Budapest, 1977. (15. évfolyam)

4. szám április - P. Szűcs Julianna: Gondolatok Medveczky Jenő rajzkiállításán

Budapest Főváros Levéltára anyagából Így indult meg az élet 1945-ben Budapest felszabadulása — akár a régi, akár a mai közigazgatási határokat vesszük figyelembe — 1944 de­cember végén megkezdődött és 1945. február 13-án zárult. Ennek megfelelően fokozatosan alakultak meg az egyes kerületek — illetve az akkor még részben önálló városok és községek — nemzeti bizottságai, s kézbevették az élet megszervezését. A rendelkezésre álló korabeli dokumentumok tanúsága szerint a X. kerületben alakult meg a főváros első nemzeti bizottsága (az akkori közigazgatási határok között). Ugyanakkor ma még nem kellően feltárt Buda felszabadulá­sának s az élet itteni megindulásának kórnikája. (A korabeli hivatali munka dokumentumai erről nem kerültek elő.) A közvetett forrásokból annyi megállapítható, hogy például a II. kerület egy része már 1944 karácsonyán felszaba­dult, s január közepe táján — tehát közvetlenül Kőbányával egyidőben — polgári közigazgatás szerveződött a ,,Lipótmező" kerület-részen. Ugyanitt, Némethy Károly tanácsnok vezetésével, 1945. február 12-én megalakult a Budai Közigazgatási Kirendeltség. (Némethy Károly visszaemlékezései szerint, ő már január végén értesült a III. kerületi és a „Zugligeti" kerületi elöljáróság működéséről is.) Buda teljes felszabadulása után hamarosan megalakult a Budai Nemzeti Bizottság is, amint ezt az alábbi — nemrég előkerült — jegyzőkönyv tanúsítja. Sajnos a Nemzeti Bizottság tevékenysége — az iratok kallódása miatt — nem ismeretes. A Budai Nemzeti Bizottság alakuló ülése jegyzőkönyvének két érdekessége: 1. A Nemzeti Bizottság megalakitói között szerepel a Keresztény Demokrata Néppárt is, amely sem a szegedi zászlóbontásnál, sem a Budapesti Nemzeti Bizottság megalakításánál nem játszott szerepet, s a továbbiakban a budai kerületi nemzeti bizottságokban sem kapott helyet. 2. A jegyzőkönyvben szereplő ideiglenes budai közigazgatás nem azonos a korábban említett Budai Közigazgatási Kirendeltséggel; az előbbi a XI. kerületben létrehozott szerv volt, amely egy ideig Budai Polgármesteri Hivatal néven is működött. Sajnos e szerv működésének története sem eléggé ismert. E dokumentum közzététele az ünnepi megemlékezésen túlmenően hozzásegíthet bennünket ma még kallódó kora­beli dokumentumok felszínre kerüléséhez, és az eseményekben részt vevők hiteles visszaemlékezéseinek megszüle­téséhez. Kőbánya jubilál ,,1945. január 8-át írjuk. Az óvóhelyekre be­szorult lakosság fénytől és víztől megfosztva tisztá­talanul, éhesen, nagyon sokan hitehagyottan, lelki depressziótól terhelten, reménytelenül adják meg magukat sorsuknak. Az utcán a harcok zaja, csonka házak, temetetlen emberi és állati hullák, irtózatos lángtenger, amerre nézünk. Mindenütt pusztulás és romhalmaz, üszkös falak merednek égnek . . . Dermedetten állunk mindannyian a háború rémü­lete előtt, könyveljük a múltat, még nézzük a teg­napot, de már írjuk az új történelmet. A várost borító fehér hótakaróban nyomot rajzol egy luxusautó kereke. A Körösi Csorna úton át a Liget tér felé tart. A 2-es számú ház előtt megáll, egy városi bundás úr száll ki belőle. Géppisztolyos orosz őrmester és Bereczki András fővárosi altiszt kíséri. Váradi Ferencet keresik. Találkoznak. ,,Ön Váradi Ferenc?" — teszi fel a kérdést a városi bun­dás úr. „Igen, az vagyok". A szokásos bemutatko­zás