Budapest, 1977. (15. évfolyam)

5. szám május - Zolnay László: A budavári ásatások újabb eredményei

Emberarcos edényfogó XIII—XIV. századi cserépbögréről (Csigó László felvétele) Lovag feje kályhacsempén (XV. század) a Szárazárokból Állatfej es edényfül (XIII. század) az újabb leletekből (Tihanyi Bence felvételei) a Budapesti Történeti Múzeumban láthatunk. Ennek az 1974-ben feltárt szobortemetőnek csonkán is remek művei határainkon belül s azokon túl is joggal keltettek nagy érdeklődést. Ezek a szobormüvek hajdani anyagi műveltségünk, művészettörténetünk új fejezeteinek a megírását követelik meg. Általuk a magyarországi gótika kutatásának bázisa szélesedett ki. Szoborleleteinknek híre azonban kissé elhomályosította — azelőtt is, azóta is tartó — folyamatos régészeti munkálkodásunk egyéb eredményeit. Ezért talán nern árt, ha — legalábbis vázlatosan — felidézzük ezeknek a munkáknak más, ha nem is ennyire csillogó, de szintén jelentős, új eredményeit. Mind a feltárt építészeti emlékek, mind pedig a felszínre került leletek hozzásegítenek a budai várhegyi település kialakulásának és fejlődésének világosabb megismeréséhez, a hajdani paraszti falu, polgári város, királyi palota egymás fölé rétegezésének tisztábban látásához. Azoknak a rétegsoroknak a leletei pedig, amelyek már a XIV. században épített királyi rezidenciának életét tükrözik, hűbérkori műveltségünknek újabb dokumentumai. A Szárazárokban 1972-től fogva a helyreállítást megelőző ásatásaink a középkori palota északi előudvarának — a lebontott XIII. századi városrész helyén kialakított nagy várpiacnak — területén s a Szárazárokban mennek végbe. Rendre feltártuk a XI— XIII. századi falu vermeit. A XV. századi, 10—11 méter magas Zsigmond kori várfalon belül megtaláltuk a IV. Béla kori város nyugati, két méter vastag városfalát és e korai városrész XIV—XV. században elbontott, feltöltött házmaradványait. (Ezek egyikének vízgyűjtő-udvarán került elő 60 szobrunk torzója.) Ugyancsak megtaláltuk az Anjouk pártadíszes várfal-részletét. Feltártuk a gótikus palota területe és a város közé épített hatalmas várfalat. Megtaláltuk a palota erődrendszerének északi főkapuját, a kettős kaputorony maradványait, benne a hajdani királyi jégveremmel és borospincével. Megtaláltuk azt a díszes, köves utat is — járdával együtt —, amely a városból ehhez az északi főkaputoronyhoz vezetett. (Alatta megtaláltuk a régebbi, kisköves uta: is. Ez a mélyebb, régebbi út abból az időből való, amikor itt még falu állt, majd pedig a XIII. század fiatal — utóbb, 1360—1400 körül lebontott — városrésze.) A Zsigmond kori díszes utat cserép csövekből öss/.eillesztett vízvezeték kíséri. Ezek a feltárt építészeti emlékek — rajzban — ma már a gótikus palota rekonstruktorának, Gerő László Herderdíjas professzornak munkaasztalán állnak. Pár év múlva a valóságban is látni fogjuk őket: a helyreállítási tervek elkészültek. Jelenleg a nyugati felső várfalak mentén, a mintegy 2o méter széles és 7 méter mély Szárazárokban, annak nyugati szakaszán dolgozunk. Itt ráakadtunk a Szárazároknak három hatalmas, Zsigmond kori hídpillérére. E hídnak utolsó elemét egy felvonható fahíd-elem alkotta; a Szárazárkot fahíd ívelte át. Délebbre — a XVIII. századi ún. Stöckelgebäude, majd a XIX. század végén annak helyére épített Udvarlaki Őrség lebontott alapjai alól — kiástuk azt a kaputornyot, amelybe ez a fel vonóhidas bejáró bevezetett. Fegyverek, gótikus és reneszánsz kőfaragások, gyönyörű, emberalakos kályhacsempék, Mátyás kori — eddig ismeretlen típusú — faenzai padlótéglák sokasága kísérte ezt a munkát. A gazdag leletek elűzték ádáz — hol légkalapácsos, hol finom vésőkkel végzett — munkánk egyhangúságát. A pompás hídmaradványt, az északi és déli hídfőt a rekonstrukció, a kiváltott Szárazárokkal együtt, ugyancsak bemutatja. A rompark Szárazárkának gyönyörű pilléreire hatalmas fahíd kerül. Mert ez a híd igen fontos, sok történelmi emléktől terhes zarándokhelye történelmünknek. Sok nehéz századot hidalt át. Beszédes leletek 1457. március 19-én Kassa város tanácsa átír Bártfa városának, s tudatja a Budáról érkező híreket. „Március 14-én — írják a kassai szenátorok — ebéd után az ő követeik, Stock György és társai be akartak menni a királyi udvarba, hogy megbízásuknak végére járjanak. Ám a hidakat felvont állapotban, a kaput zárva találták („ . . . da waren dy prücken aufgeczogen und tor geslossen . . ."), és a követek Giskra úrtól tudták meg: László király elfogatta a Gubernátor — Hunyadi János — két fiát, Modrar Pált, Vitéz János nagyváradi püspököt, Kanizsai Lászlót, Rozgonyi Sebestyént, Bodó Gáspárt, Horvát Pált s egy német lovagot, a király egyik belső emberét..." Március 29-én egy újabb levél adja tudtul: „ . . . a Gubernátor idősebb fiát március 16-án lefejezték". (A két oklevél található Iványi Béla: Bártfa város levéltára című művében.) A rabok fogságának helyét — azún. Tárnok-ház három alagsori helyiségét 6