Budapest, 1976. (14. évfolyam)

11. szám november - Kutas István — Dr. Dortsák György: Buda és Pest köztisztasága (1830—1867)

napokon nem csak kétszer napjában öntöztetik boltjaik elejét, hanem azonkívül tisztára is sepertetik, mely utóbbi munkát már őszkor és télen is megtették." Az öntözés szokása úgy látszik elfogadottá vált, sőt azt kibővítették és intézményesítették. Erre vall a „Jelenkor" 1839. évi június hó 22-i számában megjelent alábbi kis hír. „Scheibl József a városi tanácsiul engedélyt kapott a hídtul a városligetig vezető utcák naponkénti öntözéseire, mit a vállalkozó aláírás útján szándékozik létesítni s ezennel felszólítottnak Pestbuda lakosi, hozzájárulásukkal e vállalatot virágzásba hozni... az utcák naponkint egyszer, kétszer, sőt szükség esetén többször is fognak öntöztetni . . . Július elsején veendik kezdetüket az öntözések." Ez a kis hír nemcsak azért tarthat különös érdeklődésre számot, mert „Pestbuda" így egybeírva fordul elő a szövegben, hanem mert több mint százharminc évvel ezelőtt naponként többszöri öntözést említ. Ez a „szükség esetén többször is" kitétel az utcatisztításra vonatkozóan a ma is hatályos köztisztasági rendeletben is megtalálható. Az 1848. évből rendkívül érdekes adatunk maradt meg. Köztudomású, hogy államférfiaink közül pl. Széchenyi István mennyire felismerte a köztisztaság fontosságát, de amint alább láthatjuk, erre Kossuth figyelme szintén kiterjedt. Budavárnak a honvéd seregek által 1849. május 21-én történt visszafoglalása után mind Budán, mind Pesten siralmas állapotokat találunk. A helyzet sürgős intézkedést követelt, s ezt maga Kossuth tette meg. Az érdekes leirat így szólt: „Budavárában azonkívül, hogy az utczákon, főleg pedig a volt várfalak mentében még a vár ostromlása idején elszórt szemét nagyobb részt még most is ott hever; újabban a városi hatóság intézkedése folytán még a házakban meggyúlt szemét is a lakosok által az utczára hányatik, hihetőleg azon reményben, hogy ezen összehalmozott szemetet a várfalak lerontásán dolgozó katonaság fogja onnan kitakarítani. A tisztaság ezen elhanyagolása által összehalmozódó szemét, főleg jelen nyári időben, a lég megrontására, s így a közegészség állapotára legkárosb befolyással bír. Hogy tehát e tekintetben minél előbb célszerű intézkedés történjék, felkéretik a t. Minisztérium, miszerint a budavári hatóságot oda utasítani szíveskedjék, hogy sem most, sem jövőben az utcákra, a volt várfalak mentében, vagy a hegyoldalra semminemű szemetet lehányni ne engedjen, hanem minél előbb kellőképp és szigorúan intézkedjék, hogy valamint az eddig meggyűlt, úgy az ezután meggyűlendő szemét is a váron kívül alkalmas helyre kihordassék." Aláírás: „A Kormányzó úr megbízásából Asbóth őrnagy sk." Az aláíró Asbóth Sándor, Kossuth katonai irodájának vezetője volt. A leiratot Szemere Bertalan belügyminiszter részére 1849. június hó i-i keltezéssel adták ki. Ezt követőleg Szemere Bertalan Hajnik Pált utasította a szükséges intézkedések végrehajtására. Ez az utasítás „An den Herrn Sectionsrat Paul Hajnik" címzéssel a Pester 38 Zeitung 1849. évi június hó 10-i számában jelent meg. A szabadságharc bukása után — hasonlóan az 1686 utáni évekhez — katonai közigazgatást vezettek be, majd egyes közrendészeti és közigazgatási ügyeket a rendőrigazgatóságok hatáskörébe utaltak át. A köztisztaságra vonatkozó ellenőrzés azonban városi intézkedési körben maradt. Az erre irányuló rendelet 1852-ben látón napvilágot, s többek között az alábbiakat tartalmazta. „ ... az eddig fönnállt városkapitányságok és alkapitányságok hivatalos működése megszűnik s (teendőik) ... melyek világosan a cs. és kir. rendőri hatóságoknak nem adatnak át, mihez leginkább a tisztaság, egészség . .. építés, vásár . . . ügye fölötti felügyelet tartozik, Pest, Buda és Óbuda városok tisztviselőségénél meghagyatnak." A következő években az utcák tisztasága újra a sajtó egyik kedvelt témájává vált, s mert valóban visszaesés következett be e téren, felmerült egy újabb átfogó rendelet kiadásának a szüksége. Erre 1856. január hó 31-én került sor. Ezen a napon megjelent ugyanis báró Augusz alelnök aláírásával a cs. és kir. helytartósági osztály kétnyelvű rendelete az „Utcza-tisztasági rendtartás Pest, Buda és Óbuda számára" (Strassen-Reinlichkeits-Ordnung für Pesth-Ofen und Alt-Ofen). Ez az igen gondosan összeállított és 14 szakaszt magába foglaló rendelkezés részletesen összegezi a tisztántartással kapcsolatos teendőket és azok megszegői ellen egy 1854. április 20-án kelt császári rendeletre