Budapest, 1977. (15. évfolyam)

7. szám július - Keviczky István: Telefongondok, telefontervek

Keviczky István Telefongondok, telefontervek Bosszankodunk, ha nem ka­punk vonalat, bosszankodunk, ha összetört telefonfülkét lá­tunk, örülünk egy gyors kapcso­lásnak — szóval természetesnek tartjuk, hogy kiépült a budapesti telefonhálózat, természetesnek tartjuk, hogy a telefon életünk nélkülözhetetlen társa, eszköze lett. Ritkán jut eszünkbe, milyen volt az eddig megtett út, mennyi tudás, munka van az eredmé­nyekben, milyen nehézségek akadályozták a munkát, mik az okai napjaink jogos panaszainak. Majd egy évszázada, 1881-ben a Fürdő utca 10. sz. alatti házban (ma József Attila u. 14. sz.) he­lyezték üzembe az első telefon­központot. Puskás Ferenc, majd bátyja: Tivadar, ha látná a lágy­mányosi üzemet vagy a Belváros ARF 102 típusú központját, az üvegpalotát, bizony csodálkoz­na, hogy mivé nőtt a 150 állo­mást befogadó központjuk. A fejlesztés üteme kezdetben nem volt gyors. 1897-ben helyez­ték üzembe a mai Paulay Ede ut­cában az első kétvezetékes, 3000 előfizetőt kiszolgáló központot. Az igények azonban nőttek, és az igényekkel együtt nőtt a há­lózat. Öt év múlva, 1902-ben felépült a Nagymező utcában a Teréz központ, mai hivatalos ne­vén: Teréz Távbeszélő Üzem. Ez idő tájt dinamikusan fejlődött a város, a kereskedelmi forgalom élénk volt, bonyolultabbá vált a városigazgatás — kevés lett a Teréz Központ 10 000 előfizető­re méretezett berendezése. Új központ kellett, és megépítették a 16 000 előfizetőt befogadó Jó­zsef Központot. Ekkor még a technikai megol­dások is mások voltak, kevésbé fejlettek, mint ma. A készülékek még csak kézikapcsolással mű­ködtek. Sok-sok lány, asszony talált állást a postán. Nem volt könnyű a munkájuk. Ahogy fel­lendült az üzleti élet, élénkült a közéleti, politikai tevékenység, úgy szaporodott a kapcsolások száma, nőtt a felelősségük. Egy­egy szolgálat fizikailag, idegileg is kimerítette a telefonost. A gépi közvetítésű telefo­nálást, az automata telefonköz­pontot csak az első világháború után vezették be. A Postavezéri­gazgatóság épületében, a Kriszti­na Központban 1928-ban kezdett dolgozni az első 7A1 típusú auto­mata telefongép. Ugyanebben az évben indult be a Belváros Köz­pont, majd az új Teréz és egy esz­tendő múltán a Lipót s az Újpest automata Mellékközpont. A két világháború közt jelen­tősen fejlődött a telefonhálózat. Az 1937. év végén már 78 200 telefon-előfizetőt voltak képesek kiszolgálni központjaink. Ekkor már megvoltak a Lágymányos, Budafok, Kőbánya, Kispest, Pest­erzsébet területeit kiszolgáló ugyanilyen rendszerű közpon­tok, ill. mellékközpontok. Ezek már a nem is olyan távoli múlt eredményei. 1939-ben megépült a Dob utcában az Erzsébet Köz­pont. Az 1928—1939 közötti idő­szakban, tehát egy jó évtized alatt kiépült a főváros földfeletti és földalatti telefonhálózatának a rendszere. Vitték a hírt a veze­tékek az oszlopsorokon és süly­lyesztett kábeleken. Több száz alközponti gép szolgálta már hírközlés útján az ipart. ?. keres-Az 1902-ben épült Teréz Központ kedelmet, a közigazgatást, az egészségügyet: az életet. A második világháború pusz­títása nem kímélte a hálózatot. Személyes emlékem 1945-ből: a Blaha Lujza téri beszakadt tele­fonakna látványa. Társaimmal ott álltunk mellette, s mintha egy szétszaggatott szervezet elté­pett ereit, idegeit láttuk volna. A Horváth Mihály téren felrob­banva feküdt a telefongép, ugyanígy a Lehel téri Lipót Köz­ponté s a Krisztináé is. .. Min­denütt pusztítás, rom. A föld fe­lett majdnem teljesen megsem­misült a hálózat, és használhatat­lanná vált a földalatti vezeték­rendszer is. A helyreállítás azonnal megkezdődött, ám kényszerű­ségből inkább csak javítgattunk, cserélgettünk — holott a kábelek nagy részét ki kellett volna cse­rélni! Az évek során azért a háló­zat egy része teljesen új lett, de a földalatti hálózatnak csak egy részét tudtuk kicserélni 1955-ig. Ezért sok időnként a hálózati hiba. Az eső a legnagyobb ellensége ezeknek az elhasznált, öreg ká­beleknek. Tudjuk, hogy vannak kábelek a víz, a tenger alatt is, és nincs semmi bajuk. De nem sza­bad elfeledni: azokat nem éri annyi mechanikus sérülés, hábo­rítatlanul fekszenek ott, nem úgy, mint a pesti járdák alatt 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom