Budapest, 1977. (15. évfolyam)
4. szám április - A címlapon: Középkori részlet a Hilton-szállóban (Tahin Gyula felvétele)
A területfejlesztési tervező munka egyik nagy haszna a különböző gazdálkodó szervek által fenntartott intézmények kapacitásának összehangolásában rejlik. Ez érvényesül az egészségügy területén is, ahol a betegellátás integrált rendszere a jelenlegi középtávú tervidőszakban kerül bevezetésre. Ennek lényege, hogy a kórházrendelőintézeti egységek a területi ellátást vertikálisabban és eredményesebben tegyék lehetővé. Az ipar intenzív és szelektív fejlesztése A Minisztertanács 1970-ben meghatározta a fővárosi ipar szerepét és a fejlesztés fő irányait. Szükség volt azonban egy átfogó koncepció kidolgozására, amely hosszú távon határozza meg a szelektív és intenzív fejlesztés irányát. A minisztériumok, a Fővárosi Tanács és a Pest megyei tanács közreműködésével elkészült a budapesti agglomeráció ipara szelektív fejlesztésének részletes irányelve, amelyet az Állami Tervbizottság 1975-ben fogadott el. Az intenzív és szelektív iparfejlesztés általános követelményrendszere a következőkben foglalható össze: — A fővárosban az ipari termelés fejlesztését csökkenő munkaerőbázison, az alacsony hatékonyságú iparágakból való átcsoportosítás és a termelékenység gyorsabb növelése útján kell végrehajtani. Az intenzív jellegű iparfejlesztés előfeltételeit fokozottabban és az átlagosnál gyorsabban indokolt biztosítani, különös tekintettel az anyagmozgatás gépesítésére. — Az ipar szelektív fejlesztési feltételeinek meghatározásánál azokat az iparágakat indokolt támogatni, amelyek kötöttségük miatt e térségben fejleszthetők a legkönnyebben. — A főváros adottságait alacsony hatékonysággal felhasználó iparágak és üzemek fejlesztésének korlátozása mellett folytatni kell a korszerűtlen, vagy a lakosság életkörülményeit károsan befolyásoló üzemek vidékre telepítését. A fővárosban nem az iparfejlesztés korlátozása a cél, hanem az, hogy a budapesti ipar kedvező adottságait — tudományos háttér, kereskedelmi kapcsolatok, ipari tradíciók és kooperációk stb. — maximálisan felhasználják a hatékony ipari növekedés gyorsítása érdekében. Figyelembe kell venni azonban a fejlesztési korlátokat is. Az intenzív-szelektív fejlesztés követelményei az ipari ágazatok V. ötéves tervében már jelentkeznek, bár a növekvő anyagi eszközök csak részben biztosíthatók. A Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz tartozó vállalatok beruházásai a szükséges technológiai rekonstrukciókat, a korszerű és gazdaságilag hatékonyabb gyártmányszerkezet kialakítását, a szétszórt raktárhálózat felszámolását, a telephelyileg koncentráltabb fejlesztéseket is tartalmazzák. A Budapesten települt gépipar az V. ötéves tervben 14,7 milliárd Ft, a kohászat 4.7 milliárd Ft értékű beruházást tervez. A Nehézipari Minisztériumhoz tartozó vállalatok 1976—1980 között 22,4 milliárd Ft beruházással számolnak, 60 százalékkal többel, mint a IV. ötéves tervidőszakban. A fővárosi termelő egységeknél nagymértékű profiltisztítást hajtanak végre, hogy a munkaigényes termékek gyártása vidéken összpontosuljon. A gyógyszeripar termelése az átlagnál kisebb mértékben nő. A műanyagfeldolgozó ipar dinamikusan fejlődik, a jelenleg decentralizált üzemek helyett korszerű egységek létrehozását tervezik. A szerves és szervetlen vegyipar csak a Budapesthez kötött tevékenységét fejleszti, több termék gyártását vidékre telepíti. A Könnyűipari Minisztérium vállalatainak beruházásai 1971—1975 között meghaladták a 9,5 milliárd forintot, 1976—1980 között pedig elérik a 13,8 milliárd forintot. Az ágazat nagyobb összeget fordít a fővárosi vállalatok és telepek rekonstrukciójára. Jelentős kapacitással bővül a nyomdaipar; folytatódnak a papír- és bőripar környezetvédelmi beruházásai. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szervezetei az V. ötéves tervidőszakban közel 2,4 milliárd forintot ruháznak be, az előző évinél 30 százalékkal többet. A régebben túlságosan Budapestre koncentrálódott élelmiszeripar fővárosi részaránya jelentősen csökken. A beruházások fő iránya a rekonstrukció, a munkaerőt nem igénylő technológiai fejlesztés és a környezetvédelmi szempontok érvényesítése. A beruházások eredményeként bővül a vágóhíd, a hűtőtárolótér és a húsfeldolgozás, a készétel, a gyümölcs ivólé, a bébiétel, valamint az édesipar és a sörgyártás kapacitása. