Budapest, 1976. (14. évfolyam)

7. szám július - Pongrácz Zsuzsa: Hogyan laktak Budapesten?

Egy polgári otthon részlete (XIX. század eleje) A szegények ha tehették, szűk, kicsiny lakásaikból kimentek az udvarra, így bővítve a lakásteret; gyakran ott állították fel a teknőt s ott mostak, a családnak és másoknak. Akinek tellett, tehenet is tartott, mint ezt egy józsefvárosi ház udvarán látjuk. A konyha szerepe más a szegényeknél és más a vagyonosabbaknál. A munkáscsaládok asszonyai konyhában élték le életük nagy részét, míg a gazdag házakban a konyha a cseléd birodalma volt. Viszonylagos jómódról árulkodik egy XIX. századi, világoskékre mázolt bútorzatú konyha berendezése: pad, székek, asztal, felül nyitott polcos, alul fiókos kredenc, cserépvájdling, vörösréz kuglófsütő, sárgaréz kávédaráló, csuprok, mángorló, a falon fűszertartó, gyúródeszka és tésztaszűrő. A XIX. század első felében még ismeretlen fogalom a fürdőszoba; a konyhákban felállított dézsákban, kádakban mosakodtak. A kiállítás egyik szép darabja jungfer Gyula pesti ötvös munkája: kovácsolt vasból készült, gazdag díszítésű állványon vörösréz lavór, amely fölé az állvány meghoszszabbitott kampójáról vörösréz kancsó hajlik. Az 1838-as árvíz a pesti házaknak felét, a budaiaknak is jelentős részét lerombolta vagy megrongálta. Így hát hozzá kellett fogni a ki tudja hányadik újjáépítéshez. A gazdasági fellendülés és a kialakuló gyáripar jelentős változásokat hozott a lakásépítésben is. 1856-ban a petróleumlámpákat felváltotta a gázvilágítás. A csatornahálózat kiépítése pedig forradalmi újat hozott sok lakásba: a fürdőszobát! Budapest lakossága a XIX. század végére eléri a 800 000-et. Nagy építkezések indulnak. Kialakul a Sugárút — a mai Népköztársaság útja —, ; Nagykörút. A polgári lakásokat általában a túldíszítettség jellemzi, az arisi tokrácia és a nemesség berendezés tárgyait utánzó rokokó és empire bú torok — sokszor egyetlen lakáíba három-négyféle stílus is keveredett — fajansz, porcelán és ezüst edények az üvegezett vitrinekben és a hatalmas ebédlőkredenceken; különböző horgolt, hímzett terítők é; természetesen az elmaradhatatlan zongora. A lakások — a mai ember ízlése szerint — nem eléggé kényelmesek; a hálószobák kicsik és levegőtlenek, az udvarra néző, meglehetősen sötét szobákat használják gyakran gyerekszobának. Csak az a fontos, hogy az ebédlő, a szalon vagy az úriszoba, ahol a vendégeket fogadják, s ahol gyakran fontos üzleteket is kötnek a dúsan megrakott asztalok mellett, nagyméretű s gazdagon berendezett legyen. Ebben az időszakban a már egyesített főváros lakóinak nagy részét a vidékről feláramló munkások alkották. De míg a Belvárosban és Budán egymás után épültek a közművesített paloták és lakóházak, addig a munkások szoba-konyhás, víz és villany nélküli odúkba kényszerültek. Mint a kiállítás is szemlélteti, berendezési tárgyaik csak a legszükségesebb darabok: szekrény, ágy, szék, asztal. Szükséglakásokban, bérkaszárnyákban, a szerencsésebbek kertes munkás-lakótelepeken laktak. Egy munkáslakás szegényesen berendezett zománc- és bádogdezett kiállításon: a múltban szinte kizárólag az arisztokrácia, majd később a nemesség és a jómódú polgárság tagjainak volt anyagi lehetősége arra, hogy lakásaikat ne csupán szükségleteik szerint, hanem kedvüket, ízlésüket, vágyaikat követve rendezzék be. Díszes, választékos porcelánokkal, ezüst evőeszközökkel terített asztaloknál reggeliztek afőúri családok, míg a köznép edényei a XVIII. században: egyszerű agyag- és bádogtányérok, kancsók, serpenyők. Itt érdemes feljegyezni a kiállítás látogatóinak szánt, de sajnos kis példányszámban megjelent füzet adatait: a XVIII. század elején Pest lakóinak 70 százaléka vályogból, földből épített, szalmával, náddal fedett viskóban és kunyhóban élt. E házaknál derűsebbek a régi parasztházak udvarai — fotókon mutatja be őket a kiállítás —, a fürtökben lógó száradó kukoricacsövekkei; szépek a virágzó leanderek, kaktuszok s itt-ott a cifraveretű pinceajtók. A XIX. századból több eredeti anyagot láthatunk. Az árutermelő, Budát és Pestet kiszolgáló Békásmegyeren, Rákoskeresztúron, Cinkotán, Soroksáron élő parasztság lakásviszonyai jobbak voltak, mint később az ipari munkásságé. Konyha, kamra, istálló, „tiszta szoba", sokszor még egy szoba és kert vagy udvar képezte otthonukat. A „tiszta szobát" ugyan csak ünnepi alkalmakkor vagy vendégek tiszteletére használták, de az ágyneműkkel magasra rakott, madeirás terítőkkel díszített ágy, a homorú csempéjű kályha, a sublód a rárakott apró díszekkel bizonyos anyagi jólétről tanúskodik. A látogató nézi a hajdani cégtáblát: „Schlosser Ferenc borkimérése" — és szívesen megzörgetné a ház díszes kopogtatóját ... A henger alakú, vasvirágos kályha, az állványra helyezett fateknő, a mángorló — megannyi, ma már csak „történelmi" használati tárgy, amelyet nosztalgikus meghatottsággal szemlélünk. Hiszen a kiállítás idősebb látogatóinak gyermekkorában a szülők és nagyszülők még használtak teknőt is, mángorlót is. Polgárcsalád szecessziós ebédlője