Budapest, 1977. (15. évfolyam)

3. szám március - Megay László: Manzárd variációk - kérdő-jelekkel

kérdőjelekkel A szerző felvételei Egy neves francia építész Budapesten járva, megjegyezte: — Jól megy a magyaroknak, nincsenek lakásgondjaik, nincs szükségük rá, hogy beépítsék az üres tetőtereket. Mi tudjuk: szükség lenne a padlásterek kihasználására. A jelenlegi körülmények között azonban — kivéteíes eseteket nem tekintve — mód nincs erre. De miért? Erre a kérdésre szerettünk volna választ kapni. A válaszolásra illetékesnek vélt hivatalokban azonban nem kaptunk egyértelmű feleletet. Az ok egyben a terep felderíthetetlenségének oka is: a területnek nincs gazdája. És bármily különös, a reménybeli bérlőn kívül egyetlen intézménynek, hivatalnak, vállalatnak, sőt még az ingatlan állami tulajdonosának sem érdeke, hogy mondjuk egy régi mosókonyhából lakás legyen. Mi több: az állam nevében tulajdonosi jogokat gyakorló vállalatok (IKV) saját érdekeik ellen cselekszenek, ha lakásaik számát a tetőterek beépítésével szaporítják. Szerencsére e vállalatok tisztviselői közül sokan nem felejtették el, hogy ifjabb korukban esetleg maguk is vágyakozva nézték a vakon bámuló padlásablakokat. Nekik köszönhető, hogy olykor egy-egy fiatal, kispénzű házaspár lakássá alakíthatja a „nem lakás céljára épült" belső terek valamelyikét. Magánforgalomban egy-egy tetőtér teljes, vagy részbeni beépítésének joga 50—200 ezer forintot ér. Budapest bérházainak többsége — a modernek is — mosókonyhával, szárítóhelyiséggel épült. A mosókonyhák általában tágasak, víz-, gáz- és villanyvezetékkel rendelkeznek, tehát csekély költséggel lakássá alakíthatók. Csekély költséggel — de elképzelhetetlen utánjárással. A birtokba vételhez, az átalakítás megkezdéséhez legalább tíz engedély kell. Többek között valamennyi bérlőé. Egy ötvenlakásos ház egyetlen bérlője, aki eddig esetleg azt sem tudta, hogy az épületben mosókonyha van, a jelenlegi jogalkalmazás szerint megakadályozhatja, hogy a helyiségből lakás legyen. A tortúra nem kisebb, ha a mosókonyhát egy fiatal képző- vagy iparművész műteremnek, műhelynek szeretné berendezni. A tetőterek beépítését ellenzők érvei közül a mosókonyhák, szárítók esetén kiesik a vizes helyiségek kialakítása miatt való aggály és a városképért való aggodalom. A kis költséggel lakássá átalakítható mosókonyhákról csakúgy, mint az egyéb beépíthető tető- és padlásterekről nincs a fővárosban semmiféle összesítés. A belső kerületekben levő, jórészt a századforduló előtt épült házak tetőtereinek beépítése sok esetben valóban nem gazdaságos. Az ilyen épületek többségénél a zárófödémet fagerendák tartják. Ezekre nem lehet vizes helyiséget telepíteni. A homlokzatok sokszor nagy üvegablakkal is ellátott attikája mögött általában nem helyiség van, csak padlás, rendszerint rossz állapotban levő tetőszerkezettel. Az ilyen házak padlástereit beépíteni csak a teljes felújítással egyidőben kifizetődő. Építészek szerint az emeletráépítés az esettől függően a legjobb, de a legrosszabb alternatíva is lehet. Igen költséges az elavult épületeknél. A könnyen és viszonylag olcsón, a városkép szempontjából is indokolt ráépítések már jórészt megtörténtek. Más a helyzet az ötvenes években készült, többségükben háromemeletes típusházaknál. Ezekre egy emelet — rendszerint a közművek cseréje nélkül, típusterv alapján, vagy az alsó szint terveinek adaptációjával — minden nehézség nélkül felhúzható. Az ilyen házaknál annak idején a műszaki előírásokat igen szigorúan betartották, statikai problémák alig adódnak; esetleg tanácsos könnyebb elemeket alkalmazni. Ilyen önhordó elemeket hasonló célra nyugaton már régóta gyártanak, licencük megvásárolható. A padlásterek kihasználása, a gazdaságos emeletráépítések mellett fontos érv, hogy közművesített beépíthető területek a fővárosban már alig vannak. A közmű-telepítés egy új lakás árának egyre nagyobb hányada. Ám hasonlóak az ellenérvek is. A belső kerületekben a közművek túlterheltek, újabb lakószint kialakítása sokszor csak az aisó szintek vezetékeinek cseréje után lehetséges. Végeredményben: Budapesten — nem hivataios becslés szerint — tetőtérbeépítésből és ráépítésből legalább ötezer lakás nyerhető gazdaságosan. A műteremnek, műhelynek alkalmas helyiségek számát még hozzávetőleg sem lehet felbecsülni. Más stílusban, de stílustörés nélkül történt a ráépítés (Szalag u. 8.) a kerületi tanácsok felmérték, területükön hány helyen van lehetőség ráépítésre, illetve tetőtérbeépítésre — válaszolta. — Az adatokat, úgy tudom, annak idején a Fővárosi Tanács Ingatlankezelési és Építési Főigazgatósága összesítette. — Támogatják, netán csak eltűrik vagy egyenesen tiltják a tetőterek beépítését? — Ezeket az építkezéseket előírások szabályozzák. Az 1/ 1962-es ÉVM-PM rendelet például előírja, hogy ráépítés kizárólag állami és vegyes tulaj-A Szilágyi Dezső tér 4. sz. szecessziós ház már eleve manzárd-lakásokkal épült Komáromi Zoltántól, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium építésigazgatási osztályának vezetőjétől kérdeztem — Vonnak-e a minisztériumnak adatai a Budapesten beépíthető padlásterekről? — Nyolc-tíz éve a fővárosban