Budapest, 1976. (14. évfolyam)

9. szám szeptember - Zsoldos Benő: Kártyafestők Pesten

Mozaik a főváros múltjából Tűz az Akadémia épületében 1869. február 3-án éjjel 11 órakor rémhír futott végig a fővároson: ,,Eg az Akadémia palotája!" Noha az idő későre járt, percek alatt hatalmas tömeg gyűlt össze, és bor­zadva nézte az épület Akadémia utca felőli szárnyán a padlásról kicsapódó lángokat. A tűz zavartalanul pusztított, mert az ol­tást — megfelelő eszközök hiányában — meg sem lehetett kezdeni. Az első fecs­kendő talán negyedóra múlva érkezett meg; Budáról, a Blum-féle gőzmalomból küldték át, amikor megpillantották a túlsó parton a lángtengert. Egy második fecsken­dő, a tömeg gúnyos hahotája és szidalmai között, a kb. ezer lépésre fekvő Városhá­záról több mint egy órai késéssel érkezett meg. Abban az időben a palota középső, har­madik emeleti részén kapott helyet az Eszterházy-képtár, és itt rendezett kiállí­tást a Képzőművészeti Társulat. Sok önkén­tes mentő legalább ezeket a műkincseket igyekezett menteni, de jó időbe telt, amíg bejutottak a képtárterembe, mert a kul­csokat seholsem találták. Végül betörték az ajtót. Szerencsére szélcsend volt, a tűz nem terjedt át a középső rész egy emelettel magasabban fekvő tetejére és egy idő múlva magától kialudt. A kárt 50 000 akkori forintra becsülték. Az épület tetőszerkezete — de csakis ez! — biztosítva volt 47 264 forintra, s ennek arányos része gyanánt a biztosító társaság 2043 forintot fizetett ki kártérítésre. A képtár önkéntes mentői által kivitt festmények és metszetek közül — Kratz­mann igazgató kijelentése szerint — egy sem veszett el, a tűz kialvása után vala­mennyit hiánytalanul visszaszállították az épületbe. Az Akadémia tisztviselői közül többen laktak az épületben. Közülük Telepy Károly szenvedte a legnagyobb kárt. Ruháin kívül elégett apósának, Egressy Gábornak a könyvtára, több értékes Petőfi-és Vörös­marty-levéllel együtt. A tűzvész hasznot is hozott: a tűzoltás gyarlósága rettegéssel töltötte el a lakos­ságot. Látták ugyanis, hogy a vörös kakas ellen nem számíthatnak komoly védelemre. Ezért megalakult a Pesti Önkéntes Tjjz­oicó Egylet és a következő év januárjában megkezdte rendszeres mentőszolgálatát. Mindig voltak örültek ... 1876. június 12-én este 8-kor a rendőr­ségre egy 60 év körüli izgatott férfi rohant be. Az ügyeletes tisztnek bemutatkozott mint matematikatanár, és elpanaszolta, hogy az őrök nem eresztik fel a Városháza tornyára. Pedig neki okvetlenül fel kell oda mennie! Ugyanis számításai szerint a Föld a Nap melegétől este 9-kor szét fog repedni, hacsak ő le nem ugrik a toronyból, és így helyre nem állítja a Föld egyensúlyát. A rendőrtiszt rögtön látta, hogy kivel van dolga, s ezért azt felelte: ,,A kulcsot a tűzoltóparancsnok őrzi, mindjárt híva­tom." Kiment és pár perc múlva Kresz Géza kerületi orvossal tért vissza. Kresz tűzoltóparancsnoknak mondta magát, és megkérte a panasztevőt: kísérje el a laká­sára, mert feledékenységből ott hagyta a kulcsot. Mindketten kocsiba szálltak. A fér­fi még elmondta: a francia akadémiától százezer frankot fog kapni azért, hogy salto mortáléjával megmenti a Földet. A kocsi nemsokára megérkezett az elmegyógy­intézetbe, ahol a tanárt elszállásolták