Budapest, 1976. (14. évfolyam)

12. szám december - Bókay Árpád: Milyen volt az 1860-as évek Pestje? I.

és a magán- meg középítkezéseken szerzett haszna volt harácsolásának fő forrása, hanem ingatlanokkal való üzletelés. A város egyre épült, terjeszkedett, és a külterületi ingatlanok ára ugrásszerűen felszökött. Kasselik jól spekulált: az egy tagban megvett káposztaföldeket fölparcellázta apró telkekké, és "házhelyekként adogatta el. így a tízszeresét, sőt a húszszorosát is (!) megkapta a pár év előtt befektetett pénzének. Arra is volt eset, hogy maga a város vásárolta vissza magas áron a középület céljára alkalmas telket, amelyen azután csakis Kasselik úr tervei szerint és természetesen az ő vállalkozásában építhettek. A kétségtelen tehetség és szorgalom mellett a spekulatív kapzsiság és a harácsoló uzsoráskodás volt egyéniségének másik fő jellemvonása; szerepét méltán tekintik a nagytőkés egyik első jelentkezésének a magyar gazdasági életben. Kis túlzással ugyan, de a rá jellemző hencegéssel vágta oda a városi uraknak: „— Die halbe Franzstadt gehört mir!" Ugyanezt elmondhatta a Józsefvárosról is, de a város szívében, a Váci körúton és a Kerepesi út mentén is az ő birtokába kerültek a legértékesebb telektömbök. Amikor 1830-ban, hetvenéves korában meghalt, hatalmas készpénz-vagyont, számos nagyértékű ingatlant, tucatnyi bérházat és virágzó vállalatot hagyott utódjára. A második nemzedék Egyetlen örököse fia: Ferenc ugyanannyi idős volt, amikor átvette az örökséget, mint az apja, amikor pesti tevékenykedését elkezdte. Még a bevándorlás évében született Pesten, és itt járt gimnáziumba a piaristákhoz, de építész diplomáját már a bécsi főiskolán szerezte. Másfél évtizeden át apja irodájában hasznosította képzettségét, így, amikor egyedüli tulajdonosává lett a családi cégnek, az új vezetés zökkenésmentesen, de már korszerűbben fejlesztette tovább a vállalatot. A telekspekuláció folytatása mellett volt gondja Ferencnek a tervező- és építő „nagyüzem" tevékenységének fokozására is, de ezt ő már egészen nagystílűén csinálta. Magánépítkezéseket nem is igen vállalt, csak kivételes esetekben, pénzes arisztokraták vagy közéleti nagyságok fölkérésére. Annál nagyobb lendülettel vetette bele magát közületi, főként kincstári megrendelések teljesítésébe. 1842-ben megépítette a régi, azóta már lebontott pesti városházát, 1845—-46-ban a mai Ferenc körút és Üllői út sarkán a Mária Terézia laktanyát, amelynek épülete nagyrészt eredeti formájában ma is áll. Az idők folyamán közel félezer épületet emelt vagy alakított át. Akit megyűlöltek azért, amit épített Van még Kasselik Ferencnek egy nevezetes alkotása, amelyen nem fogott az idő vasfoga; ma is áll, holott a szakértők szerint már építése idején is elavult: ez a gellérthegyi Citadella. A főváros festői panorámájának legkiemelkedőbb jellegzetességét rútítja el ez a sziklatetőn terpeszkedő kőmonstrum, amelynek ormótlan tömege egy- és negyed század óta ébreszt szomorú emlékeket a szemlélőben. A szabadságharc leverése után Haynau tábornagy, császári helytartó, — a „bresriai hiéna" — javaslatára a bécsi hadmérnökkar nagyszabású tervet dolgozott ki Magyarország fontosabb stratégiai pontjainak erődítményekkel való megerősítésére, hogy ágyúk fenyegetésével tegyenek lehetetlenné minden esetleges lázadási kísérletet. A megfélemlítés eszközéül szánt erődláncolat legfontosabb láncszemeként először a Gellérthegy tetejére tervezett fellegvárat akarták megépíteni, de széles ez országban nem találtak építészt, aki vállalta volna a nemzet önérzetét mélyen sértő terv kivitelezését. Végül mégis akadt rá ember: a pénzéhes Kasellik Ferenc országos felháborodást keltve vállalkozott a Citadella megépítésére, és teljesítette is a vállalt feladatot: négy év megfeszített munkájával megalkotta „a város szégyenét". 1854-ben már bevonulhattak a császár katonái az erődbe, és a lőréseken át nekiszegezhették ágyúikat a városnak. A megfélemlített polgárságnak tűrnie kellett a megalázást: fogcsikorgatva néztek farkasszemet az ágyúk torkával, és elátkozták a hazafiatlan tett elkövetőjét. Kasselik úr azonban nem sokat törődött a közmegvetéssel, hiszen Bécs fejedelmileg jutalmazta munkáját. Mondják, hogy a kincstárnak ez volt a legdrágább építkezése Magyarországon. A további erődök építéséről azonban a közhangulat nyomására jobbnak látták lemondani. A Citadella építője Pest leggazdagabb polgára lett, de egyszersmind a leggyűlöltebb ember is, aki a közutálat jeges légkörében élte le hátralevő napjait. Épített ugyan még néhány nagyobb szabású középületet, így a régi vámházat, ezt már díszes, romantikus homlokzattal, de újító erőfeszítései ellenére sem tudott versenyezni az új építész-generációval. Végül már csak magának épített: előbbi házát, mely a Váci körúton volt, (ma: Bajcsy-Zsilinszky út) eladta, és a „legbelvárosibb belvárosban", a Mária Valéria utcában (ma Apáczai Csere János utca), teremtett magának vagyoni állásához méltó új hajlékot. Kétségtelen érdemeit, amelyeket munkásságával szerzett, elhomályosította balvégzetű vállalkozása: a Citadella építése, amit soha nem tudtak neki megbocsátani. Amikor magas kort elérve, nyolcvankilenc éves aggastyánként eltávozott az élők sorából, közöny és részvétlenség kísérte sírjába. Kozma Béla A józsefvárosi plébániatemplom (a homlokzattervet Kasselik Fidél készítette) A volt Mária Terézia laktan/a (Kasselik Ferenc alkotása) Siklós Péter felvételei