Budapest, 1976. (14. évfolyam)

11. szám november - Vizy László: A városrendezés esztétikája

FÓRUM Vizy László A városrendezés esztétikája Budapest immár több évtizedes városrendezési munkálatai nyomán egyre többször lehetünk tanúi egyegy épület vagy épületegyüttes újjászületésének. A felújítások közül talán éppen a homlokzatok azok a városképi elemek, melyek a legbeszédesebben vallanak a város történetéről, a múlt szenvedéseiről, a háború rombolásairól és a megújhodásról. Buda és Pest a mai napig magán viseli az eltérő, de a pusztításokban közös múlt emlékeit. Erről a kétarcú Budapestről beszélt ezelőtt százharminc esztendővel Garay János „Pest körrajza" c. munkájában. A Gellérthegyről szemlélődve, így ábrázolja Budát: „Nem ismerek tájat, nem magyar várost, melly a tiszteletes ősz hajdant a korszellemet magán hordozó ifjú jelenkorral egyesite't olly érdekes képet adna, ncgyszerüsége mellett olly regényes volna, mint Budapest, ez érdekes pontról tekintve. Milly panoráma ez! Az előszinen át ellenünkben a csaknem ötödül százados Budavára, mint valamelly villámszóró sas, melly az égből a fölleghegyen magát kipihenni alászállott; vagy mint a halomra felütött királyi sátor egy nyugvó tábornak közepette. mihez a képet alkalmasint legjobban hasonlíthatni, mert míg maga a vár, régi bár, de diszes, magas palotáival s bástyafalaival égre emeli büszke lejét, alatta és körülötte a külvárosok valódi háztábort képeznek, s nem is mint az ú/kor szabályozott tabora, szigorú rendben, egyenlő formaruhában; Iwnem igazi régi szittyadaiiák módjára csak úgy, ki-ki a maga színében, ruhájában, fegyverében, szabálytolan, tarka vegyületben, jobbára a Duna mentében sikon, balra pedig hegyoldalakba szétszórva . . . Mindenben vér és harc emlékei!" A fiatalabb Pest klasszicista palotasora láttán a költő a városkép romantikus leírását adja: ..Hest mmaerikcppen vidámabb . . . , komolyabb testvérénél, s midőn emennek mélabús tekintete lelkünket önkénytelenül a hajdan emlékébe meríti, az életteljes Pestnek láttán aiig jut eszünkbe, hogy ez nemcsak osztozott testvére minden vészeiben s viszontagságaiban, de tán amannál többször romboltatott s pusztíttatott egykor: mert az erőteljes virágzás, az élénk élet, melly rajta elömlik, inkább a jelenre köti le a figyelmet s a jövőre, mint a serdülő leányka, kiben inkább azt nézzük, miilyen most s mi lesz belőle jövendőre ... A szép roppant házak nem vetnek itt komoly árnyékot az elsiető Dunába, hanem inkább mint megannyi piperés, kaczér, szép hölgyek, kéjgyönyörrel tekintgetnek vidám tükrébe. A mozgalmas élet utczáin, piaczain s Duna-partjain magával ragad, önkénytelenül örvénybe sodor, s az embernek nem marad ideje múltra gondolni, itt minden kép és tárgy mellyel találkozunk a jelent, az életet tükrözi. Azaz röviden, a képet egy "pár szóba foglalva: Budapest nem egyéb, mint ama mesés Jánus-fej, melly egyik arczával a múltat, másikával a jelent jelképezi." S ahhoz, hogy az akkor még két város végre igazi fővárossá váljék: „ . . . nem is hiányzik rajtok semmi, mint azon közóhajtás teljesedése, hogy vajha már minél előbb egy állóhid által lássuk őket összekapcsolva, s így Buda és Pest valahára igazán Budapest legyen." * Megépült a Széchenyi Lánchíd és a többi Duna-híd. Kialakult a világvárosi Budapest. Újabb háborúkat és többszöri megújhodást élt át a főváros. Mai újraéledésének egyik szakaszát jelenti a Belváros rekonstrukciója. Ma már a régi Pest emlékeiből is egyre többet láthatunk: a Március 15. téri római Castrum maradványait, a barokk templomokat, a XIX. századi nagyváros műemléki értékű palotáit. S mellettük a modern Pest hangsúlyait: az új Erzsébet-hidat és a Duna Intercontinental Szállót. A rekonstrukció feladata a város kettős építészeti jellegének összehangolása: a régi és az új szintézisének megteremtése. A műemlékvédelem és a korszerű városépítészet azonos célú. de végrehajtását tekintve sok esetben ellentmondásosan megvalósuló formájában kell ezt a szintézist létrehozni. E kettősség a Belvarosban sajátos módon jelentkezik. Egyrészt — a műemlékek esetében — a műemléki, másrészt — a városképileg jellegzetes építmények esetében — az építészeti hatóság fővárosi szintű szervei döntenek a homlokzatszínezésről. A különböző korok saját esztétikai elképzelésüknek megfelelően alakították környezetüket: ez a homlokzatszínezésekre is érvényes. Az egymás után következő periódusokra az a jellemző, hogy azok mindig az előző korszak tagadásaként jöttek létre, s ez a város színének, hangulatának folytonos változását eredményezte. De vajon a mai felújításoknál a koronként változó színezési elképzelések közül melyik alkalmazható, melyik felel meg a legjobban adottságainak? A római kor emléke a Március 15. téri romkertben a régészeti feltárás és a műemléki konzerválás után lett láthatóvá. A rom és a falak színe érzékelteti a természetes építőanyag, a kő hangulatát, időnek és környezeti hatásnak kitett változásait. Esztétikai képe és tartalma a római koré. Mellette, kontrasztként, a XX. századi mérnöki alkotás: az Erzsébet-híd acélszerkezete. A középkornak Pesten egyetlen épségben megmaradt emléke a Belvárosi-templom. Tömegében, a barokk összkép mellett, előtűnik a középkori elrendezés, a gótikus részletekkel, melyeket a műemlékvédelem értő keze hozott napvilágra a százados ráépítések, átalakítások alól. Lényegében a városképben a legrégebbi elemek a barokk templomok vertikális színes hangsúlyai: a Belvárosi-templom, a Ferenciek, a Pálosok és a Szerviták templomai. Az épületek legnagyobb része későbbi korok alkotása: a klasszicizmustól napjainkig terjedő korszakban jött létre. A középkori városszerkezetre rátelepült modern nagyváros stílus-és forinarendszereket magaba ötvöző gazdag, nem egy esetben pazarló építészete jellemzi ezeket az épületeket. A különböző korszakokban keletkezett és a történeti egymásmellet -tiségben megjelenő homlokzatok sora alkotja egy-egy utca és tér mai arculatát. Az eddigi korok közül Pesten a legegységesebb városképet talán a klasszicizmus szervezett városépítési tevékenysége hozta létre, elsősorban az Újvárosban melyet Garay János mái' építése kezdetén „Széchenyi váróinak" "»vezett, s mely az akkori 28