Budapest, 1977. (15. évfolyam)

5. szám május - Konrádyné Gálos Magda dr.: Külföldiek útleírásai fővárosunkról

Lánchídon és hallotta az utasok vitáját, hogy bizony, tudják, valóban a Dunába ugrott — ő körszakállába mélyedve mosolygott. De azért bosszantotta a mende-monda. Több cikkben kifejtette, hogy az oroszlán a macskafélékhez tartozik, s a macskák pihenő helyzetben nem öltik ki nyelvüket, mint pl. a kutya, vagy a mesebeli sárkány-állatok. A szobrász csak a külsőleg látható, a bőrön át kidomborodó, vagy a testet alakító részeket örökíti meg. Egyébként az oroszlánoknak ki van faragva a nyelvük, de oly magasan vannak a szobrok, hogy a járókelők nem láthatják . . . A hatalmas méretű, pompás oroszlánok, melyek a számunkra nemzeti szimbólummá vált Lánchidat őrzik, méltóak a híd gyönyörű formáihoz, s elképzelni sem tudnók nélkülük a hidat. A magasból lefutó, láncokat tartó vasváz végpontjára helyezve megnyugtatóan hatnak, mintha őriznék a szerkezetet, nehogy a láncok kicsússzanak helyükből. Marschalkó Jánosnak az a kitűnő érzéke, amellyel az építészeti adottságokhoz alkalmazni tudta a szobrászi díszt, megszabta élete és munkássága útját. Legnagyobb megbízatását a kassai dóm restaurálása idején kapta: pótolnia keilett az évszázadok folyamán elpusztult, elporladt szobrokat a dóm bejáratának kapubélésében és az előcsarnokban. Elve a restaurálásban a stílustisztaság volt. A csúcsíves építészet idején a szobordísz teljesen az épülethez tapadt. Marschalkó faragványai harmonikusan simulnak bele a kapu díszítésének egészébe. A művész e szobrokat 1857-ben kiállította Pesten. A művészettörténet azóta nemigen foglalkozott a szobrokkal. A Művészettörténeti Értesítő említett cikke átveszi az 1864. évi Ország Tükre képeslap 194. oldalán megjelent ,,A kassai székesegyház szobrai" című cikkben szereplő szoborfelsorolást, holott ebben a megmaradt régiek és az újak össze vannak keverve. A Székesegyház által 1939-ben kiadott ,,A Kassai Szent Erzsébet Dóm rövid Kalauza" pontosan felsorolja a Marschalkó által faragott szobrokat. A XV. század második felében a dómhoz épített kapucsarnok mennyezetének záróköve ívelt bordákkal egy függő oszlopra támaszkodik, ezen az Immaculata szobra áll. A bordák fülkéket alkotnak a falon, a Szent Szűztől balra Szent Adalbert püspök és Szent András apostol, jobbról Szent Gellért püspök és Szent Kálmán vértanúk állanak. Az északi kapu háromszögű oromzatának mérművei között Róbert Károly, Nagy Lajos és anyja, Erzsébet szobrait találjuk. Az oroszlán alakja még egyszer visszatér ÍX Marschalkó János művészetében. 1861-" ® ben egy Honvédsírt farag Debrecenben, a város védelmében elesett Zarka huszárkapitány emlékére. Ezt a város közönsége rendelte meg, hazafias gyűjtéssel szedve össze a pénzt. Az oroszlán itt bánatosan hajtja le fejét a tépett honvéd-zászlóra. (Képe az MTE említett cikkében.) Debiecenben megbízást kapott a színház szobrokkal való díszítésére is. A homlokzatra kifaragta Petőfi, Kazinczy, Vörösmarty, Kölcsey, Kisfaludy Károly szobrát, a párkányzat fölé pedig a Népdal és a Költészet allegorikus figuráit. Ezek 1865-ben készültek el. Marschalkó művészete a nagyszabású építkezésekhez fűződik. Feszi Frigyes mellett a Vigadó szobrain dolgozott; a díszterem számára ő faragta a Kereskedelem, a Földművelés és a Költészet allegorikus alakjait. A Tudományos Akadémia palotájának díszítésénél az előírt bécsi minták után kellett dolgoznia. A díszterem kariatíd alakjai, a falak díszítéséből előbukkanó apró fejek, az előcsarnok oszlopainak talapzat-díszítése kerültek ki kezei alól, valamint az Akadémia Könyvtárát alapító Teleki József emléktáblája. (Képe az MTÉ említett cikkében.) E munkájánál sokkal jelentősebb az a szép Szent Erzsébetszobor,amelyeta budai Kapucinus templom helyreállításakor, 1857-ben faragott. Igen magasan áll a bejárat falsíkjának közepén, így nehezen látható teljes szép ségébcn. (Kitűnő fényképét közli az MT

F.) A fóti templom Ybl Miklós nevezetes alkotása. Lent a kriptában egy fiatalon meghalt Károlyi grófnő megható alakját faragta ki Marschalkó, fehér carrarai márványból. Végül megfaragta saját síremléke számára az ítélet angyalát, aki lábhoz tett harsonával várja az Úr parancsát, hogy felemelje hangszerét, s belefújva jelt adjon a holtak feltámadására. Önkéntelenül Kossuth híres szónoklatára gondolunk; midőn úgy érzi, Isten kezébe adta a tárogatót, hogy beléfújva a holtakat életre ébressze, a haza védelmére ... A művész e szobrát kiállította a Párizsi Világkiállításon — majd másolata valóban a sírjára került; előbb a Kerepesi temetőben, ahol díszsírhelyen nyugodott, majd felesége temetésekor, 1916-ban, tetemével együtt a Farkasréti temetőbe vitték át. A sokféle megbízatás folytán Marschalkó János vagyonos ember lett, több háza volt Pesten, övé volt a Rőser-Bazár is. Mégis, a kor felfogásának szellemében gyermekeit spártai szigorúsággal nevelte. Gyalog kellett a rózsadombi Kút utcából a Deák téri iskolába járniok, nem kaptak pénzt omnibuszra — másra sem. Ha füzetet kellett venni, a 6 gyerek sorsot húzott egymás között, hogy ki kérjen pénzt a szigorú apától. De minden gyermekét taníttatta, nemcsak a két fiút, hanem a leányokat is. Micsoda áldás volt kezükben a diploma amikor a négy közül három is fiatalon maradt özvegységre, 3—3 kicsi gyermekkel. Mind megállták helyüket az életben, s gyermekeiket is taníttatták. Mind magas kort értek, egyikük, a tanítónő gyémántdiplomát is nyert . . . A Marschalkó-unoka, akit én ismertem, a finom ízlésű Jolánka néni, a 30-as évektől olyan háziipari szövetkezetben dolgozott, amely szinte minden magyar tájegység eredeti népi kézimunkáját felkarolta. Még 80 éves korában is rámán hímzett, s varrt gyönyörűbbnél gyönyörűbb munkákat, ő és leánya összegyűjtöttek minden újságcikket, képet, amihez csak hozzá tudtak jutni a szeretve tisztelt nagyapáról. Jolánka néni utolsó kívánsága beteljesült: 89 éves korában, 1973-ban leánya kíséretében még egyszer eljutott a Lánchídhoz, a felújítás utáni megnyitásra, s megnézte nagyapjának oroszlánszobraít . . . Marschalkó János, feleségével A művész síremléke a Farkasréti temetőben í9