Budapest, 1977. (15. évfolyam)

3. szám március - Vörös Antal: „A mi kora lelkünk” (Táncsics Mihályról)

vette útját, hogy személyesen is tiszteletéi tehesse Cabet-nál, az utópista szocializmus egyik apostolánál. Még Lipcsében sikerült előbbi két kéziratára kiadót szerezni. Alig érkezett vissza Pestre, midőn Lipcséből megérkeztek a „Népkönyv" első példányai, majd a ,,Hunnia függetlensége". Kossuth bizalmas úton arról értesült, hogy a hatóságok Táncsics Mihályt le akarják tartóztatni, s megszervezi menekülését. Batthyány Kázmér horvátországi birtokára, Bródba vitetik, de a rendőrség pár hónap múlva felderíti rejtőzködési helyét. Pár hónapos bródi tartózkodása alatt írta meg „Nép szava Isten szava" című munkáját, melyben kimondja, hogy igazság szerint a föld azé, aki azt megműveli. „A földbirtokVilajdonnak legfőbb és egyetlen bizonysága a mívelés. £ fo/d tehát miénk, kik míveijük, következésképen érte megváltási díjjal igazságosan nem tartozunk. És ha ti nem akarjátok — írja a nemességnek — ez igazságot törvényben kimondani, majd szükségből kényszerítve, mi fogjuk kikiáltani." E könyvében, mely 1848 márciusa előtt csak kéziratban terjedt, már nem kért, hanem követelt a nép nevében. 1847 márciusában elfogták és Budára hozták. A vádirat már elkészült ellene, de elítélésére nem került sor. 184S. március 15-én a pesti forradalom kiszabadította börtönéből. * A forradalom győzelmétől egy pillanatra sem szédült meg. Előre tudta, sejtette, hogy a jobbágyfelszabadír.ó törvényeket alkotó nemesség szűkmarkú lesz a parasztsággal szemben. Valóban így történt. A 48-as törvények felszabadították a volt úrbéres jobbágyokat. Eltörölték a robotot, a földesúri kilencedet, a papi tizedet, megszüntették az úriszéket, azaz a földesúri bíráskodást, de meghagyták a földesurak korcsmáltatási, malomtartási és halászati előjogát, továbbá a szőlődézsmát. Nem intézkedtek a majorsági birtokokat az úrbéresekhez hasonló feltételek mellett művelő ún. majorsági zsellérek felszabadításáról, és azoknak a legelőknek a sorsáról sem, amelyek használatából a földesurak főként az utolsó két évtizedben szorították ki a jobbágyokat. „Munkások Újsága" címmel Táncsics lapot indít, hogy az átalakulás értelmét a tanulatlan sokaságnak megmagyarázza. A lap azonban hamarosan ennél sokkal több lett! Táncsics nagyon jól tudta, hogy a bécsi udvar várható támadásával szemben a nemesség és parasztság csak összefogva veheti fel a harcot. Ezért a lap áprilisi számaiban még azt bizonygatta falusi olvasóinak, hogy a nemesség saját jószántából hozta meg a jobbágyfelszabadító törvényeket. A lap azonban hamarosan más hangot ütött meg. A falusi olvasók levelei késztették Táncsicsot e változásra. A márciusi törvényekkel elégedetlen parasztság országszerte mozgolódott. Táncsics is attól félt, hogy Bécs kihasználja, ha a parasztok erőszakos úton orvosolják sérelmeiket. Felszólította tehát olvasóit, hogy írják meg az igazságtalanságokat, és ezzel a kormánynak is lehetőséget adnak a törvénytelenségek orvoslására. A laphoz érkező levéláradatban aztán felfakadtak az évszázados sérelmek. Most újból megelevenednek Táncsicsban az egykori ácsteszéri élmények. így lett Táncsics lapja a paraszti érdekek szószólója. Táncsicsnak és lapjának a parasztság körében egyre nagyobb lett a népszerűsége. Az új népképviseleti választások idején a békési és siklósi kerület is őt választja képviselőjének. Táncsics az utóbbit fogadja el. A nemesség viszont félelmetes erőt tulajdonít a kis hetilapnak. Szeptemberben már a „Munkások Újságd"-nak betiltását követelik, az új országgyűlésen pedig zajjal és gúnyolódással próbálják elnémítani. Midőn Bécs megbízásából Jellasics horvát bán az országra támad, Táncsics azonnal a haza védelmére szólítja fel olvasóit, de a haza védelme érdekében újból követeli a paraszti sérelmek orvoslását is. Érdekegyesítési politikájának azonban alig akad híve az új országgyűlésen. Lapját végül 1849. február elején végleg betiltják. Elnémítani azonban nem tudják. 1849 márciusában „Új alkotmányjavaslat . .." című röpiratában már a hazaárulók földjeinek elkobzását és a szabadságharcban részt vett zselléreknek történő kiosztását követeli, hogy ne csak a nép által „mentessék meg a haza, hanem részére is, az ő számára is". A cári intervenció hírére még radikálisabb követelésekkel lép fel: a 2000 holdon felüli birtokoknak a szabadságharcban részt vevő zsellérek közötti kiosztását javasolja a kormánynak. * A szabadságharc leverése után, bár tudja, hogy halálbüntetés vár rá, nem menekül külföldre. Visszatér Pestre, és saját házában, maga ásta földalatti veremben rejtőzködik el. A Bachrendszer kopói hiába nyomoznak utána, hiába zaklatják feleségét, búvóhelyét nem tudják felfedezni. Mit tehet a föld alatti rejtekhelyén?Tollatjvesz kezébe, hogy újból írásaival szolgálja hazája ügyét. Ismét az utópista tanokkal foglalkozik („Mi a szocializmus és mi a kommunizmus?"), de ő maga inkább vörös republikánusnak vallja magát („Kik a vörös republikánusok és mit akarnak?"). 1857-ben az általános amnesztia után jön elő rejtekhelyéből. A Bach-rendszer bukása után (1859), midőn az önkényuralom terrorja megenyhült és a politikai élet megélénkült az országban, Táncsics ismét bekapcsolódik a mozgalmakba. Összeköttetést teremt az egyetemistákkal és röpiratokat ír, melyekben egy új nemzeti felkelés céljait és feladatait foglalja össze. 1860. március 15-én a fővárosban már nagy tüntetést terveztek, de kora hajnalban a rendőrség Táncsicsot is letartóztatta a fiatalokkal együtt. Ismét a budai börtönbe került. A bíróság 15 évi börtönnel sújtotta a szervezkedés irányításáért. A börtönben elveszítette látását, de midőn eljutott hozzá a hír, hogy a városi tanács a pesti Duna-partot házhelyekre osztva el akarja adni, megírja „Fővárosunk" című munkáját. A főváros jövője már 1848 előtt foglalkoztatta. „Fővárosi reform" címmel a Pesti Hírlap számára nagyobb értekezést írt, de szerkesztője nem közölte, a kézirat pedig később elveszett. Most egy maga által tervezett fakeretbe rakja a betűket, s a napi látogatásra jövő lánya ebből tisztázza le a kéziratot. Mindenekelőtt azt javasolja, hogy először egy általános szabályozási tervet kell elkészíteni, s addig semmiféle építési engedélyt nem szabad kiadni. A szabályozási tervnek pedig elsősorban azt kell szem előtt tartani, hogy a városnak a „lehető legjobb, legtisztább" levegője legyen, és szigorúan meg kell tiltani az egészségtelen pincelakások építését. A tiszta és jó levegő biztosítása vonul végig egész javaslatán. Ezért marasztalja el az alsó Duna-part beépítését. Ide Táncsics szerint fákat kell ültetni, és sétányokat kell kialakítani. A mai Nagykörút helyére csatornát javasolt, melynek két partjára szintén széles fasorokat és sétányokat tervezett. A jó levegő biztosítása érdekében javasolta a Belváros szűk és görbe utcáinak szélesítését és egyenesítését, mert a Duna fölött áramló üde levegő csak így juthat be a városba. Kéziratának kinyomtatását a könyvkiadók még álnév alatt sem merték vállalni, ezért csak az 1867-es kiegyezés után jelentetheti meg, midőn ismét kiszabadult börténéből. A paraszti érdekek egyoldalú képviseletével alaptalanul bár, de annyiszor vádolt Táncsics e munkájában is általános társadalmi érdekekért küzdött, és a tiszta, jó levegőjű, pincelakások nélküli főváros megteremtésének a követelésével elsősorban az alsó néprétegek érdekét kívánta szolgálni. • Börtönéből szabadulva, 69 évesen vállalja az orvosok által is kockázatosnak tartott szemműtétet. Az önkényuralom éveiben megszakadtak kapcsolatai a parasztsággal. 1848-as szerepét azonban a falvak népe nem felejtette el, ennek köszönhette, hogy a kiegyezés utáni első választások idején az orosháziak választják meg képviselőnek. „Arany Trombita" címen új lapot indít, és a pesti munkásság kibontakozó szervezkedésébe kapcsolódik be. Lapját az Általános Munkásegyletnek ajánlja fel, mely elnökévé is választja. Államsegély kérelme miatt azonban egy év múlva már lemondatják. Ezzel szervezeti kapcsolata megszakadt a kialakuló mozgalommal, a munkásság érdekeinek azonban továbbra is szószólója maradt. A következő választási ciklusban orosházi hívei sem tudják ellenfeleikkel szemben képviselővé választását kiharcolni. Az immár hetvenes éveiben járó Táncsics kiszorul a napi politikából. Nagy nélkülözések közepette telnek évei. Könyveinek árusításából próbál némi pénzhez jutni, hogy a 25 forintos írói segélyt néhány fillérrel kiegészítse. „Legrégibb nyelv a magyar" című régi eszméjéhez tér vissza, és óriási energiával dolgozik bebizonyításán. A fáradt, öreg forradalmár a magyar társadalom jövőjéről már csak álmodozik. Igaz, szépeket: újra harcot, újra forradalmat, igazi nagy népi forradalmat és a nép győzelmét. Ha egy-egy könyvét el tudja adni, a remények újra felcsillannak benne. 1884-ben hal meg. Történelmi helyét, szerepét Ady fogalmazta meg a legszebben és legtömörebben: „Kend volt, Táncsics Mihály, A mi kora lelkünk: Atilla ugarján. Táblabírók földjén. Szenvedő szerelmünk." 34