Budapest, 1976. (14. évfolyam)

11. szám november - Dr. Gerle György: Őspark — védtelenül!

FÓRUM minél előbb az utóbbi szép színek mellett katonáskodnának ..." Ha a mai reklámfeliratokat nézzük, elsősorban a tömörséget, az ép magyar nyelvet, az érthetőséget kérhetjük számon. Van itt ma is tennivaló, ha a sok rövidítést, sokszor az idegen szavakkal kevert feliratokat vizsgáljuk. Formájában, alakjában és kivitelében pedig reform korielődjére alig ismerünk rá. A neonfeliratok esti városképet formáló hatása egyedülálló lehetőség. A technikai fejlődés reprezentánsán jelenik meg a városképben. Vitatottabb a feliratok nappali hatása: hogyan alkalmazkodjon a hirdetés a rekonstruált épülethomlokzathoz, teremthet-e a mai kor ipari terméke esztétikailag is megfelelő összhangot a múlt emlékével? Ha a műemlék elsődlegességét vesszük alapul, akkor a homlokzatok nyílásaiba szorított kis méretű, alig látható feliratok szinte eltűnnek a városképben. Az esti hatás még érdekes és színes. Ha viszont a hirdetés, a reklám uralkodik el, akkor bizony a műemlék szenved kárt. Ilyenkor az épület földszintje elveszti eredeti karakterét, független életet kezd élni az architektúrától. Igaz, hogy ezáltal a földszint a nyüzsgő, mozgó életet talán jobban kifejezi — de valami kimarad a látványból; a harmónia, a szintézis. A városképi összhang, a szintézis megteremtésének lehetőségére a történeti fejlődés elemzése adhat igazán választ. Az elemzés révén a közös vonások, a formai hasonlóságok által válik lehetségessé az összhang biztosítása. * A portál, a kirakat, a reklám az üzleti életnek, a kereskedelemnek a velejárója, a XX. század „modern áruszínpada". E gondolat a modernség, az újat-akarás jegyében és az üzlet érdekében született, s gyakorlatában szinte feledte a múlt alkotásaiban rejlő értékeket. Egy-egy portál a két világháború között modernségével előremutató, értékes alkotás volt, mégis csak eggyel több elem a városkép anarchiájában. De már ekkor megteremtődött néhány alkotás példáján keresztül az építészeti formálás olyan igénye, mely az egész épülettel, a meglevő városképpel kívánt kontaktust teremteni, és az építészeti rend megalkotásának szükségességét vetette fel. A modern portálrekonstrukciók alkotáshalmaza az épületektől elszakadt, a földszintet valamilyen különleges dekorációnak, építészeti lehetőségnek tekinti — mégis előrelépés az építészeti eszközökkel megteremthető, városképileg szükséges rendhez. Az új elvet, a modern „áruszínpad" igényét a funkció oldaláról továbbra is megtartva, ugyanakkor megfelelve annak az alapvető építészeti kívánalomnak — nevezzük műemléki, történeti hűségnek —, hogy tiszteljük az előttünk levő korok alkotóit és alkotásait, lehet a korszerű harmonikus városképet kialakítani. így kerül összahangba a múlt és a jelen, így nyer értelmet mai és eljövendő városépítészetünkben, így válhatnak a mi 30 alkotásaink is ennek a fejlődésnek, történeti folyamatnak szerves és értékes részeivé. A Belváros mai városképét lényegében a klasszicizmust követő periódusokban keletkező eklektikus és szecessziós építmények együttese alakította ki. A több mint száz éve egyesült Buda, Pest és Óbuda világvárossá való fejlődését ez a korszak eredményezte. Az alkotások jelentős része időálló anyagból készült, s ez biztosította a városrész arculatának egyedi jellegét, karakteres megjelenését, viszonylag hosszú időn keresztül. De a többségükben hetven-száz éve keletkezett, azóta elszíneződött, a városi légszennyeződéstől beszürkült épületek az újraszínezéshez kellő támpontot nem nyújtanak. * A homlokzatszínezés tudományos módszereit a színdinamika eredményeinek tudatos alkalmazásában kereshetjük. A technikai bázis az új, korszerű színezékekkel, eljárásokkal és a korrózióvédelem módszereivel biztosítva van. De az utóbbi években alkalmazott módszert, színezési gyakorlatot tovább kell fejleszteni. Véleményem szerint a technikai megoldások színvonala ma már korszerű. A felújított épületek egyedi karakterét azonban a több épületnél alkalmazott azonos szín zavarja, az építészeti különbségeket eltünteti vagy csökkenti. Az az elgondolás, hogy az élénk színeket, fényeket a neonok és a világítás pótolja, illetőleg nyújtja, szép eredményeket mutat. De vajon az épülethomlokzatokon — indokolt esetekben — miért nem alkalmazunk erőteljes színezést a városképi hangsúlyok érzékeltetésére vagy a műemléki jelleg kifejezésére? A lefojtott, többszörösen tört világos színek néhány év múlva ismét szürkévé válnak, és ezzel a városkép gazdagsága ismét csökken, veszít értékéből. Bizonyítékul szcHgál erre az a néhány, 6-8 éves színezett és felújított homlokzat, melyeket ismét újra kell színezni. A szürke színek alkalmazása is túlteng az utóbbi tiz esztendőben. S itt főképpen a barokk templomok és középületek kőarchitektúrát utánzó részeinek színeit említhetjük. Ez a szürkeség valamilyen bátortalanságot, bizonytalanságot fejez ki, a tiszta, a „karakteres" színek határozott mondanivalójával ellentétben. A további tervezés során differenciált és összehangolt megoldásokat kell keresni, hogy az egyedi és jellegzetes épülethomlokzatok megkülönböztetve, mégis összhangban jelenjenek meg egy térfal, vagy egy utcakép hangulatában. A városrekonstrukciós terv végrehajtása során az egyes városképi elemek értékelését, felújítását, újakkal történő kiegészítését úgy kell elvégezni, hogy korunk modernsége az építészet sajátos eszközei révén jusson érvényre az új városközpontban. Ehhez a várost megújító tevékenységhez kell az építészeti, esztétikai, történeti és etikai kérdéseket újra meg újra megvizsgálni, elemezni, hogy a különböző vizsgálatok eredményét az alkotások tükrében mérlegelve, tovább léphessünk. fispark tengerszemmel Siklós Péter felvételei őspark a XII. Szilasi út 3-ban Gesztenyefasor a Normafánál