Budapest, 1976. (14. évfolyam)

9. szám szeptember - Árokszállási Éva: Pillanatkép a startról

r r Árokszállási Eva Pillanatkép a startról A jóváhagyott tervek szerint 1980-ig 90—100 ezer lakásnak kell felépülnie a fővárosban. A nagyszabású tervek végrehajtása megkülönböztetett figyelmet ér­demel, annál is inkább, mert nem fillérekről, hanem milliárdokról van szó. összesen 42 milliárd forintról, amely majdnem kétsze­rese a IV. ötéves terv idején la­kásépítésre fordított összegnek. A tetemes összeggel a Fővárosi Építőipari Beruházási Vállalat (FŐBER) gazdálkodik. A FŐ­BER-re hárul a nagy lakótelepek terveztetése és építtetése. A lehető legrosszabb időpont­ban láttam hozzá a riport készí­téséhez. Június közepétől ugyanis egy kerek hónapig az építőipar­ban félévi hajrá van. A Fővárosi Építőipari Beruházási Vállalatnál ilyenkor — meg decemberben — van a legnagyobb forgalom. Szün­telenül cseng a telefon, és szép szóval, könyörgéssel vagy indula­tos szavakkal kérik, követelik az építők a vadonatúj házak átvéte­lét. A FŐBER vezetőit azonban nem hatja meg sem a könyörgés, sem a fenyegetés. És hiába min­den fondorlat, ismeretség, pro­tekció: a FŐBER csak teljesen kész házakat, hiánytalan lakáso­kat vesz át. Az érvényben levő rendeletek őt is kötelezik: az át­vett lakásokat 30 napon belül a lakástulajdonosoknak kell to­vábbadnia. ipar csodákra képes. Megszállnak egy-egy félkész házat és boszor­kányos gyorsasággal, egyik nap­ról a másikra teljesen befejezik. A hajrára szükség van idén is. Az építőipar lemaradása ugyanis rekordot ért el. Idén június köze­péig csak hat házat adtak át a fő­városban, és egy kivételével va­lamennyi: tavalyi lemaradás. De még így sem sikerült a tavalyi mulasztást teljesen pótolni, négy­száz lakás még mindig hiányzik a múlt évi terv teljesítéséből. A határidő-csúszás persze „legális", legalábbis az Építési és Város­fejlesztési Minisztérium engedé­lyével történt. A tavaly el nem készült lakások az idei tervben szerepelnek. Mondják, hogy ilyenkor, az utolsó pillanatokban az építő-Próbáljuk meg a határidő-csú­szások okait felderíteni! Gyakran már az első kapavágás akadályokba ütközik, mert az építők nem kapják meg időben a területet. Budapesten ugyanis minden 100 új lakásból 30 — sza­nált lakás helyére épül. A terüle­tet azonban addig nem tudják át­adni, amíg a lebontásra ítélt há­zakban emberek élnek. A bontást csak akkor kezdhetik, ha elké­szültek és beköltözhetőek az új lakások. De az új lakások átadása késik, mert az építési területet nem kapták meg kellő időben az építők. Nem tudom, lehet-e ezt az ördögi kört követni, amelyből látszólag nincs kiút. Következ­ménye pedig az, hogy nemcsak idén és jövőre, hanem évekre előre garantálva van a határidő­csúszás. És valóban nincs kiút ? Az egyik tábor — a beruházó — szerint gyorsítani kellene az épít­kezések ütemét. A másik tábor a szanálást sürgeti. De az is enyhí­tene például a gondokon, ha az érvényben levő szabályokat — miszerint a szanált területekről a lakókat lehetőleg a környéken épülő új házakba kell költöztet­ni — sem a lakók, sem a hatósá­gok nem kezelnék mereven. Maradjunk továbbra is az alap­kérdésnél, az építési terület biz­tosításnál. Érdemes a közműve­sítés nehézségeivel is foglalkozni, hiszen számos esetben emiatt ké­sik a lakások átadása. A szakértők szerint egy lakótelep közműve­sítése, csatornázása, villanyháló­zattal való ellátása — úgyszólván gyerekjáték. A gondok csak az­után jelentkeznek, pontosan ak­kor, amikor a lakótelep közművét az alapközműbe kell csatlakoz­tatni. A régi vezetékek, transzfor­mátorállomások, a főcsatornák nem bírják a lakótelepről várható terheléseket. így kicsit későn derül ki, hogy régi városrészekben főközlekedési utakat kell lezárni, felbontani, a közműveket átépíteni ahhoz, hogy az új városrész közművesí­tésének műszaki feltételeit meg­teremtsék. A megoldás az éssze­rűbb tervezés lenne. Az országos Vízügyi Hivatallal, a KPM Mély­építő Vállalatával és valamennyi közművesítésre hivatott vállalat­tal együttműködve kellene a ter­veket — hosszú távon is — meg­álmodni. Lépjünk most tovább. Ha las­san is — épül már a lakótelep. Nézzünk csak alaposan körül. A csatatérre emlékeztető, feldúlt munkaterületen általában egy­idejűleg négy-öt, sőt ennél több vállalat dolgozik. Azaz, jó lenne, ha dolgozna. De ehelyett az egyik vár a másikra, a másik az egyikre. Az egyik adja a másiknak a mun-8

Next

/
Oldalképek
Tartalom