Budapest, 1976. (14. évfolyam)

2. szám február - Fekete Gábor: Szeged

A Móra Ferenc Múzeum Tisza-híd A József Attila Tudományegyetem épületének árkádsora A Kárász utca A város lakóépületei kívülről nem látszanak öregnek. 1977-re csupán az ingatlankezelők háromszáznál is több főútvonali, belvárosi ház homlokzatát öltöztetik derűs, friss színekbe, s a tanács az intézményeket, a családi házak tulajdonosait is felszólította, hogy tegyék rendbe portájukat. A Szegeden először kipróbált, új technológiájú műanyagfestés a jelek szerint beválik, a házak homlokzatán tíz esztendeig nyoma sem lesz az idő és az időjárás pusztításainak. A szó szoros értelmében is „emeli" a város látképét, hogy a vastag falú, nagy teherbírású belvárosi épületeken sorra végeznek emeletráépítéseket. Már eddig is ötszáz család jutott ily módon új lakáshoz. * Szeged tömegközlekedése is megköveteli a maga városi jussát. Három év óta csuklós busz jár villamos helyett az aszfaltozott Tisza-hídon át, két évvel ezelőtt pedig külön állami támogatást kért és kapott a város a helyi közlekedés gyorsabb fejlesztésére. A pénzből főként a villamosközlekedést kellett korszerűsíteni: a vágányokat áthelyezni középre, új kocsikat beszerezni, a remizt felújítani és — akárcsak Budapest—Újpalota viszonylatában — a Tarján lakónegyed és a városközpont összeköttetéséhez kétvágányú villamosvonalat kellett kiépíteni. E munkák elvégzéséhez a BKV saját kapacitásából nyújtott segítséget Szegednek, jóllehet emiatt a fővárosban elmaradtak a szükséges munkák. A Tisza-parti városban is csatatérré változtak az utak, a csomópontok. Szeged közúti közlekedése semmivel sem okozott kevesebb megpróbáltatást az utóbbi években, mint amennyit a pestieknek okoztak a Kálvin téren vagy a Felszabadulás téren zajló építkezések. Az egyébként oly áttekinthető, rendezett városszerkezetben egy idő óta igencsak nehézzé vált eljutni egy-egy címhez, bejutni a városba, vagy kijutni onnét. Terelő útvonalakba, tiltó táblákba, járhatatlan utakba, főútvonalakba botlik minduntalan autós és járókelő egyaránt. A zűrzavar oka — akárcsak Budapesten —: egyszerre szakadt a városra az útrekonstrukció és a gázvezetékcsere, a villamospálya-korszerüsítés, a csatornázás és a rakpartépítés. A sok és sokféle teendő egyidejűségéért meg kell szenvedni. (Habár a bürokrácia útvesztői itt is hozzájárulnak a kaotikus állapotok elhúzódásához. Egyetlen másfél kilométeres útszakasz, amelynek építése a többi között a Közúti Beruházó Vállalat, az UVATERV, a MÁV és még egy tucatnyi szerv feladata volt, azért késett le minden határidőt, mert a kisajátítási terv nem készült el — elegendő példányban.) A fő baj azonban az, hogy az építkezésben érdekelt partnerek mindent, tehát túl sokat vállaltak. A tervszerűtlenség, némely mulasztás, a kapkodás aztán arra vezetett, a többi között, hogy tavaly tavasszal, a négy égtáj felé vezető szegedi útvonalak közül a pécsit, a debrecenit és a budapestit valósággal elzárták a várostól. Az Izabella-hídnak, ennek a budapesti úton vezető vasúti felüljárónak, az átépítését két évre vállalták az építők, de ebben a határidőben senki sem bízik. így hát a szegedi „átkelés" hasonlóan lassú mint a budapesti a csúcsforgalom idején, és nem csoda, hogy gyakran az őslakosok sem ismerik ki magukat a közlekedési csőd következtében. * Szeged a szellemi élet tradíciói miatt bizonyos fokig lépéselőnyben van négy hazai várostestvérével 10