Budapest, 1976. (14. évfolyam)

2. szám február - Vértesy Miklós: A Fő utca

CSIGÓ LÁSZLÓ felvételei A Szent Anna-templom Vértesy Miklós A FŐ UTCA Abudai Várhegy és a Duna közt húzódó Fő utca nagyon régi, eredete az ókorba nyúlik viszsza; enyhe kanyargásai az egykori római út nyomvonalát követik. Hívták Hosszú utcának, Országútnak, Duna utcának, majd egyik részét Fő, a másikat Széchenyi utcának. A Közmunkatanács 1879-ben határozott úgy, hogy a Fő utca elnevezést a Lánchíd és a Bem József tér közti másfél kilométer hosszú szakasz kapja-Szélessége az ötvenes évek közepéig megfelelt a forgalmi igényeknek; ma már túlzsúfolt. Ezért a Jégverem utcától egyirányú közlekedési rendet vezettek be, innen kezdve az észak felé tartó járműveknek a Duna mellett, a Bem rakparton kell továbbhaladniok. A középkorban az utca népes volt, hiszen a Vár alatt két külváros terült el, a déli Halászváros - a Fő utca ennek főutcája volt -, és az északi Szent Péter város, ez utóbbi templomának alapfalait a közelmúltban tárták fel a Csalogány utcában. A régi épületek azonban elpusztultak az 1686-os ostrom alatt, a megmaradt néhány falrészletet később újabb házakba építették be. Ilyeneket láthatunk a Corvin téren. Legújabban a Fő utca 14-16. számú lebontott épületekben bukkantak középkori kapu- és falmaradványokra. (A romok közt egy növénytani ritkaság: az ország legrégibb, török időkben ültetett eperfája.) Megsemmisültek a török kori épületek is, egyedül kivétel a Király fürdő medencéje fölötti kupola. A Fő utca azonban számos terével, barokk templomaival, műemlék házaival, modern irodaépületeivel így is egyik legérdekesebb, legváltozatosabb városképet mutató utunk. Érdemes vele közelebbről megismerkedni ! Árvizek A Duna közelsége meghatározta a Várhegy alatti negyednek, a Vízivárosnak a sorsát. A jó folyami közlekedés elősegítette iparos-kereskedő városrésszé való fejlődését, a medréből kilépő Duna hullámai viszont gyakran okoztak nagy pusztításokat. Egyedül a XIX. században egy tucat kisebb-nagyobb árvíz emlékét őrzik a krónikák. Legemlékezetesebb az 1838. évi; utoljára 1876-ban került víz alá a Fő utca. Az egykori árvízszinteket az árvíztáblák mutatják. Két ilyent találunk a Corvin tér 2. kapujának udvari részén, az egyik az 1838. március 15-i, a másik az 1876. február 25-i tetőzést mutatja: az utóbbi körülbelül másfél méterrel alacsonyabb volt. Terek 1876 után nem pusztított több árvíz, mert a parti védőtöltést magasabbra emelték, a feltörő talajvíz ellen pedig az egész utca szintjét 1,4 méterrel feltöltötték. Ennek a feltétlenül szükséges rendezésnek a következményeként a régi épületek szintje az utcaszintnél mélyebbre került. Az Anna-templomba a hívek régen lépcsőkön mentek fel, ma pedig lépcsőkön le. Sok házat ezért átépítettek, és a Flórián-kápolnát teljes egészében másfél méterrel felemelték 1936-ban. Hazánkban ez volt az első ilyen természetű vállalkozás. Utcáink közül terekben az aránylag rövid Fő utca a leggazdagabb. Az első a Lánchídnak köszönheti keletkezését. Elkészülte után a Lánchídfő fontos útkereszteződés lett: több mint negyedszázadig itt haladt át minden kocsi, minden gyalogos, ami és aki Budáról Pestre vagy Óbudáról Kelenföldre tartott. Utcaneveink gyakori változtatására jellemző, hogy a kereszteződés egymás után viselte a Lánchíd, Népszínház és Alagút tér nevet, míg végre a híd építőjéről Clark Ádám tér lett. A főváros körforgalmú terei közül ez az egyetlen, ahol nem érvényesek a körforgalom szabályai, mert nem a körforgalomba bekerült járművek élveznek elsőbbségi A Batthyány tér 4. számú ház udvara A Batthyány tér 4. számú ház