Budapest, 1977. (15. évfolyam)

4. szám április - P. Szűcs Julianna: Gondolatok Medveczky Jenő rajzkiállításán

Párizs vagy Gondolatok Medveczky Afenti cím annak a hosszabb mondatnak a rövidített alakja, amelyet csaknem harminc éve kérdeznek Medveczky Jenő ürügyén a kritikusok. A bővített változat valahogy így szól: a magyar újklasszicista festészet egyik legkövetkezetesebb képviselője vajon a korábbi francia, vagy a későbbi olasz tanulmányútja eredményeképpen vált-e azzá, amivé lett; vajon az École de Paris „európai" szellemét hozta-e magával, vagy a kétes értékű, etikailag-esztétikailag kompromittálódott Novecento magyar „műfordítójával" van-e dolgunk? A kérdés korántsem veszélytelen. Csak az nem érzi a dilemmában rejlő kockázatot, aki még sohasem olvasott e két város nevével azonosított művészeti irányokról, sőt, e két város nevéhez kapcsolt ideológiaipolitikai vonzalmakról. Még durvábban egyszerűsítve az eldöntendő mondat mögöttes tartalmát: arról van itt szó, hogy Medveczky Jenő újklasszicista „haladó hagyományunk"-e, vagy pedig egyszer és mindenkorra feledésre ítéltetik, mint feledésre méltó. Furcsa képlet. Ha Párizst mondunk — a műtörténeti konvenció szerint ügyvéddé, ha Rómát mondunk — ügyésszé válunk a Medveczky-perben. Elöljáróban csak annyit: ez a kiállításkritikának álcázott gondolat-futam Róma felé hajlik, de a védelem épp úgy felhasználhatja a maga javára, mint a vád. Bármilyen sokszor tették fel ugyanis a Párizs vagy Róma kérdést, bármennyire is a „jó" meg a „rossz" alternatívájaként használatos ez a két háború közötti kétféle tájékozódási pont, a művészettörténeti valóság ennél sokkal összetettebb. És összetettebb annál Medveczky Jenő pályaképe is, Aktok (1943) Család (1938) Petrás István felvételei