Budapest, 1977. (15. évfolyam)

7. szám július - Fülöp János: Százéves a Ferencvárosi pályaudvar

Nagyüzemi nagymosás Van egy szavunk, ami még ma is sokkoló erejű, jónéhány családban. így hangzik: nagymosás. Dehát mi ez a nagymosás? Egy tucat ing, pulóverek, fehérnemű... Mi ez az igazihoz képest? Az igazit ma már a Patyolat végzi. A fővárosnak jelenleg ez a legolcsóbb, a legtöbbek által igénybevett szolgáltatása. A szolgáltatások fejlesztése világszerte középpontjában áll a közvélemény és a szakemberek érdeklődésének. Sajnos, nálunk az érdeklődés legfőbb oka: a ma még igen szembetűnő hiányosságok. Az IKV, a vendéglátás ... A Patyolat már nem téma. De mi minden történt, amíg eljutott odáig, hogy nem kell róla beszélnünk? Szappanszóda,lovaskocsi 1948. december 23-án — a Minisztertanács határozata értelmében — az Iparügyi Minisztérium kiadta a főváros textiltisztítási igényeit kielégítő vállalat alapítólevelét. Textiltisztításról a mai értelemben 1945 előtt nem beszélhettünk, hiszen e szolgáltatás csak egy szűkebb rétegnek állt rendelkezésére, az akkor igen drága árak miatt. Egy öltöny tisztítása például 5—6 pengőbe került, a kilósruha mosása 60—80 fillérbe. A gépi örökség sem volt gazdag, mert a berendezések jórésze az ostrom alatt tönkrement, s a megmaradtak is alkalmatlanok voltak nagyüzemi feladatokra. Az első tennivaló az volt, hogy az átvett magánkisüzemeket nemzeti vállalati szervezetbe tömörítve, az eszközök megfelelő kihasználásával gazdálkodjunk. Szűcs Ferenc nyugalmazott vállalati igazgató így emlékezik vissza az indulásra: — A textiltisztítóipar a tőkés rendszerben főként közületi szolgáltatást végzett, és csak kismértékben elégített ki háztartási igényeket. A lakosság jórésze otthon mosott, vasalt, a vegytisztitást, kelmefestést nem ismerte. Mi is éreztük a tapasztalatok hiányát. Mosodáink szappanszódával dolgoztak, a mosómester a szódát vödörben oldotta, a szappant pedig oldatlanul tette a gépbe, és a hőmérsékletet úgy érzékelte, hogy tenyerét a gép falához érintette . .. Lágy víz nem volt. Ilyen körülmények között a mosás két órát vett igénybe. A mosóhelyiségben sokszor olyan nagymértékű volt a párásodás, hogy az emberek nem látták egymást. A vasalás jobbára kézzel történt. A mosás bejelölését vegytintával végezték, a jelölő fantáziája szerint. A lakosság legjobban ettől idegenkedett. Huszonhárom kísérleti fiókunk volt, főként a városközpontokban. A szállítást lovaskocsival és kifutólányokkal oldottuk meg. Ezzel a ,,technológiával" végeztük el a naponta 50 mázsa ruha mosását és 500 tétel vegytisztítását, festését. 1955-ben a munka minőségéről közvéleménykutatást végeztek a lakosság körében. A megkérdezettek 75 százaléka a munkát jónak ítélte, 18 százaléka közepesnek, 7 százaléka pedig rossznak. 1958. január 1-én, több szervezeti átalakulás eredményeként megalakult a Fővárosi Patyolat Vállalat. 1961 -re az igények már oly mértékben megnövekedtek, hogy a vállalat a határidők emelésével kényszerült korlátozni ügyfelei körét. A kilósmosás vállalása 35 napig, a piperemosásé 32, a vegytisztítás pedig 11 napig szünetelt. A következő év sem hozott jobb eredményeket. A Fővárosi Tanács nem járult hozzá a vállalások további szüneteltetéséhez, ellenben a Fekete Sas utcában nagy alapterületű raktárt bocsátott a vállalat rendelkezésére, a szennyes tárolására. Ám a határidők továbbra is ijesztőek maradtak: a kilósmosás például 104 napig tartott. A fellendülés 1965-től kezdődött. Új gépeket, technológiákat vezettek be, s végre ez az igen fontos, egyre többek által igénybevett szolgáltatás szép csendben lekerült a napirendről. 'I „Szélcsendben" De vajon tartós lesz-e a szélcsend? Dr. László György vállalati igazgató azon ritka vezetők közé tartozik, akik noha szolgáltatással foglalkoznak, elégedettek. — Az elégedettség nem jelent nyugalmat — mondja. — Sőt, én meglehetősen nyugtalan ember vagyok. Épp azért, mert vállalatunk eljutott egy bizonyos szintre, de a munkaerőhelyzet vészes alakulása, valamint az igények fokozódása kétségessé teszi ennek tartását. Márpedig senki sem enged szívesen a jó eredményekből. Idén februárban például 135 fizikai dolgozóval volt kevesebb a vállalatoknál, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Emellett a 3 ezer dolgozó 80 százaléka nő, s közülük pillanatnyilag 450-en vannak gyermekgondozási segélyen. Ezért háziasszonyokat is felveszünk négyórás műszakra. Szívesen fogadjuk a diákság segítségét is. Bár az egyetemisták panaszkodnak: sok és nehéz a munka, viszont igen alacsony az órabér. Egyikük elmesélte, hogy végigdolgozott egy éjszakai műszakot, a ruhákat kellett kibe raknia a gépbe, s hajnal felé már annyi ereje sem maradt, hogy megegye a reggelijét. És 10 forintot keresett... — Az idén emeltük 10 forintra az órabért — folytatja az igazgató. — Ennek ellenére a munka csakugyan nem népünnepély nálunk. Évente körülbelül 8 milliárd értékű textíliát kezelünk, 3 millió forintért. Egy év alatt 5 százalékkal növekszik ügyfeleink száma, ezért elsősorban az üzem- és munkaszervezés javítására törekszünk, valamint a technika fejlesztését szorgalmazzuk. Automata gépsoraink elérik a világszínvonalat. Szolgáltatásaink 60 százaléka lakossági, a többit közületek részére végezzük. Évente kétszer van csúcsidőszak: tavasszal és ősszel a vegytisztításban is, a mosásban is. Ezekben az időszakokban sokat túlórázunk, s elsősorban a privát ügyfeleinket szolgáljuk ki. Szerencsére „csúcsban" a szállodáknak minimális az igényük. A hibaarány: másfél ezrelék A főváros nagymosásához évente 450 tonna perklóretylént — ez a vegytisztítás oldószere — és 900 tonna mosószert használnak fel. A bonyolult berendezések és az új anyagok újfajta vegyi kezelése kellő felkészültséget igényel. Betanított munkásokon kívül — az itt dolgozók többsége betanított munkás — vegyész- és gépészmérnökök, technikusok dolgoznak a Patyolatnál. Sok újításuk is van. E látszólag fantáziátlan munka ugyanis a szakembereknek — köztük magának az igazgatónak is — számtalan lehetőséget kínál az egyszerűsítésre, tökéletesítésre. Egyelőre két munkakör: a foltkezelőké és a festőké minősül szakmunkának. A fővárosban 180 fiókja és 24 szalonja van a Patyolatnak. Évente több mint 6 millióan veszik igénybe szolgáltatásait. Az állam ezt a munkát erősen dotálja; csodálkoznak is a külföldi szakemberek, amikor a minőségetés az árakat összevetik. Apropó: minőség! Az igazgató higgadtan fogadja az erre vonatkozó kérdést, hiszen lezárult már a „panasz-korszak". — Évente 9—10 ezer reklamációt kapunk — mondja. — Első hallásra soknak tűnik, ez, de ha figyelembe vesszük megrendelőink számát, a hibaarány mindössze másfél ezrelék. Felmérésünket összevetettük a nagy külföldi cégek hasonló adataival, s ez az arány így is igen jónak bizonyult. Egyébként, amikor bebizonyosodik, hogy mi követtünk el hibát, teljes mértékben kártalanítjuk az ügyfelet. Tavaly négy perünk volt — mind a négyet megnyertük. Leszámítva a valóban jogos panaszokat, a vevők közül néhányan állandóan saját hasznukra, jogtalanul próbálkoznak a nyerészkedéssel. Előfordul, hogy olyan szakadt ruhát adnak be, amelyet óhatatlanul meg-16