Budapest, 1976. (14. évfolyam)

2. szám február - A címlapon: A Szent Anna-templom a Batthyány téren (Csigó László felvétele)

Járay Rudolf felvétele sodás) az utóbbi évtizedekben vált erőtel­jesebbé. Észak- és Nyugat-Európa országaiban a városodás magas fokú s ott lassan növekszik a városlakó népesség aránya — sőt egyes or­szágokban csökken. Dél- és Közép-Euró­pában ezzel szemben a városi lakosság ará­nya gyorsan növekszik. A különböző országok városodási folya­matának vizsgálata alapján úgy tűnik, hogy a városodottsági fok csúcsértéke 80% körül mozog; 50-60"„-os arány esetén a korábbi gyors növekedés üteme lelassul és nem halad­ja meg a teljes népesség növekedési ütemét. Nálunk ez az arány jelenleg 48 % felett van. Dél- és Közép-Európában a gyors váro­sodás miatt a városi lakosság száma kétszer­háromszor olyan gyorsan nő, mint a teljes népesség. Magyarországon a népesség i960— 1970 között 4°„-kal, az összvárosi népesség i2"„-kal növekedett. Hazánkban 1949-től fokozatosan emelke­dett a városi lakosság száma (1949: 3,5 millió, i960: 4,1 millió, 1970: 4,6 millió), 20 év alatt tehát 31 °„ a növekedés. Ezzel együtt tekintélyes arányban — 1949-től napjainkig 5 3 ",,-kai - nőtt a városi települések köre (1949: 54, 1975: 83). Főleg az utóbbi öt—hét év alatt emelkedett szembetűnően, s csökkent a községek száma: város község együtt 1951 54 3169 3223 1962 63 3207 3270 1967 68 3178 3246 1973 83 3106 3189 A népesség tömörülése, a településen belüli ter»lelőhelyek volumenének növekedése, vala­mint a városias környezetre jellemző sok új közcélú épület és építmény elhelyezése a tele­pülések területének növekedésével jár. 1946. és 1970 között 6153 km2 -ről 9251 km--re emelkedett a művelés alól kivont te­rület. Ennek nagyobb része települési célo­kat szolgált. 1967 és 1974 között 3000 ha-ral nőtt a települések belterülete, holott a taná­csok a belterület be nem épített, művelésre alkalmas részét mezőgazdasági hasznosítá­sú külterületbe sorolták. A települések területi növekedése rend­kívüli gyors ütemű, gyorsabb, mint az urba­nizáció szervezését, irányítását ellátó külön­böző tevékenységek közötti kommunikáció. A területigénybevételt pedig az igénybevételi cs a használatbavételi díjakra vonatkozó sza­bályozók megjelenése előtt csak voluntáris tényezők jellemezték. Ma már az egyes be­ruházások területigénye csak a szükséges területre irányul. De ugyanez nem mondható el a települések belterületi igényének meg­határozására. A föld nem újra-termelhető, értéke nem pótolható! A XI. Pártkongresszus is megfogalmazta: „ . . .gondoskodnunk kell róla, hogy a föld hasznosítása az egész nép, a nemzet érdekeit szolgálja''''. A Balaton körül alig 10 év alatt üdülési célokra több mint másfélszer akkora terüle­tet parcelláztak fel, mint amekkora az őste­lepülések által elfoglalt összes terület. Je­lentősen nőtt a Budapest környéki és a Duna­kanyar beépített területe is. Ezeken a több­nyire személyi tulajdonba került területeken • — részben engedéllyel, részben anélkül — alacsony színvonalú, a települések fejlődését akadályozó beépítések alakultak ki. Városaink túlnyomó többségében — s a fővárosban is — erőteljesebben fejlő­dik a területigényes, a költséges közle­kedési és közműhálózatot igénylő egyedi ma­gánerős lakásépítés, mint az előnyösebb terü­letgazdálkodást biztosító telepszerű magánerős lakásépítés. A fővárosban a IV. ötéves terv során a tervezetthez képest kevesebb volt a telepszerű többszintes lakásépítés - ugyan­akkor a területigényes családi és egyedi tár­sas lakásépítésnek a másfélszerese valósult meg. A települések területének nem szükségszerű növelése — a közlekedés-, a közmű- és intéz­ményhálózattal való ellátás igényessége mi­att, emellett a meglevő települések gyakori alacsony fokú területkihasználása következ­tében — aránytalan terhet ró a népgazdaság­ra. Különösen az üdülési célokat szolgáló belterület-növekedés késlelteti a városiasodó és a várossá váló nagyközségek, meglevő vá­rosaink infrastrukturális elmaradottságának felszámolását és az urbanizálódás ütemének arányos fejlesztését. A belterületek expanziója következtében kialakuló ellentmondásokat a településtu­domány, a tervezés, a településfejlesztésben 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom