Budapest, 1976. (14. évfolyam)

5. szám május - Zolnay László: A régi budai fazekasság emlékeiből

puszta, Veszprém megye) I. István királyunk adományából került a veszprémvölgyi görög apácák birtokába. 1389-től egyre több szó esik Gerencher családbeliekről. De ebbe a foglalkozás- és névcsoportba tartoznak 1406-tól fogva az amforáriusok, magyar nevükön a Korsósok is. Sőt az agyagiparnak egyik legfontosabb ágazata, a téglaégetés is megjelenik névtárunkban: 1357-től a Theglaegetew-k, 1423-tól kezdve pedig a Theglasok képviselik ezt a foglalkozási ágat. Budán is megtaláljuk a középkori téglaégető mesterek írott emlékét. Ám — jellemző a magyar főváros német lakottságára — a budai téglavetők családját Ziegelfusernak nevezték. A nyelvi emlékek nemcsak a fazekasság iparosainak, de még nyersanyagának nevét is megőrizték. 1227-ben Agyagosbérc, 1263-ban Agyagvápa, 1288-ban Agyagtelök, 1294-ben Agyagverem, Agyagaszó (vagyis Agyagszárító) a cserepesek nyersanyagának lelőhelyére utal. És milyen meglepő: az agyagművességnek nagy — a történelem során többször felfedezett és elfeledett — technikai vívmányát, a fazekaskorongot (korongh) már 1274-ben említi oklevél. XV. századi fajansz kályhacsempe (Vöröss Emőke felvétele) 40