Budapest, 1977. (15. évfolyam)

8. szám augusztus - Czigány Béla: Fák sorsa a nagyvárosban

1014. Országház utca 20. A Budapest postája A beérkezett levelekre válaszol: Bácskai László Konflis és mikrobusz Mi, várbéli lakosok igazán örülünk az új színfoltnak, a két konflisnak. Jókedvet, derűt árasztanak, s ahogyan látom, a vendégek is jól érzik magukat a kedves pacik társaságában. Azt sem lehet mondani, hogy drága mulatság, hogy csak a külföldiek szórakoztatására találták ki az egészet. Valahol mégis rossz a kedvem. Eszembe jut ugyanis, hogy jó pár esztendővel ezelőtt körbe lehetett utazni a Várat a mikrobusszal. Aránylag sokan elfértek rajta, s ami még ennél is lényegesebb: az utasok szakavatott vezetőktől ismerték meg a Vár és környékének legfontosabb tudnivalóit. Ha úgy tetszik, mai nyelven szólva, ezek a kis mikrobuszok a közművelődést szolgálták, egyszerű, de igen hasznos eszközzel. Tulajdonképpen mi lett .velük? Miért vonták ki a mikrobuszokat a forgalomból? S hadd folytassam a kérdést: nincs mód esetleges újbóli bekapcsolásukra? Bízom benne, hogy nem értenek félre, nem akarom bántani a konflist, hisz az jól elkél a budai Várban éppúgy, mint Bécsben, Londonban vagy egyebütt. De csupán alkalmi látványosság, alkalmi élvezet néhány személy számára. Ennél több is kellene. Ezt annak idején nagyszerűen szolgálták a kis mikrobuszok. Nem kellene ismét „feltalálni" ezt a remek kis járgányt a maga utasaival és idegenvezetőivel ? B. L. Levél Bajáról Örömmel olvastuk a BUDAPEST-ben a Bajáról szóló cikket. A cikk szerkezete, szerkesztése alkalmas arra, hogy ismereteket adjon a főváros olvasóinak városunkról. Ez az írás szerintünk jól mutatja be kisvárosunkat. Bevallom — így utólag —, hogy amikor találkoztam a cikk szerzőjével, Tamás Ervinnel, és én is igyekeztem segédletekkel munkáját megkönnyíteni, nehezen tudtam elképzelni azt, hogy miként fog összeállni az írásmű. Rendszeresen olvasom lapjukban az urbanizálódó ország sorozatot is, s ilyen tapasztalatom mondja, hogy már a Kiskunfélegyházáról szóló cikk is mutatta, hogy lehet a kisvárosokról is alapos, jó anyagot készíteni. Nem az elfogultság mondatja, de azt hiszem, hogy Bajáról talán még plasztikusabb képet sikerült rajzolni. A fotók sajnos már nem sikerültek ilyen jól, és ebben nem a fotóriportert minősítem, hanem az időjárást, amely egyszerűen rossz volt, a lucskos hó, a sár nem éppen eszményi idő a fotózásra. összességében megköszönöm a BUDAPEST munkatársainak fáradozását városunk bemutatásáért. dr. Kincses Ferenc Baja Városi Tanács Elnöke Tisztelt Szerkesztőség! Engedjék meg, hogy a lap februári számában megjelent „Milyen volt az 1860-as évek Pestje"? című igen élvezetes írásnak a lóvasúttal kapcsolatos részéhez hozzászóljak. A lóvasút a pesti Széna térről (mai Kálvin tér) Újpestre nem 1869-ben, hanem már 1866-ban megindult. Koppenhága és Bécs után nyílt meg harmadiknak Európában ilyen hosszú, több kilométeres városi közlekedés. Nemcsak Pestnek „kölcsönzött valódi világvárosi vonást" (A Hon, 1866. dec. 29.) hanem a kedvelt nyaralóhelyet, Újpestet, amelyet eddig csak magánfuvarokokkal lehetett megközelíteni, csaknem „külvárossá tette". A lóvasút megnyitása 1866. július 30-án du. 4 órára volt kitűzve. „A meghívottak, a helytartóság, a városi hatóságok, a sajtó, a különféle testületek képviselői és a részvényesek 4 óra előtt gyülekeztek össze a társaság Váci úti helyiségében, ahol Hollán Ernő társulati elnök fogadta őket. összesen 5 két -fogatú kocsi állt a meghívottak rendelkezésére, s pontban 4 órakor indultak el. A vasút mentében mindenütt nagy közönség gyülekezett össze, éljenzéssel fejezte ki örömét afelett, hogv a főváros egy hasznos vállalattal gyarapodott. A kocsik 37 perc alatt érkeztek Újpestre. Az újpestiek szintén zajos éljenzéssel fogadták a vendégeket, mindenkit egy bokrétával tiszteltek meg, s a kocsikat megkoszorúzták . . . ... 1/2 6-kor visszaindultak a kocsik, s most már még nagyobb tömeg között tették meg az utat egész a Széna térig (a mai Kálvin térig), s rövid időzés után ismét visszavitték a vendégeket a Deák térre, s ezzel a megnyitási ünnepség végetért. Szerdán reggel 6 órakor véglegesen megnyitják a vasutat a nagyközönség használatára, s ezentúl a kocsik reggel 6 órától esti 10 óráig fognak közlekedni." A nagyközönségnek 1866. augusztus i-én adták át a járatokat. A jegykezeléssel kapcsolatban „a társulat minden kellemetlenebb rendszabály kikerülésére a közönségre bízta az ellenőrzést. A konduktor (kalauz) ugyanis a menetdíj lefizetése után ellen jegyet ad minden utazónak, a társulat az ellenjegyeket visszaköveteli, de a közönségnek is érdekében áll azok megőrzése, miután az, aki az ellenjegyet felmutatni nem tudja, a díj ismételt lefizetésére utaltatik." A menetdíj a Széna tér és Újpest között első osztályon 20, másodikon 15, harmadikon 10 krajcár volt személyenként. Fedett és nyitott kocsik egyformán közlekedtek, a fedett kocsikban 38, a nyitottakban 22 utas fért cl. Az első hónapokban a közönség annyira megrohanta a lóvasutat, hogy az igazgatóságnak különfélerendszabályokat kellett életbeléptetnic. (A Hon 1866. júl. 29, júl. 31, aug. 4. aug. 15.) Dr. Szerényi Antalné tanár Ki tervezte? Kósa Zoltán építész, (1113. Budapest, Wallenberg 11. 5.) leveléből Közölünk néhány észrevételt. A levél szerzője hozzászól a májusi számunkban megjelent Műemlékeink védelme című cikkünkhöz. Úgy véli — írja — , hogy a cikkben megszólaltatott szakemberek véleményeiben sok a tévedés. Észrevételeinek személyes részét magukkal a nyilatkozókkal is megbeszéljük. Kósa Zoltán szerint téves a Vas utcai Kozma-féle üvegházról beszélni, minthogy az „üvegház" nem a Vas utcában, hanem a Vadász utcában van. A cikkben az áll, hogy a Rákóczi út és a Tanács körút sarkán áll a főváros egyik értékes épülete, melyet Wälder Gyula tervezett. Nos, — írja — a Rákóczi út és Tanács körút sarkán álló épületet (Rákóczi út 2.) nem Wälder Gyula, hanem Hűti Dezső tervezte. A lap májusi számában a borító belső oldalán bemutatott impozáns lépcsőház pedig nem a saroképületben van, hanem a Rákóczi út 4. sz. házban. Az épületet Nóvák Ede és Baráth (!) építészek tervezték. Köszönjük a levelet. 30