helyett rátámad: „Ön miért nincs a hivatalá­ban? Önnek ott a helye, ez a kötelessége." „Köte­lességből nem fogadok el kioktatást senkitől sem, így Öntől sem. Igazolja magát" — feleli Váradi. A városi bundás úr mosolyogva nyúl igazolványa után, s már mondja is: „Vas Zoltán országgyűlési képvi­selő vagyok." Kezet szorítanak ... Az utca zajá­ban, egy kicsit a halál árnyékában tartott rövid ta­nácskozás után megállapodnak; Vas Zoltán meg­bízza Váradi Ferencet a kerület ideiglenes vezetésé­vel. A hamarosan előkerülő dr. Sztáncsikkal már indulnak is a Körösi Csorna út 4. sz. alatti nyomdába, és percek múlva megszületik az első hirdetmény szövege ... A hirdetmény jelentkezésre szólította fel a fővárosi alkalmazottakat, rendőröket, tűz­oltókat, postásokat, orvosokat és szülésznőket, ke­reskedőket, iparosokat és napszámosokat, a munka megindítására. És ők jöttek mind többen és többen, tántoríthatatlan hűséggel, friss munkakedvvel dol­gozni, építeni, magukért, az asszonyért, a gyerme­kért, a családért, a nemzetért, a szociális demokrá­ciáért, a szabadságért . . . Az elöljáróság épülete több belövéstöl találva használhatatlan állapotban volt. Első hivatalos óráit Váradi Ferenc a magánlakásán tartotta. A kerületi elöljáróság életre hívásának első napján Szép József későbbi és jelenlegi kerületi elöljáró, dr. Vigh Béla és Váradi Ferenc későbbi helyettes elöljárók, dr. Újlaki László szfőv. tiszti ügyész, Payr Hugó, Szé­kely Béla, Kelemen János intézkedése és rendelke­zése folytán ... a munkára jelentkezett polgári la­kosság a munkahelyre való zavartalan közlekedésé­nek biztosítására magyar és orosz nyelvű személy­azonossági igazolványokat adtunk ki, s a Központi Városházán székelő vezető tisztviselők nagy része is tőlünk kapta az első személyazonossági igazol­ványt. Első teendőink közé tartozott, hogy a pol­gári lakosságot villannyal és vízzel lássuk el . . . A gyárüzemek segítségével az első napokban 35 m:l vizet sikerült biztosítani a kerület lakossága számá­ra, és hónapokon át a X. közigazgatási kerület a sa­ját polgári lakosságát, függetlenítve a fővárosi üze­mek áram- és vízszolgáltatásától, önállóan látta el. A vízszolgáltatás zavartalan biztosítása a Polgári Serfőző munkásainak élén álló Borbándi Antal ér­deme, a villany Bánki Dezső főmérnök fáradhatatan munkásságának köszönhető. 10 000 villanykörtére való áramot tudnak biztosítani a sörgyár motorjai. 1945. január 14-én a római katolikus parókia pincehelyiségeiben Vas Zoltán országgyűlési kép­viselő elnökségével megalakult a X. kerületi Ma­gyar Nemzeti Bizottság, hogy a kerület politikai életének irányításáról gondoskodjék. Elnökévé dr. Rajkai Sándor plébánost választják meg. A Nemzeti Bizottság január 14-én kibocsátja első hirdetményét. A lakosság egyes megtévedt tagjai raboltak és fosz­togattak, veszélyeztették a közbiztonságot. Ezek ellen statáriális eljárást hirdetett. Elöljárósági ren­delkezésre felállítottuk a X. kerületi rendőrkapi­tányságot, és megszerveztük a rend fenntartására szükséges rendőrségi karhatalmat. Egy másik hir­detményben, az orosz katonai parancsnokság uta­sítására, kötelezte a Nemzeti Bizottság a jármű és automobil tulajdonosokat, hogy jármüveiket jelent­sék be . . . A közélelmezés biztosítására megalapít­ják a Beszerző Közélelmezési Csoportot, amelynek az volt a hivatása, hogy a romok alól kimentett élel­miszereknek a lakosság között való szétosztása megtörténjék, és kötelessége volt