Budapest, 1976. (14. évfolyam)

7. szám július - Ifjúsági Ház a Belvárosban

középen áll. Emiatt kihasználatlanul marad sok négyzetméter, s jóval több energia kell a sütemények, italok, szendvicsek őrzésére. Igaz, ezek olyan hibák, amelyeket működés közben, apránként, társadalmi munkában, vagy garanciális javításokban meg lehet szüntetni. Az is igaz: még egy lakásban is csak lakva derülnek ki a problémák. AÍ Ifjúsági Ház fiatal — nívódíjjal kitüntetett! — mérnökeinek feltehetően nem volt elég tapasztalatuk az ilyen jellegű épületek tervezésében. Pedig az V. kerületi Tanács művelődésügyi osztályának vezetői megkérték őket: a tervkészítés előtt nézzenek meg jól működő, s bevált kultúrházakat. Úgy tűnik, ezt elmulasztották. De a tervek jóváhagyói is nagyvonalúan jártak el... A Működési Szabályzat egyik pontja így szól: Az Ifjúsági Ház adjon lehetőséget a fiatalok kulturális igényeinek felkeltésére .. Előfordulhat, hogy a III. emeleti grafikai kiállításra betévedő Gyógytorna az Ifjúsági Házban Szombatonként: Táncház ifjú, vagy a pol-presso műsoráról véletlenül tudomást szerző látogató eredetileg a negyedik emeletre sietett, a népszerű „lemezlovas"-délutánra: Keresztes Tibor, azaz Cintula vasárnaponként rendezett lemez-műsorára. (Zenekarok befogadására nem alkalmas a terem, csak gépzenét hallgatnak.) 200—300 fiú és lány szokott ilyenkor összegyűlni, a hevenyészett statisztika szerint: 70 munkás, 80 ipari tanuló és középiskolás, 15—20 egyetemista, a többiek különböző szellemi és adminisztratív dolgozók. Közülük sokan, akiket eredetileg csak a beat-zene érdekelt, betévednek az alkalmi, havonta változó kiállításra, vagy elolvassák a hirdetést s jelentkeznek valamely nyelvtanfolyamra, netán megnézik a fiatal művészek estjét. Sok-sok módon ébredezik és érlelődik a fiatalok kulturális igénye. * Egy éves sincs még az Ifjúsági Ház, de már sok programja állandósult. Ahogyan Szilák Józsefné mondta: ,,Mindent, akár ezer ötletet is be kell ilyenkor dobni egy kalapba, ami rossz, az úgyis kiselejteződik, ami élet• képes, az megmarad és fejlődik .. A pénteki társas tánctanfolyam például, a kerület -VII. és VIII. osztályosainak — máris népszerű. 70—75 tizenéves vesz részt egy-egy tanfolyamon; tanulnak tangót, csárdást, keringőt, és néhány modern táncot is. Ünnepélyes, a szülők előtt rendezett záróössztánccal fejeződik be egy-egy kurzus. Sikerrel folyik a kerületi ifjúsági klubvezetők továbbképzése is. Akik a 18 előadásból álló tanfolyamon résztvettek és vizsgát tettek, azoknak a Fővárosi Művelődési Ház igazolványt ad, „hivatásos klubvezetők" lehetnek. Eredményesnek bizonyult az előkészítő tanfolyam az általános iskolát végző felnőtteknek — először a Kőfaragó Vállalat dolgozóinak rendeztek ilyet. Az előadókat a TIT küldi, a pénzt a vállalat adja, a tankönyveket a tanács. Egy későbbi terv — sajnos, alapos igény és szükség van rá —: helyesírási tanfolyam a kerületben dolgozó titkárnőknek, gépírónőknek. A kerületben 300fiatalasszony van gyermekgondozási segélyen. Az ő számukra is terveznek előadásokat, tanfolyamokat. Nagyon népszerű a Muzsikás Együttes szombatonként tartott Táncháza. Üzemi dolgozók, egyetemisták, iskolások tanulnak itt népi táncokat. A távolabbi terv: a néptánc iránt érdeklődőkben felkelteni az igényt általános néprajzi ismeretek szerzésére, megismertetni a fiatalokkal hazánk egy-egy tájegységének táncait, dalait, népművészeti hagyományait — esetleg helyszíni kirándulásokon is. * Nem lehet még tudni, hány fiú és leány jár rendszeresen a Molnár utcai Belvárosi Ifjúsági Házba. Ezer? Kétezer? Nem mérhető fel az sem, hogyan, milyen hajszálgyökereken terjed innen tovább a kulturális érdeklődés, hány iskolai folyosón, hány üzemi büfében, kiránduláson, házibulin meséli az, aki ittjárt, annak, aki még nem volt itt: mit látott, hallott a szavalóesten, vagy a politikai fórumon, a „lemezlovas"-délutánon vagy a Muzsikásoknál. Nem mérhető még csak ennyi: a Molnár utcában valami szép, jó dolog kezdődött. P. Zs.