Budapest, 1977. (15. évfolyam)
7. szám július - Csepreginé Ambrus Margit: Helytörténeti szakköri munka a Diana utcai iskolában
Feszty Masit, Jókai Mór unokáját köszöntik a tanulók és a pedagógusok (Zimmermann Béla felvétele) Helytörténet Szakköri Pedagógiai elvem és módszerem, hogy a történelemszemlélet fejlesztése a konkrét helyi ismeretekből kiindulva jusson el a társadalmi törvények mély megértéséhez. Az iskola helyi adottságait felhasználva foglalkozom a Szabadság-hegy és környéke kutatásával. Harmadik éve vezetem a Diana utcai Általános Iskolában a történelmi szakkört. Hálás feladat, hogy a hegyvidék történeti múltját a Ii —14 éves „kutatók" friss szemével nézzük, értékeljük. Az öreg Jókai szerint „az ifjúságnak még a reménysége is láng, míg az öregeknek már az emlékezete is hamu". Szakköröm ifjúsága az eltelt három esztendő alatt sok mindennel foglalkozott, az aktuális iskolai feladatokat kombináltuk a helytörténeti kutatásokkal. Állandó feladatunk a szertár és a szaktanterem fejlesztése, kiállítások, tanulmányi versenyek előkészítése, pályázatokon való részvétel, a technika-történet modellezése. Minden vállalkozásunkat múzeumlátogatással, könyvtári munkával készítettünk elő. Helytörténeti kutató munkánk három területre terjed ki: 1. Iskolatörténet, amely feldolgozza az 1858-ban felavatott egytantermes „tanház'-tól napjainkig tartó időszakot. 2. Műemlékek, emlékházak a Szabadság-hegyen. Ezen belül kiemelten foglalkozunk a Jókaiházzal és Jókai Mór életével, munkásságával. 3. Életmódtörténei hegyvidéken; népélet, népszokások az ország más tájain. Az iskolatörténet nemcsak azért kedvelt témánk, mert közel áll a gyermek világához, de társadalmi és művelődéstörténeti szempontból egyaránt értékes tapasztalatokat szerezhetünk általa. 1852-ben alakult meg a Svábhegyen a „templomépítő bizottmány" — a visszaállított Helytartótanács jelölt ki egy gödrös területet az építkezés céljára. Ez a bizottmány „. . . valószínűleg nagv-Műkedvelö előadás szereplői az 1910-es években a Diana utcai iskolában 30