Budapest, 1976. (14. évfolyam)

12. szám december - Dr. Zoltán Zoltán: Gondolatok az infrastruktúráról

A legrégibb emléktábla A szakszervezeti jogsegélyszolgálat eddigi tapasztalatai kedvezőek, megfelelnek a kormány és a SZOT célkitűzéseinek. Főleg a fizikai munkások veszik igénybe a szolgálatot, s elégedettek a kapott segítséggel. A szakszerű felvilágosítás, tanácsadás sok, felesleges, időt rabló utánjárástól kíméli meg a dolgozókat. Az elmúlt év kedvező tapasztalatai alapján a Minisztertanács úgy határozott, hogy a szakszervezeti jogsegélyszolgálatot ki kell terjeszteni. 1976. december 31-ig a kiemelt vállalatoknál, az A és B kategóriájú üzemeknél s a 600 főt foglalkoztató szövetkezeteknél is be kell vezetni. A Szakszervezetek Budapesti Tanácsának Elnöksége felkérte a szakmai szakszervezeteket és azok budapesti bizottságait, hogy továbbra is segítsék a 25 vállalat jogsegélyszolgálatát, valamint az év végéig létrehozandók működési feltételeinek megteremtését, s kezdeményezzék olyan ügyfélfogadási rend kialakítását, amely által csökkenthető a munkából kieső órák száma. Az Elnökség megbízta a Közgazdasági Osztályt, szorgalmazza a budapesti vállalatok jogsegélyszolgálatában tapasztalható jó módszerek elterjesztését, segítse működésüket, különösen a tanácsi ügyintézés terén, pl. a dolgozók lakásügyeinél s a különböző polgári ügyekben. A Közgazdasági Osztály az idei tapasztalatokról az év végén ismét tájékoztatja az SZBT Elnökségét. tének kiaknázása. Újabb telepek létesítése — a korábban elvégzett kutatások szerint — egyelőre nem lenne gazdaságos. — A terv szerint három év múlva, 1979. második felében fejezik be a Tahi Vízmű építését. — A kiviteli munkák ez év harmadik negyedében kezdődtek, s a tervezettnél hamarabb szeretnénk őket befejezni. Mi mindent megteszünk, hogy a közel 160 millió forintos beruházást, a Tahi Vízművet a tervezettnél előbb üzembe helyezhessük. Az V. ötéves tervidőszak végére egyébként a lakások 87 százaléka — részesülhet a közműves vízellátásból. Ez azt jelenti, hogy 1980-ra Budapest lakosságának már kb. 95 százalékát el tudjuk látni vezetékes ivóvízzel. Sz. G. A „Budapest lexikon" 287. oldalán „emléktáblák" cimszó alatt azt olvashatjuk, hogy: „a legrégibb, 1776-ból való, egy árvízszintet jelző tábla". A pontatlan meghatározás valószínűleg az I., Döbrentei u. 15. sz. házon látható és az 1775. II. 17-i árvíz szintjét jelző táblára vonatkozhat. Ez a megállapítás azonban — az évszám elírásán túlmenően — azért sem helytálló, mert ezt az eredeti enlléktáblát lebontották, és a Budapest Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumába került. Helyére i960, június 30-án helyezték el annak pontos másolatát, melyet Csúcs Ferenc szobrászművész készitett. Véleményem szerint azonban ennél régibb emléktábla az ugyancsak árvízszintet megjelölő és a Budapest V., Havas u. 4. sz. ház udvari falán levő eredeti kőtábla. 1732-ben nagy dunai árvíz pusztított a főváros területén. Ennek tetőzési szintje 20° i' 6" (= 636 cm); más forrás szerint 22° (=695 cm) volt. A fenti kőtábla erre az árvízre utal. Sajnos, a táblát a ház tatarozásai alkalmával lemeszelték. Ennek ellenérc a 60X30 cm nagyságú kőtáblán ma is jól látható a nagyméretű bevésett 1732-es évszám, és alatta két betűjel között (valószínűleg L. és H.) a tényleges szintmagasságnak megfelelő jel. Megállapításom alátámasztására hivatkozom Johann Tratner, 1838-ban megjelent „Der Eisgang und die Überschwemmung der Donau in Ungarn im Jahre 1838." c. könyvére. Ezen könyv 9—10. oldalán megemlíti, hogy a Wintergasse 153. sz. házon (később Tél, majd Havas u.) négy nagy árvíz magasságát jelölték meg. Az említett 153. szám nem azonos a jelenlegi számozási rendszerrel, nem az utca páros, vagy páratlan oldalának házai sorrendjét jelölte, hanem a városrészben épült házak építési sorrendjére utalt. A fenti könyvben említett négy nagy árvíz szintjének megjelölése közül a legalsó utalt az 1732. évi árvízre (22 láb — 695 cm). A könyv azt is megemlíti, hogy a víz magasságát az épület talajszintjétől 1 láb 10 hüvelykre, azaz 58 cm-re jelölték meg. A Havas u. 4. sz. ház udvarában levő táblán az évszám alatti két betűjel közötti kettős vonás talajszinttől való jelenleg mért magassága 60 cm, ami a fenti könyvben jelzett méretnek megfelel. A könyv szerint a házon még három további árvízszintet megjelölő tábla is volt. A második az 1744-es árvízre utalt (712 cm). Pesten ekkor 50 ház omlott össze. A könyv ennek a táblának a helyét a talajszinttől 2 láb 10 1/2 hüvelykre (90 cm) jelezte. A harmadik tábla az 1799-es árvízre utalt (730 cm). Ekkor dőlt romba az akkori egész Ferencváros. A talajszinttől jelzett magasság 4 láb 6 hüvelyk (142 cm) volt. Végül a negyedik tábla az 1775-ös árvíz 240

2' 1" (765 cm) utalt. Ez volt a 18. század legnagyobb árvize. Ekkor Pesten 611 ház dőlt össze. Ennél a táblánál a talajszinttől mért magasság 5 láb 6 hüvelyk volt. Az utóbbi három táblából ma már egy sem látható, bár elképzelhető, hogy a vakolat még rejt meglepetést. Magát a házat többször átépítették, illetve emeletet húztak rá. Minden esetre érdemes lenne a ház udvari falának vakolatát a meglevő tábla felett átvizsgálni, de legalább a most is látható és az 1732-es árvizre utaló táblát megtisztítani, megóvni. Az 1775. évi nagy árvíz tetőzési szintjét az I., Döbrentei u. 15. sz. házon másolatban ma is meglevő táblán kívül más korabeli házakon is megjelölték, melyek azonban sajnos nem maradtak fenn. A Döbrentei u. 15. sz. házat a fent idézett könyv mint a Rácváros 608. sz. házát jelöli meg, de említ a könyv egy másik 1775. évi árvíztáblát, mely a vízivárosi Harmincad épületén volt. Ez a mai I., Fő u. 34. sz. háznak felel meg. Végül a „Regélő" 1838. IV. 12-i 29. számában utal egy másik 1775-ös árvíztáblára, megjegyezvén, hogy „Az 1775-i víznek magassága utóbbi időkig fel volt jelölve Pesten egy háznak (251. sz. a.) homlokfalán a Teréziavárosban fűzfa utszában." (Ez a mai VII., Dohány utcának felel meg.) Az árvíztáblák multunk fontos, szomorú eseményeit jelölik meg. A fennmaradt árvíztáblákat kötelességünk megóvni. Az elavult házak lebontásakor az árviztáblákat vagy a modern ház falán kellene elhelyezni az eredeti szinten, vagy pedig azokat, a szintezési adatokkal együtt, az illetékes múzeumba kellene eljuttatni. Rajna György 31