Budapest, 1976. (14. évfolyam)

3. szám március - Román Kálmán: A Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat

UJ Múlt századi londoni szemétégető kazánjai és gépháza jelöltetni, ahová az általános szabályozási terv szerint a bűzös gázok tereltetni határoztattak." A szemét megégetése a következő évben is szerepel egy ízben a közgyűlési jegyzőkönyvek tárgysorozatában, éspedig 1876. július 27-én. Ekkor a közgyűlés 459. sz. határozatival végleg elejtette a szemétégetés ügyét, részben a kedvezőtlen ajánlatok és a magas költségek (évi 30 000 K.), részben pedig az eljárás tökéletlensége miatt. A továbbiakban elrendelte, hogy ,,a házi szemét a lerakási helyeken megfelelő mélységre elásással és földdel befedéssel lesz eltakarítandó". Tény, hogy szakembereink az új megoldás előnyeire még idejekorán felfigyeltek. A hagyományos tisztogatási és lerakási rendszer mindenképpen elavult. A pesti oldalon összegyűjtött szemetet ifj. Cséry Lajos vállalkozó 1892-től kezdve pestszentlőrinci szeméttelepére vitette; ott válogatták át a hulladékokat és terítették le Pest határa közvetlen közelében. A lerakási módszer, az embertelen munkakörülmények s nem utolsósorban a szeméttelep közelsége miatt sok panasz hangzott el. Ezek közül csak egyet említünk: Vázsonyi Vilmosnak 1895. június 26-án a Székesfőváros Törvényhatósági Bizottsága közgyűlésén benyújtott interpellációját, melyben a „Cséry féle szeméttelepen legnagyobb mértékben uralkodó közegészségellenes állapotokat" teszi szóvá, kijelentve, hogy „nem lehet fenntartani egy oly telepet, mely a közegészség ügyének kigúnyolása". Nyilván az ilyen panaszok késztették a főváros vezetőségét a köztisztaság reformjára. Még ugyanazon évben Tóth Péter köztisztasági ellenőr a német városok köztisztasági viszonyait tanulmányozta. De ekkor csupán a hagyományos módszerek tökéletesítése volt a cél, a „thermokémikus" eljárásról jelentésében csak mellékesen tett említést. A főváros Elnöki B. ügyosztálya csak évekkel később, 1898 januárjában tett indítványt a szemétégetés bevezetésének előzetes tanulmányozására. Ezt követően a mérnöki hivatal egyik dolgozóját külföldi tanulmányútra küldték. Az ő javaslatára a Budafoki út 6. sz. alatt, az épülő Műegyetem telkén - egy régi gyárépület egyik helyiségében - állítottak fel egy kemencét, melyben közel 1 éven keresztül próbaégetéseket végeztek. E próbaégetések lefolytatására a főváros 4200 K. hitelt engedélyezett. A próbaégetések eredményeit összegezve (abba összehasonlításképpen a hamburgi szemétégető telep teljesítményeinek adatait is bedolgozták) a mérnöki hivatal 1904. november 11-i keltezéssel terjedelmes beadványban indokolta meg a szemétégetés előnyeit, s javasolta, hogy az ún. Ecce Homo réten - a Városmajor utca, a Diósárok és a Klotild Szeretetház által határolt kb. 2600 D-öl területen - építsék fel Budapest első szemétégető telepét. Az előterjesztés mellékletei a próbaégetésekről készült pontos kimutatásokat tartalmaztak. A szemétmintákról az Országos Chemiai Intézet Vegyvizsgáló Állomása, az elégetett szemét salakjáról és hamujáról pedig a Székesfőváros Vegyészeti és Élelmiszervizsgáló Intézete adott szakvéleményt. E vizsgálati eredmények még ma is igen értékes felvilágosítást nyújtanak az akkori szemét összetételéről. A mérnöki hivatal előterjesztése kitért a felépítendő szemétégető gazdasági kihatásaira, és a számítások alapján bizonyítani igyekezett annak várható előnyeit és jövedelmezőségét. A tervvel a sajtó (Népszava, Budai Hírlap stb.) is foglalkozott. A környék lakói - elsősorban a]ános Kórház igazgatója - közegészségügyi szempontokat hangoztat-15