Budapest, 1976. (14. évfolyam)

9. szám szeptember - Széttyi Gábor: Iskola a Mókus utcában

a Mókus utcában tünk föl. A jelentkezők száma általában ennek két-háromszorosa. Az igazgatónő 34 éve pedagógus, 29 éve tanít egy iskolában. Ez a feltétlen tiszteletet érdemlő ragaszkodás, kitartás vajon mennyire jellemző a kollégáira? Ismét az igazgatónőé a szó: — Az évek folyamán jól összeszokott, képzett, egymást segítő tantestület alakult ki nálunk. Hogy éppen mi költöztünk ide, úgy gondolom, eddigi munkánk elismerését is jelzi. Az elmúlt tanévben tíz új kolléga jött — teljes a létszám. — A megváltozott körülmények mennyiben jelentenek módszerbeli lehetőségeket vagy éppen követelményeket? — Lehetőségeink jobbak, mint sok hasonló régi iskolában, mert több olyan eszközzel rendelkezünk ami az oktatást eredményesebbé teszi. Dia- és írásvetítőket, magnetofonokat, televíziókat, lemezjátszókat vásároltunk, s az iskolatelevízió műsorait szervesen beillesztettük a tantervbe. Zenetanításunk eddigi elveit, gyakorlatát a megváltozott körülmények nemigen érintették. Szabó Helga nemzetközi hírű, Kodály-módszerű oktatása állandóan sok érdeklődőt vonz külföldről is. Szívesen bekapcsolódnak mindennapi munkánkba a zeneművészeti főiskolások. Távolabbi célunk az, hogy iskolánk az ének- és zenetanítás bázisává nője ki magát. Tanulóink eredményesen szerepeltek a különböző versenyeken, sok egyéni és iskolai díjat szereztek már eddig. — Néhány szülő sajnos képtelen megérteni, hogy mi nem művészeket, világraszóló tehetségeket, hanem a zenét értő és szerető fiatalokat nevelünk. Tragédiának fogja föl, amikor gyermekét alkalmatlannak találják magasabb zenei iskolákba. Nem egy édesanyával és édesapával hosszas győzködés után sikerült csak megértetnünk, hogy a gyermeküknek ártanak, ha olyasvalamibe akarják belekényszeríteni, amihez se tehetsége, se kedve. A felvételik alkalmával különös gonddal foglalkozunk a fizikai dolgozók gyermekeivel. Jó néhány példát tudok arra, hogy a művészetek iránt eddig közömbös szülők, éppen gyermekük zenei tanulmányaival párhuzamosan, maguk is zenebarátokká váltak. — Távolabbi terveink? Jó lenne megvalósítani a reggeltől estig iskolát. Olyan légkört igyekszünk teremteni, hogy tanulóink ne csupán a kötelező órákra járjanak be. A különböző szakköri foglalkozásokon és kulturális rendezvényeken, a gyakori együttmuzsikálással, jókedv és vidámság közepette érezhetik, hogy ez az iskola valóban második otthonuk. A kerületben, eddigi szerepléseink r,yomán, már sokan ismernek bennünket. Szeretnénk, ha a későbbiekben a mi iskolánk lenne a szűkebb környék kulturális központja — mondotta végül az igazgatónő. Klubhelyiség Emeleti folyosórészlet Az úttörőszoba