (15. évfolyam)

9. szám szeptember - A címlapon: Pesterzsébet (Csigó László felvétele)

inkább a gorídosabb műhelymunkára, erőteljesebb dramaturgiai beavatkozásra, vagy hosszabb felkészülési idő biztosítására figyelmeztetnek. Két klasszikus bemutatót láttunk: a „Bánk bán"-t Illyés átigazításában és Csiky Gergely „Buborékok"-ját. Ezekre a színházak munkájánál még visszatérünk. A szocialista országok drámairodalma ebben az évadban nem szerepelt jelentőségéhez méltóan. Hacks „Lotte"-ja, Katajev „Egy vitorla fehérlik" címen játszott átdolgozása, Gogol—Szakonyi „Holt lelkek"-je, Gorkij „Vássza Zseleznová"-ja, a Radnóti Miklós Színpad csehszlovák költői estje és Brecht „Koldusoperá"-ja került színre. Hacks darabja a Pesti Színházban sikert hozott, a remek drámai szöveg és a kitűnő színésznő — Ruttkai Éva —- szerencsés találkozását valósította meg. A Katajev bemutató a Budapesti Gyermekszínház idei legszínvonalasabb produkciójának bizonyult, utat jelölve a színháznak. A Madách Színház „Holt lelkek"-je az évad egyik legsikeresebb bemutatója volt. Sikeres darabokat említettem — elégedetlenkedve. Pedig a „sikerdarabok" sorát a korábbi évek szerzőinek felsorolásával is folytathatom: Roscsin, Vasziljev, Vampilov, Ajtmatov, Peter Hacks, Braginszkij-Rjazanov, Katajev, Leonov, Plenzdorf, Heiner Müller, Suksin,Jan Kross és mások — impozáns a lista. Miért hát az elégedetlenség? Úgy gondolom, hogy szélesebb körű tájékozódással, a rendelkezésre álló eszközök és lehetőségek kihasználásával több új irányzatot, kezdeményezést megmutathatnánk a baráti országok drámaterméséből. A színházakról A Vígszínház ebben az évadban is folytatta változatos, kísérletezést is vállaló műsorpolitikáját. Három magyar szerző darabját vitte színpadra, amelyek közül egyértelműen színvonalas, jó előadásként Hernádi Gyula „Királyi vadászat"-át említhetem. Déry regényének adaptációja és Csurka darabja talán sikeresebb lehetett volna, ha a dramaturgia még több figyelmet fordít a művek kidolgozottságára, további csiszolására. Színvonalas, hagyományos előadásban láthattuk a „Bernarda Alba házá"-t, és őszintén örültünk Ruttkai Éva ragyogó szereplehetőségének Hacks „Lotte"-jában. Az évadnak talán legnagyobb sikerét Ken Kesey „Kakukkfészek"-jének gondosan kidolgozott, jó előadása hozta. A másik nyugati bemutató, Bond „Fej vagy írás"-a érdekes és hasznos vállalkozás volt. A darab szokatlan, kíméletlen hangvétele azonban nem talált kedvező fogadtatásra a nézők körében. A színház bemutatóinak társadalmi mondanivalója keserűbbre, komorabbra sikerült; mint azt egy évadon belül bármi indokolhatná, vagy mint amire a színházat a neve és tradíciója kötelezné. A Madách Színház évadja egyenletes színvonalú volt, több jelentős, művészi és közönségsikert arató bemutatót hozott. Legnagyobb sikere a „Holt lelkek"-nek és a „Lóvátett lovagok"-nak volt, teljesen megérdemelten. Ide sorolható az „Isten nem szerencsejátékos" által kiváltott érdeklődés is, még akkor is, ha a darab mondanivalója, végső kicsengése, írói és előadásbeli megoldása vitákat provokált. A Széchenyi bemutató fogadtatása kevésbé igazolta műsorratűzését. Witde „Bimburry"-je helyett is szívesebben láttunk volna frissebb, mai vígjátékot. A színház következetes művészeti, elvi törekvésekkel kialakított koncepciójának megtartása mellett, napjaink valós problémái, figurái nagyobb arányban kívánkoznak színpadára. A Thália Színház, a Körszínházból átmentett „Petruská"-t nem számítva, három bemutatót tartott. Két regényadaptációt mutatott be, Mesterházi Lajos és Kellér Andor művei alapján. A színház ezekkel az adaptációkkal sajátos és következetesen végigvitt utat választott művészi mondanivalójának kifejezésére. Mindkét bemutató kedvező fogadtatásra talált a közönségnél. Érdekes, szép gondolatok, igényes megformálásban. Mégis kissé hiányzik évek óta — a színpadra termett dráma. Az Illyés által átdolgozott „Bánk bán" bemutatása éppen azt bizonyította, hogy a társulat jól felkészült és alkalmas nehezebb drámai művek eljátszására. A József Attila Színház elmúlt évadja kissé halványabbra sikerült, mint ahogyan ebben a „családi" színházban megszoktuk. A vállalkozó kedv most sem hiányzott, és a közönség is hűséges maradt. Azonban a már említett „Kálváriá"-n kívül — melynek irodalmi színvonala hagyott kívánnivalót — kissé csalódottan távoztunk a bemutatókról. Még Csiky „Buborékok"-ja sem tudott hozzánk szólni, annak ellenére, hogy akadt benne aktualizálható motívum. A Fővárosi Operettszínház merész vállalkozással és sikeresen oldotta meg „A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak'''' felújítását. A Rejtőfeldolgozás remélhetően ösztönzi majd az új magyar zenés játék megszületését. A „Kabaré" bemutatója nemcsak az Operettszínház, hanem az egész fővárosi színházi élet kiemelkedő eseménye lett. Dicsérendő a színház közművelődési törekvése, áldozatvállalása is. A művelődési házak számára készült bemutatóik, orenburgi és más vendégszerepléseik hasznosan, jól egészítik ki a színházban folyó művészi munkát. A Radnóti Miklós Színpad szerencsés körülmények között, már új épületben kezdhette meg az évadot. Gazdag repertoárját tovább játszva, nyugodtabban készülhetett fel bemutatóira. Örömmel tapasztaljuk, hogy a színház egyre inkább megtalálja profilját, és helyesen toldja meg alaptevékenységét változatos, színvonalas produkciókkal. A költői estek, aktuális műsorok mellett az egyfelvonásosok, változatos műfajú irodalmi összeállítások megérdemelt sikert hoztak. A gyermekszínházak közül továbbra is az Állami Bábszínház tölti be igazán hivatását, bár az új épületbe költözés miatt nehéz körülmények között dolgozott. Repertoárjának átrendezése mellett a tervezettnél kevesebb bemutatót tartott, viszont színvonalas programot tudott biztosítani. Mind a gyermekek, mind a felnőttek sok örömet leltek a színház előadásaiban. A Budapesti Gyermekszínházban egyetlen gyermekdarab, a „Hókirálynő" mellett bemutattak egy felsős korosztálynak szóló és két ifjúsági darabot. Az előadások színvonala alapján nem tudom sikeres vállalkozásnak minősíteni sem a „Három testőr", sem a „Messze még a holnap" bemutatóját. Egyedül a Katajev bemutatóval mutatta meg képességeit a színház együttese. Az alkalmilag jelentkező ifjúsági bemutatóknál sokkal nagyobb igényességre van szükség. Végül, de nem utolsó sorban néhány moitdat a két kabarészínházról. A Mikroszkóp Színpad új műsora, a „Ki fog gólt lőni?" a színháztól megszokott színvonalon jelentkezett. Ezt a friss, aktuális műsort szervesen egészítette ki a színház gazdag repertoárja, amely egyben a széles értelemben vett közművelődési tevékenységet is szolgálja. A Vidám Színpad évadja kissé elmaradt a várakozástól. Sem a darabválasztás, sem a művészi megvalósítás nem volt igazán szerencsés. A társulat szempontjából csupán a sokat vitatott „Egy király Párizsban" hozott fejlődést. Bencsik „Kölcsönlakás" c. darabjának színvonala — a sok szórakoztató elem ellenére — elmaradt a színház igényeitől. Az „Észnél legyünk" című új politikai kabaré a műfaj sablonjait hozta. Talán még menetközben is lehetne korrigálni, fejleszteni az előadásokat. Vendégségben Az utóbbi években megnövekedett a vendégjátékok száma. A főváros színházai Budapesten, vidéken és külföldön tartottak vendégjátékokat. Nevezhető-e vendégjátéknak a fővárosi színházak peremkerületi szereplése ? Szerintem igen. A székhelyi előadásnál mostohább feltételek között kell a közönség tetszését megnyerniök. A fővárosi színházak több mint háromszáz peremkerületi előadást tartottak, s az évad bizonyítja: sikerrel. Olyan helyeken játszottak, ahonnan esténként — a 2