Budapest, 1977. (15. évfolyam)

8. szám augusztus - Gál Éva: Óbudai dűlőnevek

Körutazás a Hegyalján A sárospataki Rákóczi vár Az utazás kiinduló pontjául a Zempléni hegység és a Hegyalja kapuját, a festői környezetben épült fontos közlekedési csomópontot, Szerencset ajánljuk. Az egykori mezővárosban található az 1923-ban alapított híres Csokoládégyár, amelynek termékei számos európai és tengerentúli országba is eljutnak. Ha hosszabb időt kívánunk itt tölteni a Rákócziak hajdani birtokán, az 1975-ben megnyílt Huszárvár Szállóban pihenhetünk meg. A szálló Rákóczi Zsigmond egykori várában létesült, akinek földi maradványait a gótikus református templom vörös szarkofágja őrzi. Hegyaljai barangolásunk első állomása Monok. A község jeles szülöttjének, Kossuth Lajosnak szülőházában több mint 1500 használati tárgyat — relikviák, szobrok, képek, korabeli bútorok, a szabadságharc és az emigráció emlékei — őriznek. A monoki kitérő után, Szerencstől északnyugatra kanyarodva elérjük az úgynevezett ,,bor-utat", amelyen évszázadokon át a különböző nemzetiségű kereskedők a környékről — Tállyáról, Tárcáiról, Tokajból — társzekerekkel szállították Lengyelországba és Oroszországba az akkor már messze földön híres borokat. Utunk gondosan művelt szőlők mellett vezet tovább északnak, a távolból Boldogkővár körvonalai bontakoznak ki. A részlegesen helyreállított várból — amely egyben turistaszálló is — csodálatos kilátás nyílik a Zempléni hegységre. A várat elhagyva hamarosan Vizsolyba érünk. Itt tekintsük meg a község nevezetességét, a XIII—XIV. században épült (ma református) templomot. Kevesen tudják, hogy Vizsolyban adták ki 1590-ben Károli Gáspár fordításában az első magyar nyelvű bibliát. Ennek egyik példánya a templomban ma is megtalálható. Kis kitérővel felkereshetjük a Rákóczi vár, Regéc romjait is. Itt töltötte édesanyjával, Zrínyi Ilonával, élete első négy esztendejét a „nagyságos fejedelem". Utunk következő állomása a hajdan városi rangú település, a hordókészítéséről híres Gönc. A XIX. századig ez a település volt a tokaji borkereskedelem központja, és az itt készült hordók mértékegységül szolgáltak. Gönctől északra találjuk a festői környezetű Telkibányát, a középkori Magyarország egyik leghíresebb bányatelepülését, fontos arany- és ezüstl-előhelyét. A hajdani tárnák ma üresek, emléküket csak egykori szerszámok és a legendák őrzik. A község nagy forgalmú turistaháza az Ezüstfenyő. Az északi útról visszakanyarodva, Szerencstől keletre, Tokaj-Hegyaljára érkezünk. Tulajdonképpen csak a XI.századtól virágzik itt a szőlőkultúra — mégis a talaj és az éghajlat kedvező adottságai miatt olyan csodálatos tüzes zamatú, sehol sem utánozható borokat termelnek és érlelnek itt, hogy hírük már a középkorban Európa-szerte elterjedt. A tokaji bor kiválóságát számos költő, köztük Kölcsey, vagy a külföldiek közül Puskin, Goethe, Lenau és Voltaire is megénekelte. A Bodrog és a Tisza összefolyásánál, az 515 méter magas Kopasz-hegy tövében található e borok névadója, Tokaj község. A település a középkorban nem csak a borairól volt híres, hanem erődítményekkel, őrtornyokkal védett jelentős tiszai átkelőhely is volt. A falu volt görögkeleti műemlék templomában helyezték el a helytörténeti múzeum állandó kiállítását. Ebből megismerhetjük a település múltját, a szőlő-és a bortermelés történetét. A község egyik nevezetessége a Rákóczi-pince, amelynek központi terméből 24 járat ágazik szét a föld alatt, másfél kilométer hosszúságban. A föld alatti „csarnok" valaha a Rákóczi uradalom egyik legnagyobb borospincéje volt, és nem egyszer fontos politikai tanácskozásokat is tartottak benne. Tokajtól kelet felé folytatva tovább utunkat, rövidesen a csaknem 15 ezer lakosú Sárospatakra, a Hegyalja kulturális és idegenforgalmi központjába érkezünk. A település legjelentősebb műemléke a Rákóczi-vár, amelyet évszázadokon át építettek, bővítettek. A várkastély helyreállított termeiben helyezték el a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumának anyagát. A város nevezetessége az egykori országos hírű kollégium, ahol a XVII. századtól nem kisebb nagyságok tanítottak és tanultak, mint Comenius, Bessenyei György, Kazinczy Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály, Szemere Bertalan, Kossuth Lajos és Móricz Zsigmond. Sárospatakról észak-keleti irányba továbbhaladva érjük el utunk következő állomását, a meredeken kiemelkedőSátorhegy tövében épült várost, Sátoraljaújhelyét. A város ma fontos turistaközpont és határátkelőhely. A több mint 18 ezer lakosú település több műemlék-épülettel, közte a római katolikus templommal és a XVIII. században épült egykori megyeházával (ma városi tanács) büszkélkedik. A várostól északnyugatra az országhatár és a Zempléni hegység által közrefogott hegy- és dombvidék a Hegyköz, utazásunk végső állomása. A tájegység nevezetessége Széphalom, ahol a XVIII—XIX. század fordulójának jelentős írója és nyelvújítója, Kazinczy Ferenc emlékmúzeuma és sírja tekinthető meg. Utunkat tovább folytatva, vessünk egy pillantást a környék csodálatos völgyeire és festői kirándulóhelyeire. A hegyek közé ékelődött völgyekben apró községek: Újhuta, Vágáshuta húzódnak meg; és itt található a XIII. században, meredek hegycsúcsra emelt, valaha fenséges Füzéri vár romja, amelyet a Rákóczi-szabadságharc leverése után annyi más magyar várral együtt, a császári katonaság döntött romba. A várhegy oldalán számos ritka növényfajta honosodott meg, megóvásukra a környéket természetvédelmi területté nyilvánították. Végül hegyaljai kirándulásunk és egyben az ország legészakibb községe, a porcelángyártásáról híres Hollóháza. Egyéb nevezetességei mellett érdemes megtekinteni a falu szép, modern katolikus templomát is. (x) 43