Budapest, 1977. (15. évfolyam)

8. szám augusztus - Tamás Ervin: Komló

Az egészségügyi szakközépiskola A bevásárló közponc eredményeket ért el, amelyet számos díj, itt lezajlott fesztivál tanúsít. A zeneiskolában 360 munkásgyerek tanul és ismeri meg a muzsikálás örömét. Dr. Köfalvi Ede, a városi tanács titkárságának vezetője húsz éve dolgozik itt, de csak tíz esztendeje komlói lakos. Optimista a város sorsát illetően: — Részleges középfokú központ vagyunk, és 1980-ig annyi lakás épülhet városunkban, mint az elmúlt két ötéves tervidőszak alatt együttvéve! Tervünk: maradni körülbelül ilyen lélekszámmal. . . Bányász azért még jöhet! Az V. ötéves tervben több mint ezer bányászlakást adnak át Komlón. A közművesítéssel viszonylag kevés a gondunk, szennyvízderitő épül, s talán a közvilágításon kellene javítani. A kereskedelem, a vendéglátás, a szolgáltatás — ezek azok az ágak, amelyekre jócskán ráfér a fejlesztés... A hírhedt kocsmákat lebontottuk, de a kevésbé hírhedtek hamar átvették a szerepüket. Az ellátás gondjairól így ír egy tavalyi városi NEB-jelentés: „Szűk, zsúfolt boltok, a forgalom pedig nőttön-nö. Kevés a szárazáru, zöldség sincs elég. A szeszforgalom 28 százalékkal (!) nőtt az élelmiszerkereskedelemben1, de egy százalékkal csökkent a vendéglátóiparban . . ." Igenám, de közben bezárt — átalakítás miatt — a legnagyobb egység, a Béke Szálló! Pillantás a szabálysértési statisztikára: néhány ügy a tankötelezettség megsértése miatt, mellettük ott sorakoznak a tipikusan iparváiosi betegségek, a faluból „ városba való hirtelen átmenet zökkenőiről tanúskodik a sok botrányos részegség, a csendháborítás, a parkrongálás és a szemetelés ... A titkárság vezetője csak annyit mond: — Manapság már csak az alkoholistákkal gyűlik meg a bajunk . . . Pedig néhány évtizede Komló és a közbiztonság igen csak hadilábon állt egymással. * A tágabb tartalmú életképesség persze nemcsak az előbbiekben említett változásokra vonatkozik, hanem egy általánosabb értelemben vett igényességre is. A mai komlóinak merőben mások az igényei, mint az ötvenes évek idetelepülőinek. — Egymás után épülnek a boltok, nekifogtunk egy áruház építésének is, kellenek az iskolák, óvodák, bölcsődék — foglalja össze a városfejlesztés terveit dr. Kőfalvi Ede. — Két presszó, egy gyorsbüfé nyílik rövidesen és megnyitja kapuit az átalakított szálloda. Összkomfortos város lesz Komló nemsokára! A bányásznak ma már nem csak kocsma kell, meg szalonna! A zeneiskola elkészült, építünk új úttörőházat és a művelődési ház is fejlesztésre-bővítésre vár . . . Dull László, a tervosztály vezetője: — Hát igen, fontosak voltunk valaha a beruházások között ... A rohammunka felemás arculatú várost teremtett: ezt igyekszünk most helyrehozni — Közben ismét a szén felé fordult Komló, de nem annyira, hogy máshová-másmerre még tekinteni se tudjon. A hó-rukk hangulat elmúlt, bizonyos városi jelleg keveredik a hagyományos, a nem éppen urbánus életmódba. Nincs más célunk — egyszerűen város akarunk lenni. Nem győzött volna Komló? De, győzött. Csak máshogyan, mint ahogyan annak idején elgondolták. 9 Az Erkel Ferenc Állami Zeneiskola