Budapest, 1977. (15. évfolyam)

6. szám június - H. Boros Vilma: Gimnáziumi éveim a század elején

Zolnay László A budai várostörténet i régészetének űjabb fejezetei A régész — ellentétben a történetíróval — nem a múltból közeledik a jelen felé. Hanem: csákányát vagy légkalapácsát a mai járószintbe mélyíti, és így — lefelé, az időben visszafelé haladva — tapint rá az egyre régibb és régibb kultúráknak temetőire. igy van ez a mi budai ásatásainkkal is. A Várhegyet a Bécsi kaputól le a királyi palota területéig, egységes (lineáris) rétegek tanúsága szerint, az őskori (bronzkori) telepesek után — vagy ezerötszáz éves szünet után — a bal parti Pest város magyar telepesei szállták meg. Hegyünk a XI. század végétől a földtelen bal parti városnak (egyidőben Pest szigetének) jobb parti paraszti települése volt: agrárlakosok lakták. Neve — mivel ez a település Pestből sarjadt ki — Kispest, Minor Pest volt; a mai Tabánban templomuk, egyházuk a pesti anyaegyház leány-egyházaként a XII. században épült. E XI—XIII. századi várhegyi falutelepülésnek már kőházai, sziklába vágott pincéi, sőt vízvezető-csatornái is voltak. Szemétgödreinek, vermeinek, házmaradványainak tucatjait tártuk fel a régibb s az újabb budavári ásatások során. A feltárt ház-, pince-, szemétgödör- és veremmaradványoknak a száma a Várhegyen, annak déli és északi részén, meg a Tabán területén a kétszázat is megközelíti. Ezt az agrártelepülést a tatárjárás semmisítette meg. A román kori szőlőművesek, szántóvetők várhegyi falujára a tatárjárás elmúltával a IV. Béla király alapította új fővárosnak, Budának házai települtek rá. Mostani feltárásaink során 150 méter hosszan napfényre hoztuk a IV. Béla kori — tehát hétszáz éves — városfalat. És mivel ez a városfal már 38 rajta nyugszik a régebbi falu lerombolt, elegyengetett romjain, látnivaló: a román kori falu helyére a város szabályos telekelosztású, utcatengelyre fűzött házait építették rá. Mégpedig a mai palota területén is. (Ide ugyanis csak a XIV. században települt ki az addig Buda északi részén, a régi Szombatkapu mellett állt rezidenciájából a királyi udvar.) Az új város: Buda a XIII. században épp úgy elfoglalta az egész várfelszínt, mint korábban a falu. A palotát a Várhegy déli csücskétől észak felé terjesztették ki a királyok. Ez a palota-telepítés két nagy lépcsőben ment végbe. I. Károly (1308— 42) idején fia, István herceg számára még csak egy szerényebb méretű kastély épült a hegy legdélebbi háromszögére. Nagy Lajos (aki 1354 és 1366 között Visegrádról telepíti át ide udvarát), majd Zsigmond (1387— 1437) már egy egész városrészt szakít le Buda városa testéről, s ennek lerombolt házai helyén alakítják ki Európa egyik legnagyobb királyi rezidenciáját. Az Anjou-kor délebbi palota-részeihez Zsigmond L betű alakban — egyik frontjával a Duna, másikkal Észak, a nagy várpiac felé — építi hozzá a monumentális „Friss-palotát". Ekkor a palota és az észa'o várpiac közé egy hatalmas Szárazárkot mélyítenek, kőpilléres híddal, belső kaputoronnyal. A mai Szent György téren pedig kétméteres várfal választja el a királyi palotát a budai polgárvárostól . .. Nagyjából ez az elrendezés határozza meg a középkori királyi palota helyrajzát. Mátyás építkezései inkább bővítések és reneszánsz stílusú belsőépítészeti gazdagítások. Szapolyai János idején pedig néhány bástyát mo-Buda ostroma 1541-ben (Erhard Schön fametszete) Siklós Péter reprodukciója Harci csákány (XIV. sz. vége) Szemenyei Tivadar felvételei Középkori kőfejtő csákányok