Budapest, 1976. (14. évfolyam)

7. szám július - Tamás Ervin: Kalocsa

dokon át ez a süppedékes, járhatatlan övezet volt legfőbb erőssége. Az új egyházi központ nemsokára érsekségi rangra emelkedett. A történészek kutatásai szerint a kalocsai főkáptalan őrizte az 1222-ben kelt Aranybulla egyik példányát. Ám Kalocsának is ugyanaz lett a sorsa, mint a többi hajdanvolt településnek: a főpapok honvédelmi feladatokat vállaltak. A Csák-nembeli Ugrin a tatárok ellen Muhinál kiálló magyar sereg egyik vezére, a délvidéki főkapitány tisztét is betöltő Tomori Pál Mohácsnál volt fővezér. És pusztult-épült a város, ahogy hadvezérei haltak-születtek. A török pusztítást ezen a vidéken is a betelepítés követte: délvidékről s Dunántúlról érkeztek magyar parasztok és német mesteremberek. Az érseki földesúr házhelyeket osztott, az elvadult pusztákat lassan újra művelhetővé tették, a munkáskezek. Mint a helytörténeti munkák leszögezik: Kalocsa mégsem válhatott Kecskeméthez, vagy Nagykőröshöz hasonlítható mezővárossá, mivel önkormányzata formális volt, hiszen 1920 után is — a rendezett tanácsú várossá alakulást követően — az érseki udvar és a 60 ezer holdas uradalom maradt az irányítóhatalom. — A szabadabb életre vágyók elszakadtak innen — mondja a 82 esztendős Márik István —. Inkább mentek, minthogy gúzsba kössék őket. Új falvakat alapítottak, Homokmégyet, Szakmárt, Drágszélt, öregcsertőt . . . így a város kilencezer holdnyira zsugorodott . . . * A haladó papok emlékét ma is őrzi Kalocsa: Tomori szobrát, Asztrik apát domborművű arcképét. S Katona István, a híres történész-kanonok nevét viseli a lokálpatrióta értelmiségi társaság, mely minden esztendőben évkönyvet ad ki, lapjain irodalommal, művészettel, helytörténettel, önálló kutatásokkal. Aki a társaság tagjai sorába lép, székfoglalót mond, vagy bemutatja munkáit, hogy a többiek nyilvános elbírálásban részesíthessék. Az érseki könyvtár négy kilométernyi könyvespolcán a több mint százezer kötet is a múltat őrzi. A Magyarországon található hétezer ősnyomtatványból 519 ezeken a polcokon pihen, 58 kódex Kalocsa kincse. Mesélik: egy bécsi könyvkötőcsalád azért települt ide, hogy az érsekség számára könyveket kössön. (Lám, így kezdődött az ipartelepítés!) A könyvkincsek beszerzésére egyébként hajdanán némelyik főpap több mint háromszázezer aranyforintot áldozott. Sokat köszönhet tehát Kalocsa a kultúrát pártoló papjainak, emlékük ápolása hagyománytiszteletre vall. A városi-járási könyvtár 1963-ban a volt zsinagógában kapón helyet, s Nagy Lajos nevét viseli. Látogatóinak száma szintén a könyvszeretetről tanúskodik: a kalocsaiak csaknem harminc százaléka könyvtári tag. De miért dívott Kalocsáról oly hosszú ideig az „örök falu" elnevezés ? Mert a múlt egyszersmind gátja volt a felemelkedésnek: az érsekség urai ugyanis a gazdasági fejlődést megakadályozták. Birtokaikra olcsó munkaerő kellett, s mint Zichy gróf-érsek mondta: minden eszközt latbavetnek, nehogy a szociáldemokrácia „fölüsse fejét" a városban. Ezért nem települhetett ipar Kalocsára, s ezért nem kapott vasútvonalat sem. A munkát kereső proletárok vagy a béressorsot vállalták, vagy a kubikoséletet. A séma szerint most az következnék, hogy a felszabadulással Kalocsa — megszabadulván az érsekség uralmától is — virágzásnak indult. Sajnos nem így történt. Az ötvenes években az Alföld egyetlen barokk városának fejlesztését tudatosan visszafogták. A Kalocsára tervezett Farostlemezgyár alapjait már kitűzték a Duna mellett — de az üzem nagyhirtelen mégis Mohácsra települt. Az ehhez készített Dunapataj - Kalocsa - Baja közötti vasútvonal sínjeit, műtárgyait lerombolták. „Klerikális °óc", mondták ki