Budapest, 1976. (14. évfolyam)

6. szám június - Tamás Ervin: Szombathely

mat. Sok fejtörést okoz azonban ez is, hiszen nem­csak az autóbuszok, hanem a vonatok menetrend­jét is át kellene alakítani, mivel a bejárók száma megközelíti a 23 ezret. A városi gáz Is búcsúzkodik Szombathelytől. Idén októberre Devecserről ideérkezik a földgáz, óránként 20 ezer köbméter jut belőle a megye­székhelynek. Először körülbelül kétezer lakásban főzhetnek az asszonyok a földgáz tüzén, s mintegy négyszáz lakás fűtését is földgázra állítják; majd az esztendők során hat ütemben egész Szombathely áttér a földgáztüzelésre. Ehhez viszont ki kell cserélni a régi, elavult vezetékeket is. Már hozzá­láttak a korszerűsítéshez: húsz kilométer hosszú­ságban fektetnek le új csöveket. * Elidőzvén a város jelenénél, nem szabad elfeled­kezni a hajdani Savariáról sem. A település alapjait az i. sz. 43-ban Claudius római császár a Kőszegi­hegység déli lábához csatlakozó domborulat vég­ződésénél, különböző tájak találkozásában, több irányból összefutó utak kereszteződésében vetette meg. Plinius, a római író említi először Savariát, mint Felső-Pannonia provincia közigazgatási szék­helyét. Savaria lakóinak római polgárjoguk volt. A város a III. században érte el legnagyobb kiterjedé­sét s legtökéletesebb építészeti megformáltságát. A település központja az I. század utolsó éveiben, Domitian us uralkodása idején alakult ki. Legjelen­tősebb épülete a capitoliumi Trias-szentély lehe­tett — benne Jupiternek, a rómaiak legfőbb iste­nének, Junónak, Jupiter feleségének és Minervának, a tudomány, a művészet és az ipar istennőjének A felszabadulási emlékmű A skanzen CSIGÓ LÁSZLÓ felvételei A ,,Via Savaria"

Next

/
Oldalképek
Tartalom