Budapest, 1977. (15. évfolyam)

3. szám március - Zolnay László: A múlt századi divat történetéből

betyáros selyem kravátlival. Mel­lén feszes mellény, apró ezüst pitykékkel. Nadrágjáról nem hi­ányzik a duplanyolcas vitézkö­tés, csizmájáról a sarkantyú. Honleányok ruha-tüntetése A Bach-korszak magyar asz­szonyai viszont nemes egyszerű­ségű ruháikkal tüntettek az osztrák elnyomás ellen. Régi családi albumomban viszont rá­bukkantam egy ódon képre. Az emigrációs magyaroknak, a sza­badságharc számkivetettjeinek viselet-tüntetéséről szól beszé­desen ez a felvétel. Képem Türr István feleségét, Bonaparte-Why­se hercegnőt, III. Napóleon csá­szár unokahúgát ábrázolja. Egy emigráns jótékonysági bálon a hercegnő bilincsbe vert Hungá­gyarszabók nesztora, Kostyál Pál, a Nemzeti Színház főszabá­sza. És e jeles szakemberek igye­keznek „jó irányba terelni az úri és polgári viseletet". Ekkor születnek meg és szü­letnek újjá a régi magyar ruhák. A suba, a szűr, a bekecs, a men­te, a dolmány már nem csak a vidéki vásárok sátraiban fellel­hető férfi-öltözékek — Pest első divatszabói komponálják át a pa­raszti viseletet főúri-nemesi mó­divá. És ahogyan az 1840-es években Tóth Gáspár, a pesti magyar­szabó is jelen van a magyar köl­tők hazafias megmozdulásain, úgy most — 1859/60-ban — írók, költők támogatják Jámbor és Kostyál törekvéseit. Nem lehet véletlen, hogy Jámbor új díszru­ha-típusai iiyen neveket kap-Barabás Miklós: Egressy Gábor Mátyás-jelmezben (kőnyomat, 1847) Sterio Károly: Ferenc József bevonulása (olajfestmény, részlet 1856) Gunckel, a mágnasifjak öltözte­tője. Mindketten osztályonfelüli módon kendőzték osztályon­felüli modelljeiket. Klauzy és Gunckel nyomába szegődtek a többi férfidivat-művészek: Schäf­fer, Szegfi, Karacsonyi, Krá­lik. Feljegyezték róluk: egy-egy külföldi, főként angol szövetből sose hozattak két-három öl­tönyre valónál többet . . . Az 1840-es években, amikor a nemzeti viselet újra kiszorítja a nyugati divatot, Tóth Gáspár pesti magyar szabó az, aki át- és felöltözteti a forradalom felé me­netelő Magyarországot. (És még nagyobb érdeme: ő volt Petőfi első és egyetlen mecénása.) A nemzeti viselet új hulláma 1859-ben 1859-ben az osztrákok solfe­rinói csatavesztése új lángot gyújt a magyar szívekben. De nemcsak az olasz háború — és vele az osztrák Lombardia — elveszítése, hanem Kazinczy Fe­renc születésének centenáriuma is ünneppé avatja ezt az évet. Sastollas kalpagok, zsinóros­sujtásos ruhák, sarkantyús csiz­mák, fokosok kerülnek elő. Pesti jurátusok, pesti színészek, néhány divatosan öltözködő ne­mes és mágnás: ők az új divat forradalmárai, propagálói, élő reklámjai. Borjúszájú ingujjak, virágos szűrök, subák, árvalány­hajas süvegek jelennek meg a Bach-huszárok rótta pesti utcá­kon. Fellángol egyfajta paraszt-és betyár-romantika. (Az Alföl­dön s a Dunántúlon éppen ekko­riban kezdik meg az utolsó be­tyárok elfogására irányuló véres hajtóvadászatot.) „Még az úrból is paraszt lett, csakhogy magyar lehessen" — írja a kortárs. Az általános lelkesedés át­ragad a szabólegényekre is. Min­den „zsinórt fogható szabóle­gény" Pestre özönlik. És egy sajtószenzáció: megjelenik Jám­bor Pál pesti szabómester ma­gyar divatlapja. Jámbornak leg­főbb tanácsadója a pesti ma­tak: Attila, Árpád. Zrínyi, Ka­zinczy . . Az 1859-et követő néhány éven át szalonruha (szalonképes ruha) lett a magyar díszruha, ki­szorítván a németes divatot. Eltűntek a százgalléros köpönye­gek, a dókák, a gérokkok, a ka­putrokkok. A frakk átalakult „pitykés Hunyadi dolmánnyá". 1859 októberében Keglevich Béla leírhatatlan hatást ért el azzal, hogy a Nemzeti Színház előadásán (ahol — ez sem volt véletlen! — Erkel Hunyadi Lászlóját játszották) darutollas pörge kalapban, vállán atillával, kezében fokossal jelent meg . . . Megtaláltam gróf Andrássy Gyu­lának, a 48-as huszárkapitány­nak, később a Monarchia kül­ügyminiszterének 1861-ből való képmását. A hajdani forradalmár s Bécs leendő támasza a képen csípőre tett kézzel néz velünk farkasszemet. Fején pörge ko­csis kalap (darutoll nélkül), vállán hanyagul odavetett atilla. Alatta zsinóros, vitézkötéses „Zrínyi", riának öltözött. Láttán szem aligha maradt szárazon! Krino­linja felett keblét gyönyörű pruszlik szorítja le. Süvege ki­csiny csákó, Magyarország cí­merével s piros-fehér-zöld színű tollforgóval. Testét, karját, ru­házatát téglanagyságú szegletes bilincsek csörömpölik körül. S mi másra támaszkodhatna, mint egy olyan botra, amelyet — egy­szerűség végett — a kettős ke­reszt ékesít. Pesti vásárlások Vajon hol, kinél vásárolták meg szükséges és fényűzési cik­keiket e régi pest'ek? Egy akkori komissziós cédu­lán olvasom: divatkelméket Ká­nya József divatárutárában kell válogatnod, a József tér 10. szám alatt. Ha Wottitznál vettél fehér­neműre valót, vidd el a Párisi ut­cába, és varrasd meg Nanette-el. Ha brüsszeli csipkéket is okarsz, azt Türschnél keress. Illatszere-40

Next

/
Oldalképek
Tartalom