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium budapesti építőipari kivitelező szervezetének fejlesztésére a IV. ötéves tervben 6,9 milliárd forintot fordítottak. Az országos építőipari célú beruházásokból a fővárosi vállalatok részesedésének aránya meghaladta a 47 százalékot. Az V. ötéves tervben a budapesti székhelyű építőipari szervezetek 15 milliárd forintot — az országosnak 62,3 százalékát — fordítják az ágazat fejlesztésére. A kivitelező építőipar biztosítani kívánja a termelés növelését elősegítő technikai, technológiai és állóeszköz-állomány bővítését, a kapacitást növelő rekonstrukciók folytatását. Jelentős a munkásszállások építésére és korszerűsítésére fordítandó előirányzat is. A közlekedési ágazat építőipara a budapesti telephelyek fejlesztésére 1971—1975 között 830 millió Ft-ot, az V. ötéves tervidőszakban pedig 2 milliárd Ft-ot fordít, elsősorban a mélyépítőipari kapacitás bővítésére. A szállítási és hírközlési ágazat irányítása alá tartozó szervezetek az V. ötéves tervükben jelentős fejlesztéseket irányoznak elő. A Volán Tröszt 300 millió Ft, a Hungarocamion Nemzetközi Autóközlekedési Vállalat 2,9 milliárd Ft, a Magyar Hajózási Rt 249 millió Ft, a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság 2,4 milliárd Ft, a Budapesti Távbeszélő Igazgatóság pedig 2,3 milliárd Ft értékű beruházást tervez. Az OVH vízgazdálkodási szervezetei megközelítően 1 milliárd Ft beruházást terveznek a fővárosban. A fejlesztések vízkárelhárítási és vízgazdálkodási kapacitásbővítéseket irányoznak elő, zömmel gépbeszerzések és rekonstrukciók révén. A fővárosi agglomeráció összehangolt fejlesztése A budapesti agglomerációban — Budapesten és a környező 44 településen — 2,4 millió ember, az ország lakosságának 23 százaléka él. 1980-ban a budapesti agglomerációnak mintegy 2,5 millió lakosa lesz. A népesség koncentrációja tovább nem folytatódik, a lakosság száma alig emelkedik. Pest megye és a főváros kiemelkedő szerepet tölt be a népgazdaság egészében: együttesen alkotják az ország legnagyobb és legjelentősebb gazdasági-tervezési körzetét, valamint a nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő agglomerációt. E fontos szerepkör a tervezés minden szakaszában megköveteli a kölcsönös és szoros koordinációt. A Pest megyei Tanács VB és a Fővárosi Tanács VB tervezési együttműködése már évek óta igen eredményes. A szervezett együttműködést 1974 óta a két tanács Végrehajtó Bizottsága együttműködési megállapodása szabályozza, annak érdekében, hogy elősegítse a két tanács területén folyó szocialista építőmunka feltételeinek, valamint a lakosság életkörülményeinek javítását, életszínvonalának töretlen emelését. A fővárosi agglomeráció fejlesztésének összehangolása szerteágazó és bonyolult feladat. Ennek részletes ismertetése, de már felsorolása is meghaladja e cikk kereteit. Az összehangolást az illetékes fővárosi és megyei szervek folyamatos munkakapcsolata és a két tanács együttműködési megállapodása biztosítja. Ennek főbb pontjai a következők: a) összehangolt területfejlesztés, b) a településhálózat-fejlesztés összehangolása, különösen az agglomerációs övezethez tartozó települések vonatkozásában, c) fejlesztési koncepciók, közép- és hoszszú távú tervek egyeztetése, d) együttműködés a Budapestre naponta történő tömeges munkába járással összefüggő közös tennivalók megoldásában, e) Budapest és Pest megye lakossági szolgáltatási, áruellátási, művelődésügyi, szociális és egészségügyi ellátásában a közös lehetőségekből eredő feladatok. * Az emberközpontú városfejlesztés folyamatában a jelenlegi évtized hozza a lakosság számára az eddigi legjelentősebb fejlődést. V. ötéves tervünk a fejlett szocialista társadalom felépítéséhez vezető út első szakasza. Olyan korszak nyitánya, melyben az alapvető létszükségleteken túl, társadalmi méretekben gyorsabban kívánunk előrehaladni az új és a régi, a modern és a korszerűtlen között feszülő ellentétek feloldásában. A magasabb életszínvonal megnöveli nemcsak a mennyiségi, hanem a minőségi igényeket is. Ezért a korszerűségi jellemzőket fokozatosan érvényre kívánjuk juttatni a városszerkezetben, a beruházásokban, a társadalmigazdasági struktúrában, a fogyasztásban és az életmódban egyaránt. 5