Budapest, 1976. (14. évfolyam)

10. szám október - Gábor Eszter: Fővárosi kislakásépítési akció 1897-1942 között II.

paloták díszudvarára — a palota díszkútja, a házikápolna s lakosztályok díszes bejárata szomszédságában —- soha nem telepítettek ipari műhelyeket. Sem Budán, sem egyebütt.) A középkor budai téglaégetöi alighanem ott dolgoztak, ahol utóbb a barokk kor téglavetőit találjuk. Téglagyár" állt all. Mechwart tér helyén (vö. Tégla utca), a Moszkva téri síntéren, a Pasaréti úti Vasas sportpálya területén. A XV. században a budai cserepesek már színes-mázas tetőcserepeket is készítettek. Mostani s régebbi ásatásaink során is tucatjait találtuk meg sárga, kék, zöld, vörös, barna mázas tetőcserepeknek. Ezeknek legszebb példányai aranyozottak voltak. Mind a vári palotát, mind a nyéki vadászkastélyt, de még a pálosok budaszentlőrinci kolostorának valamelyik részét is ilyen aranyos, aranyfüsttel futtatott tetőcserepek borították. Nem véletlen tehát, hogy a török Kizil Eimának, Arany Almának nevezte el az arany toronygombos Buda várál. Idomtéglák Szándékosan hagytam utoljára a gótika kedvelt épületplasztikai remekét, az idomtéglát. Budán a palota területén temérdeket vetett fel az ásó. Úgy gondolom — a jeles, ifjan elhunyt építészettörténésszel, Csemegi Józseffel együtt —: tetőcserepek s idomtéglák voltak azok a tegulák, amelyeket 1425-ben Borbála királyné és császárné, Zsigmond neje Bécsből hozatott Budára. 1427-ben ugyancsak Borbála az, aki Sepsiszentgyörgyről ír a távoli Zólyom véglesi várnagyának: fogadja jól azt a speciális téglavetőt, akit hamarosan Zólyom s Végles várába indít. 1433-ban Buda város tanácsa Bécsből kér lécet, épületfát és téglát (Csemegi szerint tetőtéglát), a Mátyás templom befedésére. 1457-ben V. László pénztára a budai palota kijavításához téglára, épületfára s más építési kiadásokra 3500 forintot fizetett ki. Az épületcserepesek, téglások felettébb becsült iparosai, sőt vállalkozói voltak hajdani városéletünknek. 1529-ben a budafelhévízi Theglas István e mezővároskának egyik tanácsura. 1507-ben Gergely mester, buda-alvárosi téglaégető (lateripar) a messzi Garainszentbenedek monostorának tetőfedését vállalja. De annyi a dolga, hogy nem tudja vállalását teljesíteni. Bánatpénzt nem fizet ugyan, de százforintos előlegét viszszatéríti. íme, ezeket mesélik el nekünk egv eltűnt város — a gótikus Buda — életéről a kicsiny, töredékes cserepek Középkori kályhacsempe, a régi magyar címer töredékével