Budapest, 1976. (14. évfolyam)

11. szám november - H. Boros Vilma: Temetők Budán és Pesten

Faluhelyen gyakori, hogy a templomot temető veszi kö­rűi. Néhol kisebb, fallal körül­vett térség ez; másutt a halot­tak sokasága keresztültört a fala­kon, és a temető szélesebb me­zőre terjeszkedett. [gy volt ez hajdan mindenütt, a városokban is, a régi Budán és Pesten is. E régi szokásnak egyet­len megmaradt emléke Pesten a Szerb templom melletti temető, a Szerb utca és Veres Pálné utca sarkán. (A templomról cikket közöit a Budapest, ez év júniusá­ban, szép képekkel.) Ez a meg­hitt kert, árnyas fáival, régi sír­emlékeivel, kicsi templomával áhitatos, csendes hely, egy pa­rányi sziget a Belváros forgata­gában. Nem örülhetünk eléggé annak, hogy megmaradt! A kis barokk templom egy­úttal építéstörténeti ritkaság. Mert a keleti egyházak templo­maikat mindig bizánci stílusban építik. A török elől menekült délszlávok, szerbek, rácok, ma­cedónok hazánkban találkoztak az európai művészettel, és át­vették a nálunk uralkodó stí­lust: előbb a gótikát, majd a barokkot. S vagy egy tucat ilyen, gót és barokk stílusban épült ortodox templomot emel­tek Magyarországon — mint sehol másutt a világon. Budán is voit egy hasonlóan szép barokk emlék: az ún. „rác templom", a Gellérthegy alján, a hajdani Rác­városban. Sajnos, a második vi­lágháborúban elpusztult, s a kö­rülötte volt régi sírköveket is elhordták. Buda városának az alapításkor két plébániája volt: a Pestről áttelepített német lakosság ré­szére a Nagy boldogasszony (Má­tyás)-templom, a magyaroknak a Mária Magdolna-templom. En­nek ma már csak a tornya áll. Mindkét templom körül volt temető. A Nagyboldogasszony-temp­lom temetőjében a halottakat hat-hét rétegben egymás fölé temetve találták meg a most fo­lyó ásatások során. A Budai Jog­könyv szigorúan meghagyta a sírásóknak, hogy az új halottak számára a legrégibb temetőré­szen ássanak sírt, ahol a halottak már elporladtak. A temetőkben kápolna is szo­kott állni, Szent Mihály tisztele­tére. A keresztény hagyomány szerint Szent Mihály arkangyal az égi seregek vezére, aki részt vesz az emberek megítélésében haláluk után. Ezért ábrázolják mérleggel a kezében: ezen méri le a halott jó vagy rossz cseleke­deteit. Sok ilyen régi temetőká­polna maradt fenn országszerte, nevezetes műemlékek ezek, A hajdani Váci úti temető (Alt Rudolf festménye) H. Boros Vilma Temetők Budán és Pesten Römer Flóris rajz» a petti Szent Mihály kápolnáról mint pl. a jáki templom mellett álló „csontkamra" a XIII. szá­zadból. A Mátyás-templom melletti temető Szent Mihály kápolnájá­nak alapfalait a napjainkban folyó ásatások idején találta meg Zolnay László. Altemploma a XV. század első felében épült, s ma is megvan a Halászbástya Hétvezér lépcsője alatt. Még előbb, 1334-ben Ulvingus budai pénzverő kamaraispán is épít­tetett egy kápolnát a temetőben, ezt Szent László tiszteletére; de erről csak régi iratokból tu­dunk, mert Buda ostromakor, 1686-ban teljesen megsemmisült. Ezekben a kápolnákban húzták meg a lélekharangot a halottnak, s innen vitték a tetemet a Szent Mihály lován, sírhelyére. A középkorban még kicsiny Pest városának a ma Belvárosi­tempiom néven ismert Nagybol­dogasszony-templom volt a plé­bániája. Körülötte terült el a temető. Szent Mihály kápolnája a múlt században még állt — zöld­séges boltnak használták! Rómer Flóris bukkant rá, és le is raj­zolta. Alapfalai ma is megvan­nak az úttest alatt. De nemcsak a templom körüli temetőkbe temetkeztek hajdan. Előkelő vagy nevezetes emberek magában a templomban, vagy a templom alatti kriptában leltek nyughelyet. A külföldön járók­nak számtalan templomot meg­mutatnak, bennük száz meg száz régi síremlékkel. Az útikalauzok pl. a római Pantheonban Rafael sírjára, a firenzei Santa Croce­ban Michelangelo sírjára hívják fel a figyelmet. Mi sajnos nem mutogatjuk a templomainkban megmaradt síremlékeket, nem is igen veszünk tudomást róluk. A legnevezetesebb ilyen em­lékek a Mátyás-templomban van­nak. A főhajót — ez nagyjából olyan volt, mint amilyennek ma ismerjük — temetkezésre szol­gáló oldatkápolnák vették körül. Ezeket egyenként építették hoz­zá a templomhoz. 1476-ban Er­nuszt Zsigmond a templom déli oldalán Szűz Mária tiszteletére emeltetett kápolnát. Még életé­ben márványt hordatott oda, s végrendeletében adományt ha­gyott arra, hogy abból síremlé­két elkészítsék és a kápolnát to­vábbra is gondozzák, díszítsék. De ezt is — miként a többi ká­polnát — csak írott forrásból is­merjük. Amit ma láthatunk, többszöri változáson ment ke­resztül. Az észak felé eső tágas Szent­háromság kápolnában találjuk 39 A Kerepesi temető 1866-ban (egykorú raji)

Next

/
Oldalképek
Tartalom