Budapest, 1976. (14. évfolyam)

3. szám március - Széll Jenő: Belváros, kisváros

Siklós Péter felvétele kedés. Még majmot is kaphatott náluk, aki meg tudta fizetni. Sőt volt két lábon járó állatkertünk is: a Károly bácsi. Külseje után Párizsból ideszakadt clochard-nak nézhette volna az ember. Hanem ha szólt neki valaki, hogy Károly bácsi, legközelebb hozzon nekem egy stiglicet, az öreg előkotort valamelyik zsebéből egy iszonyúan szutykos zsebkendőt, kibontogatta és kivett belőle egy stiglicet. Két-három madár, leveli béka mindig volt nála, néha foltos szalamandra meg apró teknősbéka is. Nem tehetek róla, hogy ez a Károly bácsi úgy fest, mintha író találta volna ki. Ilyen volt. Az élet néha, úgy látszik, csakugyan utánozza az irodalmat. Hanem ami az irodalmat illeti, az nem volt igazságos ehhez a fél városrészhez. A szomszédos Józsefvárost hány író örökítette meg, Molnár Ferenctől Mándy Ivánig! Vagy Óbudát, Zuglót, a Margitszigetet, vagy akár a másik Belvárost, a szebbiket. .. Gyerekkoromban még kétes hírű politikai nevezetessége is volt az utcarésznek: a Csocsó bácsi kocsmája. Csocsó bácsi eredetileg a Topcsagics Mujaga névre hallgatott, de Lisztes József szűcsmester hároméves fiacskája nem tudván a nevét kimondani, Csocsóra magyarította. Mohamedán bosnyák volt a jámbor férfiú, ami korántsem gátolta abban, hogy kocsmáját Kemal Atatürk képével díszítse. Akkor kezdtek divatba jönni a politikában az erős emberek, Kemalról még slágert is szereztek: Kemál, te hős, te bősz, Te szúrsz, te vágsz, te lősz. . . Ezért-e, vagy a jó bor miatt, a közeli Sörház utcából esténként ide tértek be a hírhedt „Ébredő" magyarok, hogy éjszakai zsidóverő körútjaikhoz Csocsó bácsi borából merítsenek még több hazafias felbuzdulást. Aztán a gazdasági konszolidációval együtt időszerűtlenné váltak a sovinizmus és antiszemitizmus ezen kisipari módszerei, az ébredők elaludtak, lassan elmaradoztak, a kompromittált Csocsó bácsi csődbe ment. Ma már a ház sem áll, ahol a kocsmája volt. Valamikor, radikális ifjonc koromban úgy képzeltem el a jövőt, hogy ennek az ócska patkányfészek, fél-Belvárosnak a helyén Le Corbusier-féle ville radieuse-t kell majd egyszer építeni. Lévén a heveny radikalizmus életkori jelenség, ma már védeném, amit egykor leromboltam volna. Mi köt hozzá, a gyermekkor emlékein kívül? Műemlék jellege aztán igazán nem. Van egy-két barokk temploma és copf polgárházacskája, a többi jellegtelen szürkeség. Ami igazán szép benne, az vagy eldugott kincs, vagy a szemem láttára múlt el. Az eldugott kincs a Szerb utcai kis barokk szerb templom. Csak az találja meg, aki tudja, hol van. Áll még az egykori kerítésfal egy része is. A rácsos kapun át belátni a templomudvarra. Fák. Egy darab falu a város kellős közepén. Ami meg elmúlt: a Károlyi-/>ar&. Kisfiú koromban még téglakerítés övezte, tetején fölfelé meredő üvegcserepekkel. Egy szép napon aztán lebontották, megnyílt a park a közönséges halandók számára. Miniatűr, de igazi park volt, sok fával, bokrokkal, kanyargó kavicsos macskákkal, a bokroktól nem lehetett egyik felétől a másikig látni. Reáliskolások, gimnazisták itt ismerkedtünk a „cérnaegyetemistákkal", a környék női szabómestereinek tanulólánykáival. Magáztuk és kisasszonyoztuk őket. Akkor még nem láttam a magyar arisztokraták bécsi palotáit. Nem tudtam, hogy ez a Károlyi-rezidencia palotástól-parkostól inkább nagyobbacska falusi kúria. Később, egyetemista koromban, merő véletlenségből, éppen itt olvastam a hontalan Károlyi Mihály röpiratait: Tiétek a föld. Soha addig olyan remek, a puszta igazság erejével sodró kommunista röpirat nem volt a kezemben. Lám, milyen hatalom a politikai manipulálás : csak ekkor ötlött az eszembe, hogy ennek a hontalan grófnak valami köze lehet a Kárdiyi-kerthez. (Már nem parkhoz.) Mert a park utacskái addigra kiegyenesedtek, fái, bokrai megritkultak, az egykori parkot hozzáidomították a budapesti típuskertekhez. Akkor gondoltam rá először, hogy ennek a nagyszerű férfinak szobornál, emléktáblánál méltóbb emlék volna, ha eredeti formájában visszaállítanák a parkját. Jámbor álom, tudom. Kivágott fák, bokrok helyén nem nő új. Most még cifrább állapotban van: a metróépítés felvonulási területe. Egyszer az új metróvonal is elkészül; és csak azt ne olvassuk majd az újságban, hogy elkészült az egykori Károlyi-kert hasznosításának tanulmányterve. Szolgáltató kombináttal. Azzal nyugtatgatom magam, hogy a pénz is oda szeret menni, ahol már amúgy is van belőle. Itt, a Belváros tengelyétől balra nincs snack bár, nincs beauty boutique, ide nem terveznek passzázsokat és kacsalábon forgó garázscsodákat. Remélhetőleg megmarad annak, ami kezdettől volt: kisvárosnak. A Heltai Jenő nyomán oly sokat aposztrofált vidéknek. Nem tudjuk takargatni, valóban vidéki ország vagyunk: nem is olyan régen, másfél százada a hagyománytalan, a falusiaskisvárosi vidékről, erről a történelmi nullpontról kellett mindent újrakezdeni. Ezekből a jellegtelen házakból, szűk utcácskákból indultak el annak idején a jurátusok, kisiparos mesterlegények a Pilvaxhoz, a Múzeum elé, a Szép utca sarkához, az Astoriához, történelmet csinálni. Egy kicsit a mi Faubourg Saint-Antoineunk ez az elfelejtett városrész. így, ahogy van, festőiség, romantika nélkül. 19