Budapest, 1977. (15. évfolyam)
8. szám augusztus - Dr. Radnai Lóránt: A háromszáz éves Krisztinaváros
delmi szempontokból a várfalakról mindenkor jól áttekinthető legyen. Itt tartották a katonai gyakorlatokat is. 1690-ben történt, hogy egy Francin Péter Pál nevű kémény seprőmester, akinek a Várhegyen — a mai Dísz tér és Casino utca sarkán — volt háza (Eckhaus auf dem Haubt Platz an dem Rauchfangkherergässel) és szőleje a Naphegyen, családjával vándorútra kelt Olaszországba, hogy a korábbi évek súlyos koleiajárvánvai alatt tett fogadalmának eleget tegyen. Vándorútjáról visszatérve hátán hozta magával a Vigezzo-völgyi Ré nevű falu csodatévő Vérző Szűz A régi fakápolna pótlására 1725 — 26 folyamán a városi tanács egy kőből készült nagyobb kápolnát építtetett a régi mellé, Niederkürchner kőművesmesterrel. Később a kápolna területét palánkkal kerítették körül. Amikor 1751-ben Mária Terézia császárnő erre utazott, 24 aranyat adományozott a kápolna bővítésére. 1752-ban hosszabbították meg a kápolnát a főhomlokzat irányában. Később, 1763-ban, ugyancsak a császárnő javasolta, hogy a szép fekvésű völgyben építsék fel Buda egyik külvárosát. A telkek parcellázása részben a Via Regia (a mai Krisztina körút) mentén, a Tabán és a mai Déli pályaudvar felé, részben a mai Mészáros utca két oldalán töttént. 1772-ben a kialakuló kis települést korlóterület a Vérmező északi végén kivégzik haladó eszméik miatt Martinovics Ignácot, Sigrai Jakabot, Szentmarjai Ferencet, Laczkovics Jánost és Hajnóczi Józsefet. A városrész a XVIII. század végétől rohamosan fejlődött. A templom melletti régi iskolát, a Krisztina tér 6. szám alatt, 1787-ben építették, majd szűk volta miatt lebontották és 1883-ban helyére a ma is álló iskolát emelték. Maga a régi és már egyszer bővített kápolna is szűknek bizonyult, ezért 1795-ben új, nagyméretű templom építését határozták el. Terveit Hickisch Kristóf kőművesmester készítette. Bár az eredetileg szélesebbre tervezett templom terveit anyagi okok miatt módosítani kellett, két év alatt zsef, a magyar klasszicizmus nagyépítésze restaurálta, mai toronysisakját pedig 1883-ban Czigler Győző tervei alapján készítették. Még érdekesebb az a műszaki bravúr, amelyet a templom bővítése érdekében végrehajtottak 1940-ben, Borsos László mérnök tervei alapján. A templom szentélyét szinte „levágták" és hátrább tolták. Magam láttam, amikor a szentély alá egy vasbeton koszorút készítettek, majd az alá sűrű sorokban vasúti síneket helyeztek el. Ezen görgők segítségével elmozdíthatóvá vált az egész szentély, amelyet Falconer F. József értékes freskói miatt mindenképpen meg akartak tartani. Csörlőkre tekeredő drótkötelek vontatták rendkívül laslas és óvatosan új helyére az épület-A2 1938-ban lebontott Karatsonyi palota es kornyéké ^chiesa della Beata Vergine del Sangue) képének másolatát. A zarándokútról egészségben visszatérve, egy kis fakápolnát épített a mai Krisztinavárosi Plébániatemplom előtti úttalálkozónál. Itt helyezte el a képet, amely csodatévő hírt szerzett és vonzotta a környékbeli hívőket. 1700-ban a várbeli jezsuita rector a nyilvánosságnak is átadta áldásával ezt a kis kápolnát. Francin 1711. május 27-én, 64 éves korában halt meg. A kápolna padlója alá temették el. Később ide temették feleségét és kiskorában elhalt gyermekét is. A kápolnát később egy nyitott faiornáccal bővítették, mert a csodatévő hírében álló kép egyre több Iátovonzott, atuk különösen kedvező jelnek tartották, hogy azt „szerencsét hozó" kéményseprő építtette. 1723 tavaszán egy tűzvész alkalmával felrobbant a várbeli puskaporraktár; ekkor a kápolna is súlyosan megsérült, de a Mária kép épségben maradt. már mint ónállót telekkönyvezték és Mária Terézia leányáról, Mária Krisztináról nevezték el. Amikor a császárnő 1777-ben Budára telepítette a nagyszombati egyetemet, ennek botanikus kertjét a mai Kosciuszko Tádé utca mentén helyeztette el. Winter! J. Jakab egyetemi tanár, aki a Linné-rendszer magyarországi bevezetésével szerzett hírnevet — melegházat, sőt akvárrumot is építtetett itt. Sajnos ez a botanikus kert szinte nyomtalanul eltűnt, mert a környék egyre sűrűsödő beépítése lehetetlenné tette a fejlesztését. Amikor az egyetem 1784-ben Budáról Pestre költözött, a botanikus kert is átkerült a pesti Szép utcába. A kert elhagyott épületében helyezték el 1790-ben a koronaőrséget. Innen származik a Kosciuszko utcának régebbi, Koronaőr utca neve. 1795. május 20-án a katonai gyafelépült és 1797. augusztus 6-án télszentelték. A régi kápolnát, amely a mai templom előtt a Krisztina körúttal párhuzamosan állott, lebontották. Alapjai még olykor-olykor előbukkannak egyegy csatorna, vagy más vezeték építésekor. Nem ok nélkül hangsúlyozzuk e templom fontosságát, hiszen egy ősi úttalálkozás hívta életre elődjeit, a két kápolnát. Majd a ma is álló templom jelölte ki véglegesen a városrész központját. Ebben a templomban vezette oltárhoz 1836. február 4-én késő este gróf Széchenyi István özv. Zichy Károlynét, sz. Seilern Crescentia palotahölgyet. 1865. szept. 9-én Liszt Ferenc és leánya látogatták meg a templomot, majd a szomszédos plébánía-épületben meghallgatták a híres Budai Dalárdának Liszt-művekből összeállított műsorát. A templom történetéhez tartozik, hogy a múlt század elején Hild Jórészt, amelyet azután egy új keresztszárny építésével kötöttek össze a helyben maradt résszel. A templombővítésnek ezt a technikailag látványos módszerét különösen a krisztinaiak sűrű csoportjai kísérték aggódó figyelemmel. A templom és a csaknem százéves iskola között kedves, intim hangulatú terecske alakult ki: a Krisztinaváros egyik legvonzóbb részlete. A háromszögletű tér nyugati végében lépcső vezet fel a plébániaépület szintjére. A gesztenyefákkal beárnyékolt tér hamarosan piactérré vált. Mint a piactereken általában, itt is kút állott. A kút Mária-szobra eredetileg a Krisztina körút, Városmajor utca és a Kékgolyó utca találkozásánál állott, innen került a krisztinai piactérre, majd múzeumba. Ma hiteles másolata áll itt. A kútszobor eredeti helyén indult 37