a vidéken bevásá­rolható élelmiszerek megszerzése. Egyedülálló volt az egész fővárosban a X. kerületi elöljáróságon felállított házi gyógyszertár, amely a működésben levő kórházak és a beteg polgárság gyógyszerrel való ellátását biztosította. A gyógy­szertár vezetője Vámos László gyógyszerész volt. Már működésben levő kórházakról beszélek, ame­lyek ... az első pillanatokban megkezdték műkö­désüket. Köszönettel és hálával emlékezem meg or­vosaink, ápolónőink készséges munkásságáról. Első teendőink közé tartozott orvosi ellenőrzés mel­lett, a volt légoltalmi szolgálatosok, valamint a pol­gári lakosság bevonásával az emberi hullák elteme­tése. Az állati hullák elföldelését az állatorvosok ellenőrizték. A kerület területén talált orosz hősi halottakat a Szt. László téren közös díszsírba temet­tük, amely sírhelyet a nemzeti áldozatkészségből emlékművel láttunk el. A romok eltakarítása után, amikor az utcán a ló­fogatú jármüvek zavartalanul közlekedhettek, a személyi forgalom lebonyolítására üzembe helyez­tük az Iparvasút mozdonyát. Ezt az Iparvasutat ké­sőbb átengedtük a polgármester úr kérelmére a Központi Városházának, hogy a város többi kerü­letét a romoktól és szeméttől az Iparvasút felhasz­nálásával gyors ütemben megtisztíthassa. Az ipartelepek és raktárak, gyárak . . . zavarta­lan működésének megindítására megalakítottuk a technikusokból álló gyárvezetőséget, hogy gyáraink és üzemeink vezetőit szaktanáccsal lássa el. Ilyen volt többek között a mezőgazdákból és fuvarosok­ból álló szakcsoport is, amelynek az volt a hivatása, hogy minél nagyobb számú lófogatú járművel biz­tosítsa a szükséges teherfuvarozást, a lovakat pedig a mezőgazdák szolgálatába állítsa, továbbá, hogy a tenyésztésre alkalmas állatokat átmentse a jövő gaz­dasági élet termelésébe. Óriási erőfeszítéseket tettünk a vasúti hálózat ki­építésére ... a ceglédi és szolnoki vasútvonalaknak a fővárosba bekapcsolása az elöljáróság nagyfokú tá­mogatásával a X. kerületi MÁV csoport érdeme. Ezek közül is különösen kitüntették magukat Bo­donyi Ernő, Sós József és néhai Sólyom Andor. A magyar posta először a X. kerületben műkö­dött, s már az első napokban a fontosabb hivatalok­kal telefonösszeköttetést létesített; és a X. kerületi postahivatal kézbesített legelőször levelet. A tele­fonkapcsolások nagyszerű eredménye Hadnagy Ká­rolyt dicséri. A tanügyi szervezet is megkezdi működését, a ta­nárok és tanítók fáradságot nem ismerő szorgalom­mal igyekeznek az iskolákat rendbehozni. Pesten még áll a harc, mi már újjáépítünk. Külön főigazga­tásra van szükség, mert áprilisban új iskola nyílik: a Kőbányai Női Kereskedelmi Középiskola. Egy évvel később a kőbányai dolgozók részére alapí­tottunk polgári és kereskedelmi iskolát. A megindított adófizetés első összegeit a X. kerületi elöljáróság pénztárr'.ba fizették be, s az akkori polgármester a külr.iböző kiadások fedezé­sére tőlünk kapta az első adófizetésekből oefolyt fővárosi jövedelmet. Ezek a törvényerőre emelkedett, általunk hozott rendelkezések voltak alapjai a mai élet kialakulásá­nak, valamint a jog és közrend helyreállításának. Budapest, 1947. január 8 Váradi Ferenc" jegyzőkönyv „Felvétetett 1945. február hó 15-én Budapest XI. ker. Verpeléti út 3., a XI. ker. elöljáróság ta­nácstermében. Megjelentek az ideiglenes Budai köz­igazgatás vezetői, név szerint: Makra Zsolt dr., dr. Csikkel József, Nagy Ernő. Ezenkívül a törvénye-

Next

/
Oldalképek
Tartalom