Budapest, 1977. (15. évfolyam)

7. szám július - Magyar Imre: Otthonom

Magyar Imre Otthonom Amillpengők és billió adópengők ördögi kavargása lezajlott, a létbizonytalanságot havi 50 forint ösztöndíj és 400 forint klinikai fizetés változtatta létbiztonsággá, amikor 1947 augusztusának végén egy egylovas teherkocsi és egy számtalanszor ide-oda forduló embervonta kézikocsi segítségével beköltöztünk az új otthonba, mely ma is otthonunk. A lakáshivatali bonyodalmakra és a különlegesen szövődött tranzakciókra, melyeknek kapcsán a négyszobás lakás négy lakója többé kevésbé elégedetten távozott — kettő az általunk átadott, számunkra már szűkké vált lakásba, kettő pedig némi támogatással különböző helyekre — már alig emlékszem. Ezeket a bonyodalmakat akkor sem értettem. A lakás nagy volt, és csak a magamfajta sohasem okuló, örök optimista gondolhatta azt, hogy ez a nagy lakás a jövőben is lakható és fenntartható lesz. Csodálatos kilátások bűvkörében éltem. A „munkások a tudományért" akció keretében a klinika ablakait SIKLÓS PÉTER FELVÉTELE