Budapest, 1976. (14. évfolyam)

10. szám október - Vadas József: Meloccó Miklós művészete

Csokonai Nagy Balogh János nagybeteg költőről, akinek lesoványodott teste valósággal elveszett a kabát alatt; a nagy kalap és a vastag redők közül csupán az arc és a két kéz bújt elő. A viselet, a mozdulat és a beállítás — utólagos stilizálás nélkül — őrzi a századelő nagy szellemének nyomorúságosan tündéri világát. Meloccó nem tett mást, mint hallatlan mesterségbeli készségével és a pop art tárgyilagos stílusától megihletve, életre keltette a fényképet, térbe állította azt, ami síkban látható. Módszere éveken át nem változik. Egymás után születnek szellemes és szemléletes plasztikái. A Nagy Balogh Jánosszobor, ez a feltört tojás alakú műterem, amely az önnön magányába zárkózott festőt állítja elénk; a mélabúsan és mégis hetykén mosolygó József Attila; a Razglednicák Radnóti Miklósa, ez az aláhanyatló fenség; a drapériával birkózó szónok, akinek arcvonásai Latinovits Zoltánt örökítik meg; a barokk angyalként ábrázolt Juhász Ferenc. E művekben mind határozottabban válik el egymástól a valósághű arc és a fantáziadrapéria. Alighanem annak a felismerésnek a tudatában, hogy a holt személyeknek legfeljebb az arcát ismerhetjük meg igaz valójában; az élő modellek külső megjelenése pedig önmagában nem tükre a személyiségnek. Úgy is mondhatnám tehát: Meloccó Miklós minduntalan montíroz. Köpenyt és arcot szembesít egymással. Ezt látjuk legújabb — most készülő — művén is, amelyet majd Pécsett állítanak fel. Az ülő és az álló Ady után ez a mostani szobor a fekvő költőt jeleníti meg. Pihen a fűben? (Mert így fog hatni a domboldalon.) Talán a sírjában fekszik? (Mert arca merev és fehér kőlepel borítja.) Vagy épp ellenkezőleg, felkelni készül? (Mert Ady holtában is élő.) Minden értelmezés érvényes. Egyszerre érzékeljük az életet és a halált, hiszen az arca költő halotti maszkja alapján készült, a halotti maszk pedig a halállá vált életet rögzíti számunkra. Hasonló kettősség jellemzi a drapériát is, amely művészies stilizáció (ruha, köpeny, terítő úgy, hogy nem ruha, nem kcpeny és nem terítő csupán) és ugyanakkor natúra a javából (valódi vászon valódi redőzésével készül). Meloccó annak tudatában rejti el a testet, hogy a pontos formákról és arányokról a költő halála után hatvan évvel