Budapest, 1976. (14. évfolyam)

1. szám január - Megay László: Tengerhajózásunk központja

A „Petőfi" tengerjáró hajó Az „Ady" tengerjáró hajó fedélzet-részlete Megay László Tengerhajúzásunl A z angol Lloyds Maritime Atlas tengeri kií\ kötő jegyzékében a csepeli MAHART JL JL kikötő révén Budapest neve is szerepel. Fővásosunk a magyar tengerhajózás központja. Itt működik a Magyar Hajózási Rt. Tengerhajózási Üzemigazgatósága; a Budapesti Műszaki Egyetemen képzik a tiszteket. Mindehhez tenger is kellene . . . Van az is. Újabb időkben, annyi veszteség után 1921-ben jutottunk hozzá, amikor a Népszövetség barcelónai hajózási konferenciáján résztvevő hatalmak kijelentették: elismerik a tengerparttal nem rendelkező államok jogát, hogy saját zászlajuk alatt hajózzanak. A második világháború után 1958-ban jött létre nemzetközi egyezmény, hivatalos nevén „Szerződés a Nyílt Tengerről". Ez az okmány a kontinentális országoknak gyakorlatilag azonos hajózási jogokat biztosít, mint a parti államoknak. Európának négy szárazföldi állama van. Közülük hazánk rendelkezik ugyan a legkisebb tengeri hajóparkkal, de közhasznú áruszállításunk több mint 11 százaléka így is vízi úton, saját hajóval, részben tengeren történik. Budapest nem a világ közepe, de az épülő európai transzverzális nagy hajózóút — az épülő Rakodás az amszterdami kikötőben