Budapest, 1976. (14. évfolyam)

7. szám július - id. Halmos Béla: Lakásépítésünk előrevetülő árnyoldalai

id. Halmos Béla Heim Ernő írása a Budapest 1976 májusi számában nagyon elgondolkoztató kérdéseket vet fel, és továbbiak felvetésére indít. Reméljük, hogy mondanivalója méltó figyelmet is kelt. Mert el szokták ugyan hessegetni, de mégis mind gyakrabban felmerül a gondolat: vajon az eddig épített és még jó ideig ezután is épülő típuslakások — meg a magánerős szokványlakások — a jövőben hogyan és mennyire lesznek használhatók? A lakások anyagi és használhatósági avulása Az ,,erkölcsi avulás" sikerületlen kifejezés arra, hogy a lakások idővel nemcsak anyagi mivoltukban használódnak és avulnak el egyre jobban, hanem az építőanyagok, épületszerkezetek, szerelvények stb. tökéletesítésével és a műszaki tervezés fejlődésével tértagozásuk rendszere, helyiségeik rendeltetése, elrendezése, kapcsolása és elválasztása, alakja és méretei, felszerelése és berendezései is mindinkább túlhaladottakká lesznek. Vagyis a lakások egyre alkalmatlanabbakká válnak a közben szintén megváltozó lakóéletmódra — még akkor is, ha megépítésük idején az akkori adottságok szerint korszerűek voltak. A lakások használatra alkalmasságának ez a csökkenése természetes tárgyi következménye a folyamatos társadalmi, gazdasági és műszaki fejlődésnek. így erkölcsi vonatkozása csak akkor van, ha a lakásokat tudatosan nem a legkorszerűbbre tervez(tet)ték és épít(t)ették. De erkölcsi minősítés akkor sem a lakások használatra alkalmasságát illeti, hanem azokat a döntéseket, amelyek értelmében a lakások már újonnan is többé-kevésbé korszerűtlenül épültek meg. Helyesebb ezért a lakások használhatóságának nem az anyagi avulásból eredő időveli csökkenését korszerűtlenedésnek nevezni. Lakásépítés és gazdaságosság A korszerűségnek a gazdaságosság is szerves része. Eleve korszerűtlen az a lakás, amelynek a fejlettség adott szintjén a lehető legjobb használhatóságát nem a lehető legkisebb ráfordítások árán érik el. A gazdaságosság viszont csak úgy értékelhető helyesen, ha a lakások valóságos és teljes használhatóságának elért fokához mérik. És ha nemcsak a lakásoknak, hanem a hozzájuk elengedhetetlen egyéb létesítményeknek a megépítéséhez — főként pedig az üzemben tartásához! — szükséges mindenfajta ráfordítást is számításba vesznek, s ezek kölcsönös összefüggéseit mérlegelik. Csupán a megépítés gazdaságosságát figyelembe venni és azt a lakások használatra alkalmasságától elszakítva értékelni: elégtelen, sőt félrevezető. Továbbá: a gazdaságossági problémák annál súlyosabbá válnak, minél több lakás épült már fel. A házgyári típus-lakóépületek külső hőszigetelése jelenleg elégtelen. Emiatt a lakásokat a fűtési idényben éjjel-nappal és igen erősen fűteni kell. Tapasztalatok igazolják, hogy ez már néhány év alatt is többe kerül, mint amennyibe a kellő hőszigetelés került volna. Emellett nemcsak a távfűtő berendezések megépítése drága, hanem a csővezetékek hővesztesége is jelentős, a hőszolgáltatás nehézkesen szabályozható és emiatt is hőpazarló. A lakások fűtése túl költséges, és a lakók nem alkalmazhatják könnyen saját hőszükségletükhöz. Nyáron pedig a lakások — főként a felső emeleteken levők, meg a délnyugatra nézők — a tűző napsütéstől annyira túlmelegednek, hogy árnyékolásuk, sőt hűtésük is szükséges