Budapest, 1977. (15. évfolyam)

6. szám június - Szabadi Judit: Lesznai Anna festői „Éden-kertje”

Szabadi Judit Lesznai Anna festői „Édenkertje" Lesznai Anna a tízes évek magyar művészeti életének páratlan jelensége volt: érzékeny intellektusú és gazdag érzésvilágú asszony, aki a legjelentősebb irodalmi orgánumban, a Nyugatban publikálta verseit, s aki szecessziós ihletettségű hímzésterveket és a gyermeki képzeletet megragadó, bűbájos meseillusztrációkat készített. Költő, regényíró, festő és iparművész volt egyszemélyben. Életútja sem mondható szokványosnak. 1885-ben született egy felvidéki kastélyban, Körtvélyesen — erre így emlékezik önéletrajzában: „ .. . elmaradt vidéki faluban, kedves öreg házban, amely már akkor is kacsalábon forgott az elavult illúziók kellős közepén ..." — s 1966-ban halt meg az Egyesült Államokban, New Yorkban. Lesznai Anna „háromszázesztendős iíí"-nak nevezi azt a távolságot, amely szűkebb pátriáját és az 1939-től otthonává lett Amerikát elválasztja. Körtvélyes mindvégig — minden elmaradottságával együtt — magát az Édenkertet jelentette, azt az ideális állapotot, amelyben a természet, azaz a növények és az állatok, valamint az emberek megbonthatatlan egységben, egyszerűségben és szeretetben élik életüket. Ez az Édenkert nemcsak egyik verseskötetének címében, Illusztráció a Mese az eperszemnyi szívről című könyvhöz (Petrás István reprodukciói)