az ítéletet a telepü-10 lésre — elfeledkezvén a nincstelenekről, a béresek, napszámosok, kubikosok hajdani elnyomásáról, arról a kizsákmányolásról, mely ezen a vidéken talán még fokozottabb volt, mint másutt. A lakosság száma rohamosan csökkent, a vezetők, akiket „rendet csinálni" küldtek ide, évenként cserélődtek. A város gyárak helyett fiúnevelőt, női börtönt kapott, és ide települt az első Fővárosi Szociális Otthon. * Kalocsa fejlődése csak az ötvenes évek végén indult meg. 1958-ban a város üzemei mindössze kétezer dolgozót foglalkoztattak, a termelési érték alig haladta meg a százmillió forintot, öreg magtárépületekben létesültek az első üzemek, megyei és helyi tanácsi vállalatokként, fővárosi gyáraktól „levetett" profilokkal. (Jellemző, hogy volt itt petróleumlámpagyár is 1) Később meggyorsult a fejlesztés. A Fűszerpaprikaipari Vállalat konzervgyártó részleggel bővült, s 1500 dolgozót foglalkoztató nagyüzemmé nőtt. A Villamos Berendezés- és Készülék Müvek gyárat telepített Kalocsára. A jóhírű helyi Sütőipari Vállalat is új berendezéseket kapott. Sorolhatnánk a további új üzemeket; ehelyett inkább egy számadatot írunk ide: ma az ipari foglalkoztatottak száma meghaladja a 9 ezret, az éves termelési érték a három milliárdot. Kalocsa Bács-Kiskun megye legiparosodottabb városává vált! A nagymértékű iparfejlesztés természetesen serkentően hatott az urbanizálódás folyamatára. Az „örök falu" igyekezett valódi várossá előlépni .. . * A század harmincas éveiben egy elhivatott orvos, dr. Pelláthy István felmérte a kalocsai iskolások egészségügyi helyzetét. Szúrópróbaszerűen 884 tanulót választott ki, s elszomorodott a statisztikán: a gyerekek közül csupán 262 aludt egyedül, 219-en tetvesek voltak, tuberculin reakciójuk 379 esetben pozitív volt, a röntgenvizsgálat 49,7 százalékuknál gümős fertőzés valószínű jeleit mutatta. Kevés várost sújtott annyi nyomorúság! Kalocsa még 1960-ban is legutolsó helyen állt városaink között a vízellátás terén. Úgy mondják az itt lakók, hogy hajnali háromkor kellett fölkelnie annak, aki el akarta kerülni a sorbanállást az alig csöpögő közkutaknál. „Rehabilitálni kellett a várost", mondja egy tanácsi dolgozó, és az 1962-es esztendőt említi, mint az első kalocsai összefogás, erőpróba évét. Ekkor alakult meg a Jó Ivóvíz Társulat, az ország első vízműépítési társulata. A tanács és a népfront mozgósítására az egész város építeni kezdte a vízművet, a csatornákat. Családonként ezer forintot is adtak a fizikai munkán felül, ötven kilométer hosszúságban építették ki a vezetéket! Akkor úgy vélték, hogy ez a vízmű húsz évig kielégíti az igényeket. Ma háromszor annyi vizet fogyaszt a város, mint amennyit a vízmű ad. Elkészült hát a Duna mellett az új vízmű, mely százmillió forintba került, s idén ad először vizet. Megépült a szennyvíztisztító és a hozzátartozó gerincvezeték is. Az iparfejlődéssel lépést kellett tartania az infrastruktúrának is. Ma már nincs különösebb gond a városban a bölcsődei s az óvodai elhelyezéssel. A kórházrekonstrukció s az új körzeti rendelő elfogadhatóvá teszi az egészségügyi ellátást is. Ám a lakáshelyzet itt sem kedvezőbb, mint másutt az országban; az elmúlt öt évben 1130 új lakás épült, de ebből kétszáznál alig több a tanácsi. Az ötödik ötéves tervben 1250 új lakásból 284-et szeretnének bérlakásként megépíteni. A gyárakat, üzemeket próbálják ösztönözni a munkáslakás-építésre, egyelőre nem sok sikerrel, mivel csak a legnagyobbak szerveznek dolgozóik körében ilyen akciókat. Terjeszkedik Kalocsa a Duna felé. A tervezett lakások fele telepeken épül majd fel. A központ Katona István háza a Hunyadi jános utcában A Zöldfa utca Parkrészlet