Budapest, 1976. (14. évfolyam)

5. szám május - Gábor István: Münnich Ferenc utca 7.

adós vele, helyette reprodukálom a nevezetes jegyzőkönyvet: Fölállott a polgármester (egy nagy tekintélyű, de kis bajuszú ember), és azt indítványozta, hogy a mostani Széchenyi tért (ki tudja mi volt akkor a neve) fásítsa be a város, és hagyja szabad térnek. A városatyák összenéztek (mint ahogy most is össze szoktak nézni, ha ki akarják találni, mit gondola többi). Egy alacsony szőke polgár, név szerint Pisztóry István felugrott, s imigyen szólt: — Uraim, tudtommal Pest város, és nem erdő. Mármost kutassuk, miből áll a város? Házakból. Igaz-e, vagy sem ? (Közbeszólások: Igaz.) S miből áll az erdő ? Fákbói. Igaz-e, vagy nem? (Ez is igaz!) Mármost tehát, kérdem én, miképp támadhat a polgármester úrnak ilyen csodálatos gondolata, hogy egy városnak a közepére erdőt ültessünk. Soha ilyet, uraim! A bölcs városi atyák meg voltak győzve. De a küzdelmet nem adhatta fel a tanács egyhamar. A főkapitány kelt fel Pisztóry uram szavaira válaszolni. — Uraim! A tért ott meg kell hagynunk, mert ránk van felsőbbségileg parancsolva, hogy a katonai kaszárnya miatt kell ott térségnek maradnia. Az tehát kétségtelen, hogy oda házakat építeni nem lehet, amint Pisztóry úr szeretné, s azért is óhajtandó lenne a befásítás, hogy a fák díszcsebbé tegyék a puszta helyet, mely ronda pocsolyává válik, ha nem fásítjuk. A kapitánynak is igaza volt. Most már ide hajladoztak a városatyák. Azonban felállott Sartóry János gazdag prókátor. — Én a magam részéről Pisztóry István nézetén vagyok, s arra nézve, amit a főkapitány hoz fel, azon hitemnek adok kifejezést, hogy a katonák elmennek a városunkból maguktól is, de a fák, ha azokat beültetjük, el nem mennek innen magoktól. Tehát ne okoskodjunk ezekkel a mihaszna fákkal. Tessék megnézni, uraim, Angliát. Ott van London, a világ legnagyobb városa. (Halljuk!) Ki látta azt, hogy ott fákat ültessenek a város falain belül, ott minden talpalatnyi tér fölhasználtatik házépítésre. Igenis, uraim, hivatkozom Anglia példájára. (Élénk helyeslés.) Már-már győzött volna Sartóry és Pisztóry, de ebben a percben egy ötlete támadt a polgármesternek, s így vág közbe: — Angliára hiába hivatkoznak az urak. Mert Anglia és köztünk nagy a különbség. (Halljuk!) Mindjárt megmagyarázom. Angliában vannak toryk és hightoryk, itt pedig vannak Pisztóryk és Sartóryk. Óriási hahota támadt erre. Pisztóry és Sartóry elvörösödve rohantak ki a teremeből. S így lett meg Pesten az első sétány. Milyen különbség akkor és most! Ma már húsz szebbnél szebb sétány van, hála istennek. S ez annál nagyobb eredmény, mert a Pisztóryk és Sartóryk még mindig megvannak a városházán. (1885) 21