Budapest, 1977. (15. évfolyam)

5. szám május - Gábor Eszter: Az OTI pestújhelyi munkás-kórházának modern személyzeti háza (1936)

Az épület udvari homlokzata Gábor Eszter Az 011 pestújhelyi munkáskorházának modern személyzeti háza (1936) Az OTI pestújhelyi munkáskórháza területén 1936-ban új, a régiektől jó értelemben elütő, nagyablakos, sima fehér épület épült. A kb. 40 X 12 m alapterületű, 11 m magas háromszintes épület rendeltetése szerint a kórház új személyzeti háza volt. Itt kapott lakást nyolc család és ötvenhat egyedülálló alkalmazott. Az épület tervezői: Molnár Farkas és Fischer József a két világháború közötti korszak legprogresszívebb magyar építész egyéniségei voltak. Molnár Farkas (1897—1945) építészeti tanulmányait a budapesti Műegyetemen és a weimari Bauhaus-ban végezte. 1925-ben tért haza Weimarból, ahol építészeti terveivel már felhívta magára a kortárs művészek figyelmét. Itthoni építészeti munkássága — a Bauhaus hagyományoknak megfelelően — túlment a „háztervezésen"; az építészet társadalmi lehetőségeit kutatva, a széles tömegek lakáshelyzetének megjavítását tekintette elsőrendű feladatának. Ilyen irányú tevékenységének elsődleges színtere a CIAM — Congrés Internationaux d'Architecture Moderne (Nemzetköz Kongresszusok a Modern Építészetért) — nemzetközi építészszervezet magyar csoportja volt. A csoport tagjai az építészet korszerűsítését technikai, formai és társadalmi értelemben egyaránt céljuknak tartották, és a társadalmi feladatokat minden egykorú magyar építésznél jobban hangsúlyozták. A CIAM magyar csoportjának vezetője Molnár Farkas volt, helyettese Fischer József (1901—), akivel 1935—36-ban társas viszonyban is állott. Közös munkásságuk legjelentősebb alkotása a szóbanforgó pestújhelyi személyzeti ház. A CIAM csoport tagjai — elsősorban Molnár és Fischer — cikkekben és az általuk rendezett kiállításokon sokszor és visszatérően bírálták a magyarországi lakásviszonyokat, a közületi építkezések mennyiségben és minőségben egyaránt elégtelen voltát. Emellett konkrét tervekkel — ún. ellentervekkel — javaslatot is tettek arra, hogyan kellene Magyarországon a kislakásépítkezés problémáját megoldani. Javaslataik azonban általában nem találtak meghallgatásra. Az egyetlen kivételes eset volt, amikor az OTI igazgatósága a pestújhelyi munkáskórház személyzeti házára kiírt pályázatra meghívta a Molnár—Fischer építész párt, és a pályázat eredményeként a tervezési megbízást is nekik adták ki. Első és egyben utolsó közmegbízatásukat kapták e feladattal, amelyben megmutathatták, hogy az általuk elsőrendűnek ítélt, de addig csak szóban hirdetett témában mi újat és jót tudnak a gyakorlatban nyújtani. A pestújhelyi személyzeti házban megépítendő lakásokkal háromféle igényt kellett kielégíteniök: önálló lakásokat építeni a családos altisztek, valamint a szintén családos tisztviselők részére, továbbá kulturált szállást biztosítani az egyedülálló alkalmazottaknak. A tervezők egykorú ismertetéséből idézünk: „Az épület a szükségletnek, valamint az intézet előírásainak megfelelően, különböző fajtájú lakásokból áll. A földszinten helyezkedik el 5 db tipikus minimális lakás, kertre nyíló fedett teraszokkal, hálófülkékkel, zuhanyozóval, kis konyhával, az altisztek számára. A 29