és kezelésbe vették. Csendzavarás a Kerepesi úton 1876 szeptemberében a Kerepesi (ma Rákóczi) út lakói testületileg panaszkodtak a nagy éjjeli zaj miatt. Nem tudtak aludni. Nyugalmukat zavarta a sok, egész éjjel nyitva tartó kurtakocsma — mondták fel­háborodottan a Pesti Napló riporterének — a legtöbben nemcsak a részegek handa­bandáznak, hanem muzsikálnak is. De még jobban zavarja őket az a különlegesség, amely csak ebben a fővárosi utcában tapasz­talható: a sok állandóan tülkölő éjjeliőr. Este 9-kor fújja meg kürtjét a Múzeum körút sarkán, a Nemzeti Színháznál álló őr, és folytatják a többiek, egészen a vám­sorompóig. És ha végigmegy a förtelmes muzsika az egész utca során, akkor a szín­háznál újra kezdik. így megy ez egész reggel 6-ig, nagy gyötrelmére az aludni akaróknak, és még inkább a betegeknek. Budapest már világváros - fejezték be pa­naszukat —, miért kell megtűrni továbbra is ezt a középkorból visszamaradt szokást? A hatóságok igazat adtak a lakóknak, és hamarosan megtiltották az éjjeliőrök csendzavarását. Vértesy Miklós B HOMEPE: PacnpcfleneHMe «eapTup • CTonwue b nnTOM nnTM-neTHeM nnane (A-P Tn6op HeMeuj) CTp. 1—3. ByaaneujTCKMe AHM B MocKBe (13—19 ceHT«6pji). MocKOBCKa* M033HKa (KOflHT Mapb*ujujn) CTp. 4—7. PenopTaj« o HOBOCTpoÍKax (3sa ApoKcannauid) CTp. 8—11. HoBan ujKona B OAHOM M3 MMKPOPAÜOHOB (Taöop CeHbM) CTp. 12—13. B py6pn«e «Yp6aHM3auM* npoBMHUwanbHbix ropo-AOB» npeACTaB/meM Kecrxeü (3pBMH Tanaui) CTP . 14—17-H3 npoumoro TeaTpanbHoro ce30Ha — Ha nopore HOBoro ce30Ha (Tanaui Ko/iTaii) CTp. 18—19. Pacc«a3 MaprHT Ka<f><J>Ka crp. 20—21. flaiíoui Kamuja« — o ce6e. BeHrepCKaa cronnua a TBopneCTBe HaHŐonee apKoro npeAcraBMTen* BeH-repcKoro aBaHrapAHsna (Banaw Bapra)cTp. 22—23. n pOM3BeACH Mfl MCKyCCTBa, KOTOpbie BCKOpe yxpa-C*T CTO/iMuy (flbépAb Manó) CTp. 24—27. ByAymee ocrposa «MaprHTCHreT» (AHHa Bwpo) CTP . 30—32. >Kn/lHlUHOe CTpOMTe/lbCTBO B CTOnMUe B nepMOA Me)KAy 1897—1942 rr. (3crep Ta6op) crp. 33—35. H3 MCTOpMM KOHAMTepCKOM «BépétilMapTM» (6blB-mad «>Kep6o») — (MujTBaH LjaraHb) crp. 36—38. rieujTCKMe crapMHHbie pucoBa/ibuuMKH KapT (BeHC >KO/IAOUJ) CTp. 39—41. CONTENTS The administration of flats in the capital during the fifth Five Year Plan (Dr. Tibor Nemes) pp. 1-3. Budapest Days in Moscow between 13—19 Sep­tember, 1976. A Moscow mosaic (judit Máriássy) pp. 4—7. Reports on new building operations (Eva Árok­szállási) pp. 8-11 Keszthely, this month's town in our series on the urbanization of country towns (Ervin Tamás) pp. 14-17. On the past theatrical season — while looking forward to the coming one (Tamás Koltai) pp. 18-19 A short story by Margit Kaffka pp. 20—21 Lajos Kassák — on himself. Budapest in the oeuvre of the one-time most significant Hungarian rep­resentative of the avant-garde (Balázs Vargha) pp. 22-23. Works offine art to be set up in the capital (György Csapó) pp. 24—27. The future of Margaret Island (Anna Biró) pp. 30-32 Housing schemes in the city of Budapest between 1897 and 1942 (Eszter Gábor) pp. 33-35. From the history of the Vörösmarty — formerly Gerbeaud — Café (István Czagány) pp. 36-38 The former card-painters of Budapest (Benő Zsoldos) pp. 39-41 48

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom