Budapest, 1977. (15. évfolyam)

7. szám július - Fülöp János: Százéves a Ferencvárosi pályaudvar

Fülöp János Százéves a Ferencvárosi Tehervonat-mozdony (1882) Dr. Stoll Lajos reprodukciói Palaticzki Imre mozdonyvezető, a vontatási főnökség „Kiváló dolgozója" A Ferencvárosi pályaudvar 1877-ben (Az archív fotók a Közlekedési Múzeum gyűjteményéből valók) Kivonat az 1872-ben kelt, 1152. számú törvényjavaslatból: ,,A Buda-pesti indóházakat összekötő vasút létesítése tárgyában. 1.§. A Buda-pesten létező vasúti indóházak összekötése céljából egy gőzmozdonyú vasútnak és az e vasút számára szükséges Duna-hídnak, nemkülönben egy rendezési és egy személyfelvételi pályaudvarnak, a bemutatott tervek szerinti államköltségen leendő építése elrendeltetik. 2. §. A minisztérium felhatalmaztad k, hogy az e célra szükséges 8 millió 920 ezer o. é. (osztrák értékű) forintnyi költségeket a munkálatok teljesítésének arányában az 1872-dik s a következő évi költségvetések terhére igénybe vehesse . . ." * A képviselőház már 1868 decemberében határoztot hozott az összekötő vasút, a híd és a két pályaudvar (a „rendezési": a Ferencvárosi, a „személyfelvételi": a mai Keleti) megépítésére. A tervezéssel a Magyar Királyi Vasútépítészeti Igazgatóságot bízták meg. 1870 októberének végén Gorove miniszter vezetésével ,,enquéte"-ot tartottak. Egy hét múlva a Fővárosi Közmunkák Tanácsa is foglalko-12 zott az üggyel. 1872-ben fogadták el a törvényjavaslatot; az építés időtartamát három évben határozták meg. Az avatásra mégis csak 1877. október 23-án került sor. A késedelmet a hc'yzet bonyolultsága okozta. A múlt század hatvanas éveinek végén, a kiegyezés táján Buda-Pesten öt pályaudvar volt, de — három társaság kezében. Az osztrák vasúttársaság kezelte a mai Nyugati elődjét (egyébként az Eiffel-társaság éppen száz éve, 1877-re fejezte be a mai nagycsarnok építését); ismét másik cég kezében volt a dunántúli vasút, a Déli pályaudvarral és az ekkor „Új-Buda" névre hallgató Kelenföldivel, a Magyar Államvasutak 1868. június 30-án kapta meg első vonalát, az ún. losonci vasutat, amelynek mozdonyai a Losonczi (Józsefvárosi) indóházba futottak be; a teherforgalmat pedig Kőbánya bonyolította le. A honatyák és a felelős magyar minisztérium bel- és gazdaságpolitikájának keretei közé jól beillett a főváros centrális jelentőségének növelése. Nemcsak gazdaságilag tűnt tehát ésszerűnek az egymástól távoleső vasúti létesítmények egybekapcsolása. A téma politikai jelentőségéről beszél a fent említett 1870-es „enquéte" jegyzőkönyve is. Eb-A Gubacsi rendező (Laczkó Ildikó felvételei)