való hivatkozással meglehetősen súlyos, — 1 Ft-tól 100 Ft-ig terjedhető pénzbírság, vagy 6 órától 14 napig tartó letartóztatás — büntetéseket helyez kilátásba. Pár évvel később, 1861-ben, Thaisz Elek főkapitánynyal az élen, felállították a pestvárosi rendőrséget, s a továbbiakban ez a hivatal járt el köztisztasági ügyekben is. Időközben természetesen különböző főkapitányi rendelkezések foglalkoztak a köztisztaság s közte a hóeltakarítás kérdéseivel is. Ilyennek tekinthető a „Sürgöny" című hivatalos lap 1862. évi 19. számában megjelent hirdetmény, mely újólag kitér a járdák és gyalogutak tisztántartására, a síkosságnak megszűntetésére, s a lehullott hó elvitelére. Két évvel később, 1864-ben jelent meg egy új „Szolgálati utasítás pestvárosi rendőrbiztosok számára" c. könyvecske. (Dienstes Instruktion für die Ordnungs-Kommissäre Pesth.) Ennek 14. §-a az építkezések s az utcai rend fenntartása tekintetében a rendbiztosok számára elrendeli „az ellenőrködést". Tiltja az építkezésekkel kapcsolatban — különböző előírások kíséretében — az építkezési hulladék helyszínen való hagyását, míg az utcai rend c. fejezet alatt különösen a 13—16, 19—20, 22, 26, 27 és 30. pontokban ír elő szigorú tilalmi rendszabályokat, ismételten kimondva, hogy „kötelesek a háztulajdonosok a házaik előtti járdát mindég tisztán tartani..." Itt megint figyelemreméltó a „mindég" szócskának a szövegbe való beiktatása. Ebből a szolgálati utasításból is világosan kitűnik, hogy a köztisztaság érdekében milyen hatalmas előrehaladás történt 1830-tól a rendelet kiadásáig. Még ugyanazon évben újabb utcatisztítási rendelet jelent meg Buda városa számára, „Strassen und Gassen Reinlichkeitsordung in Ofen" címen. Ez a 28 szakaszt tartalmazó rendelkezés további finomítást jelent a rendeletek sorában, s kiegészítést nyert a budai helyi sajátosságokkal s e körülményből eredő követelményekkel. Jellemző az 1867 előtti rendeletekre, hogy azok csak részben érintették még a szigorúan vett köztisztaságra vonatkozó teendőket s előírásokat. Abban az időben még a közrendészeti, lakbérleti, közlekedésügyi, építésügyi, élelmiszeregészségügyi s az állategészségügyi rendelkezések elegyesen jelentkeztek a köztisztaságra vonatkozó előírásokkal s szabályrendeletekkel. Ez a sokrétűség megmutatkozott az ellenőrző közegek hivatali munkáinál és teendőik végzésénél is. Az idők folyamán lassan szétváltak a különböző feladatkörök, s a köztisztasági előírások mindinkább jelentősebb szerephez jutottak. Ez természetesnek tűnik, ha az utcák akkori burkolatlanságára, a csatornázatlanságára s általában a múlt század közepéig uralkodó kezdetleges közegészségügyi állapotokra gondolunk. Kezdetben a három város utcáit — különösen a külső részeken keresztülhúzódó sokszor eldugult árkú, bűzös utcákat — mint erre már utaltunk —, ritkán, rendszenelenül, rabokkal vagy kóbor cigányokkal csak alkalomszerűen takarították, vagy egyáltalában nem tisztogatták. A vízzel takarékoskodtak, tehát öntözésre is ritkábban került sor. Lassan-lassan, lépésről lépésre haladva a város fejlődését követve igyekeztek a köztisztasági viszonyokon is javítani. A mai értelemben vett korszerű rendelkezések kiadására már csak 1867 után, 1868-ban került sor, azonban ennek taglalása már nem a cikk keretébe tartozik. A szóban forgó rendelet címe egyébként „Köztisztaság és közegészségügyi szabvány" volt, és azt Pest városának közgyűlése 1867. december 18-án tárgyalta. (Kihirdették Hatósági Szabályok [Behördliche Statuten címen] 1868. január 15-én.) Mindenesetre megállapítható, hogy a tárgyalt időszakban sem maradtunk el Európa nagy városainak köztisztasági állapotától, a kezdeti lemaradást behoztuk, sőt a korabeli rendelkezésekben sokszor előremutató gondolatokat is találhatunk. Befejezésül a közismert Schams-féle könyvből idézünk két sort, melynek 327. oldalán Strassenpflegung und Reinigung című fejezetében megfelelőnek mondja Buda és Pest utcáinak tisztaságát. Ez magyar fordításban a következőképpen hangzik: „Egyébként a városi kapitányság közegeinek dicséretére mondva az utcai tisztaságra, különösen a belvárosban nagy gonddal ügyelnek..." (Franz Schams: Vollständige Bescheibung der Stadt Pesth ...) Még meg kell jegyeznünk, hogy a záróév 1867 évvel megjelölt időpontja nem csupán a politikai fordulatra utal, hanem, mint említettük, a viszonylag független új időszakban egy korszerűbb, összefogó s az eddiginél eredményesebbnek tűnő rendelkezésnek adott helyet, s ezzel a fővárosunk köztisztaságának történetében is új fejezetet nyitott meg.