Budapest, 1977. (15. évfolyam)

8. szám augusztus - Gál Éva: Óbudai dűlőnevek

dűlőnevek egy része római építményekre települt. Az óbudai patakmalmok a hódoltság idején is dolgoztak, csak a felszabaditó hadjáratok idején dőltek romba. Az 1690-es években sorra jelentkeztek a földesuruknál — Zichy István grófnál — olyan, főként budai molnárok és pékek, akik vállalták a puszta malmok újjáépítését, és hosszúlejáratú malombérleti szerződéseket kötöttek. Az egyik ilyen malombérlő egy Krempl Tóbiás nevű gazdag pékmester, Buda város szenátora volt, aki 1698-ban a mai Szentendrei út és a Pók utca sarkán álló patakmalmot vette bérbe (ennek kerekeit a Rómaifürdő forrásainak akkor még erre-A hajdani Lőpormalom a XIX. század végén felé lefolyó vize hajtotta). A malom első újkori bérlőjének nevét tartotta fenn a XX. század elejéig használt Krempl-malom dűlő elnevezés. Egyébként az épület is fennáll még, persze átalakított formában. Ettől a dűlőtől északra és északkeletre terült el az Enczinger és a Lőpormalom dűlő. Mindkettő a mai Római-strandfürdő helyén az 1690-as években helyreállított és a XVIII. század közepéig lőpor őrlésére használt malomról kapta nevét. A malmot Enczinger János budai lőporügyi felügyelő (Pulverwesensinspector) építette újjá, és vette bérbe Zichy Istvántól. Enczinger 1715 körül már meghalt, de nevét még két évszázaddal később is használták a malom melletti dűlő jelölésére. A harmadik fontos külterületi malomról, amely a mai Bécsi út 269. sz. helyén állt, kapta nevét a Radl-malom dűlő. Ezt a patakmalmot 1695-ben építette újjá Frankl-Mertz Miklós budai molnár, akiről sokáig Franklmaiomnak nevezték az épületet. De az 1730-as években felépült riu.-lette egy urasági fogadó, melyre az Arany Kerék cégért tették (németül: Wirthshaus zum goldenen Radl). Erről később a malmot is Radl-malomnak hívták, s ezzel a névvel jelölték a körülötte levő területet is. Közismert, hogy a Filatoridűlőt az 1785 — 1789 között működött filatóriumról, selyemfonóról nevezték el; a név ma is él, a Filatori-gát elnevezésben. Keve sbé ismert viszont, hogy a Raktár-dűlőt (Magazins-Ried), amely a mai Sorompó utca, Meggyfa utca, Kórház utca vonala által határolt beépített területtől északra feküdt, az 1780-as évektől itt álló katonai ruharaktárról nevezték így. A szőlőhegyek közt találjuk a Kapucinus-hegyet (Kapuzinerberg) és a Testvér-dűlőt (Brudersried). A név alapja ebben az esetben az, hogy kik birtokoltak ott szőlőket. Az előbbi dűlőben a vízivárosi kapucinusoknak, az utóbbiban a kiscelli trinitárius barátoknak voltak szőlői. A latin fráter szót a német anyanyelvű lakosság Bruder-re fordította, így lett a dűlőből Brudersried, majd magyarra fordítva Testvérdűlő ; ebben már nehéz felismerni az eredeti jelentést. Ez a dűlőnév is tovább él ma, a Testvérhegy elnevezésben. Mint a fenti példákból is látható, a dűlőnevekből ugyanúgy következtethetünk egy település múltjának számos mozzanatára, mint az utcanevekből. Sok esetben rekonstruálni lehet a modern korra már felismerlietetenül megváltozott határ korábbi képét, a terület művelési ágak szerinti megoszlását, vízrajzi viszonyait, az eltűnt növényzetet, rég elpusztult épületeket, utakat. S ebből a szempontból külön szerencse, hogy a dűlőnevek rendkívül szívósak, s mint a példa mutatja, évszázadokon át is fennmaradnak. Csak meg kell tanulni olvasni belőlük. 41 '/rfort'd