lenne. Vajon hogyan lehet utólag tökéletesebbé tenni a hőszigetelést és gazdaságosabbá a fűtést? Altalános a panasz a házgyári lakóépületek belső hangszigetelésére is. Számszerűen aligha mutatható ki, hogy ez mennyire akadályozza a bennlakók pihenését, s hogy munkabírásuk, munkateljesítményük emiatt mennyivel csökken. De bizonyosra vehető, hogy az ebből eredő rejtett gazdasági veszteség idővel már meghaladja a kellő hangszigetelés ráfordításait. Utólag pótolni a típuslakások hangszigetelését — ez sem lesz egyszerű és olcsó! Egyébként furcsán ellentétes az építésműszaki fejlődéssel is, hogy a mind szorosabban egymáshoz csatlakoztatott lakásokat egymástól elválasztó falak és födémek éppen akkor váltak rossz hangszigetelőkké, amikor az épületek üzemi berendezései, a gépesített háztartások, s a lakók hangos készülékei által életmódjuk is zajosabb lett. Ha ezután jobb hő- és hangszigetelésű lakásokat építenek, ezek a drágán fűthető, nyáron túlmelegedő, zajokkal zavart lakások a jövőben kiknek a számára lesznek mégis kelendők? Hiszen az ilyen lakásokat a lakók egy része — ha teheti —, már most is igyekszik elcserélni. Az új lakásállomány befogadóképességének várható változásai Az újabban megépült lakásállományban a szükségeshez képest túl sok a kevés-férőhelyes és túl kevés a nagyobb befogadóképességű lakások száma. Ennek az összetételnek különféle kedvezőtlen következményei már most is kiütköznek, a jövőben pedig súlyosbodni fognak. Bár okszerű, de mégis különös, hogy ezt éppen a lakásszükségleti norma fejlesztése fogja kiváltani. Ez idő szerint a lakások nappali szobájában is számításba vesznek két fekvőhelyet. A lakásellátás fejlesztésének egyik helyesen kitűzött célja az, hogy a nappali szoba a jövőben ne szolgáljon hálószobaként. Ezért oda előbb csak egy fekvőhelyet, később pedig már egyet sem terveznek. így a típuslakások jelenlegi névleges befogadóképessége eleinte egy, később pedig két férőhellyel csökken. Ennek három, eddig nem várt és nagy hatású következménye lesz. Az egyik: a típuslakások addig megépült állományában a számításba vehető férőhelyek együttes mennyisége általában előbb kb. a háromnegyedére, végül kb. a felére fog csökkenni. Ugyanis a típuslakásállománynak több mint a felét — országosan is, helyileg is — a most négy-férőhelyesnek minősített kétszobás lakások teszik ki. Ezek a jövőben előbb három-, végül csak két-férőhelyesnek minősíthetők. Ezzel a csökkenéssel újra termelődik a már ellátottnak tekintett férőhely-, illetve lakás-szükségletnek kb. a fele. Budapesten is, és általában országosan is. A másik következmény: a különböző befogadóképességűnek minősíthető lakások száma és részaránya igen erősen el fog tolódni. A nagyobb befogadóképességűeké elenyészőre csökken, a kevés (1—2—3) férőhelyesnek minősülő lakásoknak eddig is fennálló többlete pedig a szükséglethez képest fölösleggé fog növekedni. Hogyan lehet majd ezt a fölösleget ésszerűen, gazdaságosan hasznosítani? Ismét Újpalotán — a jelenleg legkedvezőbb példánál maradva — ez az eltolódás a következő mértékű lesz: Szükségleti norm» 1 2 3 4 5 6 7 összes Szükségleti norm» Férőhelyes lakások részaránya 0 /o 2 fekvőhelyes nappali szoba 0,0 1,0 29,8 35,1 24,2 8.6 1,3 1 1,0 29,8 35,1 24,2 8,6 1,3 0,0 100,0 0 30,8 35,1 24,2 8,6 1,3 0,0 0,0 30 Lakásépítésünk előrevetülő árnyoldalai